- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Sziasztok, szép napot, kellemes estét... :)
Szó, ami szó, tényleg rég volt. Még csak azt sem mondhatom, hogy túl elfoglalt voltam, mert a napok továbbra is csak telnek és telnek. Lenne mit csinálnom, de a lustaság hordja a nadrágot. A földrajz írásbeli érettségi óta eltelt pár hét, ma volt a szóbeli emelt angol érettségim. Magamhoz képest gyengén teljesítettem. Nem a tudásommal volt baj, hanem azzal az apró ténnyel, hogy teljesen új helyzetben voltam, senkit sem ismertem, még csak nem is a saját városomban vagy iskolámban voltam, hanem Baján. A vizsga elnöke egy angol anyanyelvű középkorú férfi volt, mellette egy aranyos, mosolygós nő, a másik oldalon meg egy.. hát nem is tudom milyen férfi.. mintha nem is érdekelte volna, amit mondok. Ráadásul rosszul választottam a vitánál. Sose akarjatok a nyomtatott újság mellett érvelni az internettel szemben! Az elnök nagyon kedves volt, de tagadhatatlanul porig alázott az érveivel, persze nem szándékosan és nem is alattomos gonoszsággal. Nos, ...
fel
le
Sosem értettem igazán azokat, akik szerepjátékoznak. Persze nem ítéltem el őket, csak néhány esetben furcsának találtam. De egy nap arra ébredtem, hogy egyszerűen "muszáj". Ha másért nem is, akkor azért, hogy jobban menjen az írás. És a tanulásban is segít, ha egy adott személy helyébe képzeled magad. Szóval.. úgy két hete a rabja lettem és nagyon jól esik más bőrébe bújni. Felszabadít. És rengeteg hozzám hasonló van. Beléptem egy csoportba Facebookon, aminek közel 25ezer tagja van. A világ minden pontjáról. Rajongók, akik megelevenítik a karaktereket. Sokan nagyon is jól. Köztük én is. Annyira egyszerűen jönnek a karakteremhez illő szavak, mondatok, jelenetek, mintha rám szabták volna a szerepet. Jól kijövök ezekkel az emberekkel és jó szórakozás. Kiadhatom a bennem rejlő dolgokat anélkül, hogy én megváltoznék vagy olyat tennék, amit megbánhatok. Például a flörtöket. Nem én flörtölök egy másik szerepjátékossal, hanem a szerepeink. És mindenki tudja, hogy ez csak " ...
fel
le
Húúúú de nagyon süt a Nap! Folyton Virág jut róla eszembe. Remélem, nálatok is hasonlóan szép idő van és már elmúlt a kényszerpihenő és a letargia :) Egyszerűen tökéletes itt minden - egy-két apróságot leszámítva, de túlnyomó többségben minden csodás. Kedvem lenne cigánykerekezni, de nem tudok. Egészen ellustultam, mióta itt vagyok. Otthon sok a stressz, a feszültség, itt viszont alaposan kigyógyított a Drágám minden földi bajomból, ugyanis a mennyekig szeretget minden nap. Boldog, elégedett, lusta kiscicaként fetrengek szinte egész nap az ágyán. Nincs is ennél jobb! Mellette elaludni, mellette ébredni.. ez az ÉLET :) Alig várom, hogy minden nap így legyen. Szerencsére már csak néhány hónap. Addig is, ahogy a biológia tanárunk mondani szokta: "Hawaii dizsi napszemüveg!" - és egy félisten az ágy másik felén ;)
Pusssz mindenkinek és legyetek vidámak! Hétfő van ugyan, de micsoda hétfő! Irány a jégkrémes :)
fel
le
Mindjárt hajnali fél 1 van, rövid leszek, kéne aludni is..
