SEGÍTSÉG!

Hosszú utat tettem meg idáig. Volt benne sok jó, de több a rossz. Hogy nem voltam elég erős, itt a bizonyíték. Kell ennél több! Vállalom, ha bűnös vagyok. Mindent vállalok, csak történjen már valami. Hát nem érti, senki?


Úgy mondom, hogy értse minden olvasó:
Bajban vagyok! Csak egy a sok közül, de nekem most ez a legfontosabb. Már a most is késő lenne!

Elmegyek a végsőkig, ha kell. Nem akarok mást, csak becsületesen megkeresni a kenyeremet, ami egyre kevesebb. Még nem éhezek, de már számolom a „katonákat”. Minden egyes falat, amit leengedek a torkomon, azt a célt szolgálja, hogy életben maradjak, mert rám szükség van. Valakinek!

És én élni akarok. Nem számítana, ha egyedül lennék, már nem érdekelne. De van egy gyerekem, akiről gondoskodnom kell. Még mindig, pedig már negyven éves. Én sem vagyok sokkal több, mindössze ötvenkilenc. Becsületesen megdolgozott munkámért becsületes nyugdíjat kapok. Azt mondhatnák sokan, mit akarok akkor egyáltalán?

Munkát! Kenyeret! Megélhetést!

Nem akarok mást, mint kifizetni a szolgáltatók felé az adósságomat, ami még nem az, hiszen nem tartozom senkinek. Nem akarok mást, mint betömni a sok éhes szájat, mert ráadásul nem csak az embert, de az állatot is szeretem. Ez már nálam betegség? De, ha az is lenne, erőmön felül teszem a kötelességem már nagyon hosszú évek óta. Elveszek az útvesztőkben, nem ismerem ki magam bennük, mert arra még ez az idő is kevés volt, hogy megértsem, kitapasztaljam, kitanuljam, megtanuljam, túléljem. A munkatapasztalat kevés! A munkaszeretet kevés! Az ember és állat szeretete kevés! A negyvenkét év munkaviszonyban megszerzett ismeret és gyakorlat kevés! Hát kit szeressek? Mit szeressek? Mit akarok akkor én egyáltalán?

Munkát! Kenyeret! Megélhetést!

Csak egy asszony vagyok, aki egész életemben dolgoztam azért, mert azt hittem a munka becsülete mindenek felett. Az életet jelentette számomra. Csak azért vagyok még itt ezen a földön, mert komolyan hittem ebben. Vállaltam a mai napig, negyven év nem kis idő, hogy egyedül, de felnevelem a gyerekemet. Minden akadályt le tudtam küzdeni, minden szeretetet tudtam nélkülözni, egyet nem tudok.

Munkát! Kenyeret! Megélhetést! - biztosítani, ahhoz, hogy élhessünk.

Írta: zsoltne.eva