Együtt írt valóság 2010, Feleségek.hu antológia
Fogyni vagy nem fogyni? Ez itt a kérdés
Tinédzserként elég jó húsban voltam. Nem, ne szépítsünk - nagyon jó húsban voltam. Százhatvan centimhez hetven akármennyi kiló. Azt hittem, ez már örökké így lesz.
Bevallom őszintén, lusta voltam bármit is tenni ellene, csak sopánkodtam állandóan, hogy miért nem vagyok magasabb, vékonyabb. Viszont a tornaórát szívből utáltam, meg is tettem mindent, hogy elkerüljem. Nem sportoltam, nem sétáltam, csak hagytam, hogy a kilók kússzanak fel rám szép sorban, ahogy az elő van írva.
Szültem egy gyermeket és bár nem híztam sokat, a kilók nem akartak lemenni. Hát, hogy is akarhattak volna, az nem megy csak úgy magától varázsütésre, meg szép szóra. Hogy, gyertek már le, mert kényelmetlen, ha összeér a combom és a nadrág dörzsöli.
Megszületett a második gyermekem, akkor egy betegség miatt rengeteget fogytam, mondhatni átestem a ló másik oldalára. 47 kilót mutatott a mérleg, kiállt minden csontom. Félő volt, hogy a párom bőrét is kilyuggatom egy hevesebb összesimulás alkalmával. Lassan azért helyreállt a világ rendje, kilók fel megint, de a bűvös hatvanat nem sikerült átlépni, szerencsére.
Férjem amúgy is haragszik a fogyókúráért, azt mondja, egy nőn legyen mit fogni, ne legyek olyan, mint a Sokol rádió.
Jó, ez rendben is van addig, míg rám jöttek a cuccaim, aztán azt vettem észre, hogy egyetlen farmerom maradt, amit felvehettem. Nos, akkor nagy elhatározásra jutottam: márpedig, ha a fene fenét eszik is, én biza lefogyok. Nem kellett túl sokat, 6-7 kilóval már elégedett lettem volna. Nekifeküdtem az internetnek, melyik lenne a legjobb, a legtutibb fogyókúra, ami mellett nem kell éhezni, de azért eredményeket lehet elérni. Mert én nagyon szeretek főzni, de sajnos enni is. Gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Szerencsére a szomszédban lakó barátnőm is épp ezzel a problémával küzdött, vágjunk hát bele együtt, úgy könnyebb, fogjuk egymás kezét, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle.
Nos, megjött a hívó szó, úgy nevezik, 90 napos diéta. Első olvasásra idillinek tűnt, bár a honlapon javasolt receptek elkészítéséhez Darius kincse sem lett volna elég, de gyorsan találtunk másik oldalt, ahol már a mi pénztárcánkhoz való finomságokból volt összeállítva az étrend.
S, lőn! Megcsináltuk. Furcsa volt egyik nap csak fehérje, másik nap keményítő, aztán szénhidrát majd gyümölcsnapot tartani, de meg lehet szokni és tényleg nem voltunk éhesek. Bár, a gyümölcsnapot a vége felé már kiiktattuk, utáltunk akkorra mindent, ami a kertben terem.
De mindenhol azt olvastuk, hogy nem elég a diéta, mozogni is kellene. Hm, újabb probléma, főleg nekem, aki nem rajong a sportokért, kivéve, ha ágyból kell nézni a forma-1 közvetítést.
Megint keresgéltünk, végül a hazai fogyókúraguru feleségének a programját találtuk alkatunkhoz illőnek. Kétszer húsz perc a dvd szerint és csoda alakra fogunk szert tenni. Aha. Csak bele kell kezdeni és ki kell tartani ameddig csak lehet.
Hatásos, az tény. Átmozgatja minden porcikádat. Életemben nem volt akkora izomlázam, mint amikor elkezdtem. Olyan izmaim fájtak, amiknek a létezéséről addig nem is tudtam. Gyermekeim jókat kacarásztak rajtam, mikor nem tudtam a lépcsőn lemenni. Felfelé hagyján, de le...borzalmas volt az első pár nap. Utána már megszokja a test a mozgást, sőt, elvileg ezt a gyakorlatsort elég háromszor egy héten csinálni, de nekem egy nap kihagyás után hiányzott a mozgás. Csak csodálkoztam magamon, hogy jól esik kicsit leizzadni.
Az eredmény pedig: két hónap alatt lement öt és fél kiló, ezzel részemről befejezettnek tekintettem a fogyókúrát, hiába kilencven napos, úgy gondoltam hatvan bőven elég volt, nem akartam többet fogyni. Rám jöttek a farmerjaim, férjem megkönnyebbült, na nem a súlyom miatt, hanem, hogy nem kell lecserélni a ruhatáramat, és szerintem titokban büszke volt