Ma megírtuk a földrajzot.. Hát.. eléggé kiakadtam. Sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam és mégsem tudtam kihozni magamból a maximumot. Nem tudom, hogy sikerült, remélem mehetek szóbelizni, de gazdagabb lettem egy tapasztalattal: ha túlságosan izgulunk valami miatt, ha agyonstresszeljük magunkat, akkor nem érünk el vele semmit, csak azt, hogy a kellő pillanatokban leblokkolunk. Velem is ez történt. Most először. Amúgy is nyűgös vagyok, de ez nagyon szíven talált. A legegyszerűbb dolgok sem jutottak eszembe. Amitől utána szintén bepánikoltam. Alig bírtam hazáig sírás nélkül, pedig nem jellemző, hogy ilyenek miatt sírjak. Talán azért féltem tőle, mert nagy tétje van. Ha nem sikerülnek jól a vizsgáim, talán nem vesznek fel Nyíregyházára és nem következik be mindaz, amit egy korábbi, ennél sokkal optimistább bejegyzésben írtam. Viszont pár órán belül felpattanok a ceglédi buszra és meg sem állok Mátészalkáig. És haza sem ...
fel
le
Nagyon ritka eset, hogy késztetést érzek egy-egy sorozat vagy történet kielemzésére, a szereplők jellemzésére. Mióta itt elkezdtem írni a Forbiddent és sorban kaptam a hozzászólásokat, amiben egy-egy szereplőmről alkottak véleményt, úgy érzem, hogy talán tisztáznom kéne a személyiségüket. Nem lenne hosszú és fáradságos munka, hiszen én írtam, ismerem is a szereplőimet, könnyű dolgom lenne és nagyon szívesen megírnám. Páran talán el is olvasnák. Majd ha lesz rá időm, talán nekilátok, hátha egy szép napon nagyobb közönsége is lesz a történetemnek, és akkor nem árt majd, ha én magam elemzek bizonyos részleteket a félreértések elkerülése végett - bár az olvasói vélemény szent és sérthetetlen.
Ami nagyon magával ragadott sorozatként, az a Vámpírnaplók. A címéből én is arra következtettem eleinte, hogy valami misztikusnak beállított tinisorozat, de szerencsére hatalmasat tévedtem. Unalmamban kezdtem el nézni és azonnal beleszerettem. Van benne romantikus szál bőven, szenvedély és izgalom, ...
fel
le
Zúg a fejem azoktól a képkockáktól, amiket pár napja az álmaimban láttam. Mindig álmodoztam, nap közben is, hogy kivel kéne lennem, hogy boldog legyek. Általános suliban, már felsősként, elkezdtem vágyakozni az elérhetetlen, tökéletesnek hitt férfi után. Már akkor tudtam, milyen férfi tenne boldoggá. Az ilyen férfiakat főleg a sorozatokban láttam meg. Színészekbe voltam belehabarodva, főleg argentin srácokba. Mindig az volt az elképzelésem, hogy majd találok valaki hozzájuk hasonlót. Sőt, akkoriban nagy mánia volt a Bűbájos boszorkák című sorozat, amit én is imádtam és hittem is benne valamennyire. Mindig vonzott a mágia, a természetfölötti.. Egyszer, emlékszem, írtam egy rövid listát a tökéletes férfi ismérveiről. Apró cafatokra téptem és hagytam, hogy a szél vigye őket. Abban bíztam, hogy ha van odafent valami felsőbbrendű, akkor meghallja a kérésemet. Mostanra érhetett oda az üzenet, mert megtaláltam a számomra legtökéletesebb férfit. Csak egy valami aggaszt: a vágyaim.
Imádom őt ...
fel
le
Sokan tudjátok, hogy fiatal kis írókezdemény vagyok, de azt nem biztos, hogy idén érettségizem. Elvégeztem egy szakmunkásképzőt a felnőttképzés előtt, ahol 3 év alatt tanuljuk meg az egyébként 4 éves középiskolai tananyagot. Ezért is hívják ezt a képzési formát "intenzív képzésnek". Örültünk is nagyon, szó se róla. Én mégsem vagyok ideges az érettségi miatt. A szóbeliktől kicsit tartok, mert ott tényleg kell tárgyi tudás és szóban kell megnyilatkozni, ami nekem egy ideje akadozik.. de az írásbeli miatt nem igazán aggódom. Na nem azért, mert hű de nagyon kenem-vágom a matekot, törit, földrajzot.. Viszont, aki tartja bennem a lelket és aki ösztönöz, az a Szerelmem. Jövő héten szerdán lesz az utolsó írásbeli vizsgám, földrajzból. Csütörtökön pedig utazom hozzá egy 10 napos pihenésre. És pótlásra. Ugyanis március 20-án jöttem haza tőle és azóta csak webkamerán láttam, illetve chaten beszélgettünk. Hiányzik. De ami ennél a 10 napos kikapcsnál is ösztönzőbb, az a szeptember. Ha jól ...
fel
le