Hajnal négykor kelt a férjem, hogy ébredjek gyorsan, született egy kis tengerimalac, aki tiszta olyan, mint a fiú malacunk, csak miniben. No, gondoltam, mit álmodott ez az ember??? De csak nem hagyott békén, akkor már láttam, hogy nem viccel, álmos szemekkel kibotorkáltam és tényleg, ott figyelt a kis szőrmók. Nem tudtam sírjak, vagy nevessek. Egyrészt olyan kis cuki falat, másrészt meg ennyire nem lehetünk bénák három év malackodás után, hogy megint nem ismertük fel a nemét a mi malackánknak. De könyörgöm, nem vagyok állatorvos, és egyébként sem nézegetem a malacot alulról. A szája felül van, én csak etetem.
A lányom természetesen felébredt a beszélgetésre, kijött, ő sem akart hinni a szemének. Ő örült, az biztos, én meg itt vagyok nagy bajban, hogy mi legyen. Mert apa-lánya kapcsolatból született ez a kis vacak, és az nem túl egészséges dolog, viszont egy hónapig nem választhatom el az anyjától. Addig mindenképp velünk kell lennie, hogy aztán fájó szívvel tovább adjuk.

Malacapukát meg külön kellett választani tőlük, és csak néz rám bánatos szemekkel, holott ő tehet az egészről :)).

Írta: anubis