Terápia

A betegségemből kifolyólag negyedévente kapok kezeléseket. Egy része infúzió a másik része masszázs. Az első is jó bizonyos szempontból, de a másik izgalmasabb dolog!!


Az infúziókon túl voltam és kezdődhetett a masszázs. Elsőnek egy vidéki városba jártam, ahol dolgoztam. A masszőr mindig más volt, így sok fajta kezelésben részesültem. Egy apró termetű hölgy úgy megdolgozott, hogy majd másfél hétig a hátam fekete volt. Átgyúrt rendesen. Ezek után kíváncsi voltam és következő alkalommal már a saját városomba mentem el a kezelésre. Egy velem egy magasságú, masszív, jóképű legényhez kerültem. A fiatalember szimpatikus volt, és elég határozott egyén. Nagyon alaposan, de mégis kíméletesen átdolgozta a testemet. A fejemet is és a vállaimat is alaposan átgyúrta. Azt éreztem mikor kiléptem az ajtón, hogy teljesen újjá születtem. A masszőr, nevezzük Bélának rendesen dolgozott, a fél óra mindig fél óra volt és én egyre jobban éreztem magam, sőt ez idő alatt még pár kilót sikerült is lefogynom, ami nagy szó, mert nekem valahogyan a műtétek óta képtelenség. Béla minden alkalommal rendes volt és bókolt is ahogyan illik. Nem jobban, de bókolt, és tett mindig valami kis figyelemfelkeltő megjegyzést alakomra, testem valamely részére, mely előtte fedetlen maradt. Volt hogy az izomzatomat dicsérte. Nem volt soha sem tolakodó, sem illúzió keltő, de mégis szerettem oda járni, mert izgalmas volt. Valami rejtett izgalom szorult belém, ha mentem hozzá. Mindig igyekeztem koromnak megfelelően, de azért kellően felöltözni. Tetszett ez a játék bevallom, de hát mégis csak nőből vagyok én is. Béla rendes volt, mert mikor nem dolgozott, előre szólt, és átütemezte a kezelésemet. Egyszer hallottam, jobb állást kapott, és elment. Nagyon sajnáltam, mert nem volt kacérkodó, nem kikezdett velünk nőkkel, hanem valahogyan érdekessé és izgalmassá tette a kezelést, amitől eleve a kor és a már nem fiatal test láttán azért kicsit mindannyian ódzkodunk. Legközelebb már újabb emberekhez kerültem, és mindig máshoz és hiába mondtam a fejem rám sem hederítettek, és valahogy elmúlt a varázs Béla egyénisége és hozzáállása nélkül. Ezek az emberek is masszíroznak, de masszíroznak és olyan gépies az egész. Nem kérdez, nem szól hozzád, és nem dicsér meg, rád se hederít.
Egy kollégám mondta, mikor vitte a feleségét szülni, éjszaka az orvos a szobában aludt, a nővér hiába kopogott nem ébredt fel. Na, ő benyitott, határozottan köszönt, majd azt mondta hoztam egy munkadarabot, el kellene végezni rajta a megfelelő műveleteket. A kollégám technológus volt, és ebből a szemszögből közelítette meg a dolgot, na az új masszírozóknál én is csak egy munkadarab vagyok, és ha befejezte a műveletet felkelek öltözöm, és jön a következő munkadarab. Hát ezért sajnálom Bélát, az én Bélámat, aki nem csak masszőr, hanem ember is volt. Odafigyelt arra amit mondtak, és igyekezett mindenkinek a kedvére tenni, és volt egy-egy kedves szava mindenkihez. Egyszer előttem kísért ki egy kórházi beteget, és figyelmesen elkísérte a liftig, majd utána szólt, hogy holnap reggel majd ő felmegy, hogy ne kelljen lejönni, és itt várakozni. Tehát nem csak velem, de másokkal is figyelmes volt. Nemrégen beszélgettünk egy nénivel a masszázsra várva, és neki is hiányzott Béla. Azt mondta arany keze volt és jó tanácsokat adott, és figyelmes volt, de ezek a fiatalabbak, már csak dolgoznak és kész. Hát, igen visszasírjuk a mi Bélánkat!!!

Írta: Divi Éva