- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Settenkedő idő meglapul a létünk színpadán,
néha észrevétlen halad, máskor viszont kiabál.
A múlt momentuma, mostanra csupán csak emlékkép,
felidézi a boldog percek fényének szépségét.
Idill csendje átjárja testünk minden apró sejtjét,
elénk tárva a sorsunk útján átélt csodás regét.
Elménket megfürdeti a jóság ártatlan fénye,
lágyan átkarol a reménység bűbájos köténye.
Rubin színben táncot lejt a sziporkázó érzelem,
a szeretet ereje, így lesz hatalmas, s végtelen.
E pillanatnak tűnő perc versenyt futva masíroz,
minden fájdalmat s bánatot oly gondosan radíroz.
Ott lezárult egy fejezet az életünk parkettjén,
az óévből lépkedünk az új év virágoskertjén.
Hisz, ekkor kitárul a jövőnk hatalmas kapuja,
és vár minket a felfedezések összes faluja.
A tova libbenő fogadalmak búcsút intenek,
mint amikor szivárványszínű szerpentint hintenek.
Képzeletben fantasztikus ötletek közt cikázunk,
megvalósításukról boldogan kommunikálunk.
Mialatt vidáman köszöntjük a ...
fel
le
2015. április 21.-i jegyzet:
Kezdem a negatívval, utána jobb a pozitívval foglalkozni.
- Még itt leszek, mert ugyan a vérképem jobb, de a vesém nem jó, adnak rá infúziót
- A mellhártyám még mindig gyulladt
- A vérnyomásom ingadozik
- A sebességem szégyen, hozzám képest egy csigának is lobognak a szemei. A térdeim hagyján, de a bal talpam (melyik bal?) egy része érzékeny érintésre is, ráállva mégrosszabb, sántikálok. Nem kapott vért, meg szétfagyott, ennyit az értágításról. Nem a kezeléssel van baj, hanem az ereimmel. Ma tüsszentettem és egyből elszédültem, de csak a koponyám baloldalában éreztem a szédülést. A másik felem 'tiszta' volt. Fájt a bal szemem is, mint kiderült elpattant néhány ér benne. Gyengék az érfalaim.
- Apám itt sem hagy békén, bár valamelyest most jobb a helyzet
- Haldoklik az egyik szobatársunk, az intenzíven van. Sejtem mi járhat a fejekben. Nem szabad, hogy ez visszavessen bennünket, sőt! Mégnagyobb löketet kell adjon ahhoz, hogy próbáljunk ...
fel
le
2015. április 17.-i jegyzet:
kaptam vért, szóval már nem olvadok bele az ábrázatommal a kórház fehér falaiba. :-D Van erőm is, sétálgattam a folyosón este. Előtte már evés közben is félig aludtam, mert semmihez nem volt erőm és hamar fáradtam, meg a sápadtság lett gyanús az orvosnak, aztán jött a teszt és az eredmény, hogy kellenek azok a vörösvértestek. Volt lázam előző éjjel és tudtam, hogy ha nem múlik el, vagy újra lesz, akkor nem adják a vért. Reggel már csak hőemelkedésem volt és délutánra, mire a vérre készítettek elő már nem volt gond. Utána 2 óra fekvés, szokás szerint, azután pedig lehetett már mozgolódni, de én még pihentem plusz egy órát. Később kimentem sétálgatni a folyosóra és lementem volna sétálni az udvarra, mondták is, hogy milyen virgonc vagyok, de nem mentem le, mert amilyen gyorsan jött a lelkesedés, olyan gyorsan el is múlt. Én már csak ilyen vagyok. Ma kaptam az utolsó értágító infúziót és nem tudom, hogy az használt-e, vagy az enyhébb idő, de tegnap a lábam ...
fel
le
2015. április 14.-i jegyzet:
a kórházban, mert nagyon vérszegény lettem megint és várom a vért, azt mondták, hogy csütörtökön kapok. Az értágítás is folyik - szó szerint - tegnap már kaptam egy adaggal és ma is megkaptam. 25 fok van otthon a szobámban, de térdig fagyott a lábam, itt is jó a hőmérséklet, mégis fagy. Itt van a Gábor megint, szóval el tudunk dumálni. Vissza-visszajárnak az emberek kezelésekre és így ismeretségek alakulnak ki. Ő régóta hadakozik és már nagy károkat tett benne a kórsága, őt látva én kicsattanok az egészségtől. Étvágyam megint nincs, szóval sejtem, hogy újra leugrott az az 1 kg, ami nagynehezen felmászott rám. A vérnyomásom nagyon rossz volt a múltkor, az orrom is vérzett, de azóta jobb a helyzet, nem vérzik az orrom már egy hete és a vérnyomásom sem akarja az agyamat kirepíteni a fejemből. Néha felugrik, de a múltkorihoz képest ez semmi.
'Apám' nyíltan kimondta, hogy semmit sem érek, defektes vagyok. Elvárja, hogy javuljak, de folyton visszalök a ...
fel
le
Ez a Karácsony is pont úgy telt el, mint az utóbbi években, fiaméknál.
Körülültük az asztalt, ettünk és nem keveset!
Néztem a családot és az jutott az eszembe; amikor a fiam kicsi volt, mindig testvért szeretett volna. Nem adatott meg, egyke maradt és csonka családba nevelkedett. Nagyon nem szerettem, ahogy az egyszülős gyerekeket nevezték. Amikor családot alapított, kétségem sem volt afelől nagycsaládosok lesznek. Gyönyörü, okos, dolgos felnőtt gyerekek mind az unokák, két fiú és két lány és a kis babóca a dédunoka, aki mindenkinek bearanyozza a napját.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt így megélhettem!
Én magam bizakodva nézek a jövő év felé, ennél csak jobb lehet, mint a mostani év!
https://youtu.be/1N3oFW1Kbd4
fel
le
2015. március 28.-i jegyzet:
Megjött a véreredmény tegnapelőtt, nem vészes. Vérszegény vagyok, de nem annyira, hogy vér kelljen. Majd vissza kell mennem, hogy újra megnézzék hol tart a dolog, mert egy ponton már vért kell adni. A közérzetem rossz kicsit, de ennyi.
'Apám' az idegeimen táncol és napi szinten veszek össze vele. Semmi kedvem nincs semmihez, ide is ezért nem írtam semmit mostanában, sőt, jóideje érlelgetem magamban, hogy abbahagyok mindent, mert kilátásban sem látok semmit, ami azt mutatná, hogy egyszer majd jobb lesz. A nagynéném is önző. Ebben a 'családban' mindenki csak magával foglalkozik, vagyis nem; az Ildi palizik, apám csajozik, a gyerekeiket meg leszarják jó magasról. Az unokahúgom depressziós 15 évesen, mert az anyja leszarja, csesztetni persze tudja, az öccse miatt is ő kap mindig. Én megvédem, de csak akkor tudom, amikor itt vannak és ez egy évben kb. 2 nap, ezzel semmire nem megy. Apám is tojik ránk, a húgom sem érdekli, meg én sem, csak mivel selejtesre ...
fel
le
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Páratlanul kellemesen telhetnek a következő napok, még akkor is, ha párban telnek el. A jövő félelmeit ne engedd eluralkodni magadon!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Jól tartod magad, mégse veszed észre, hogy mennyire magányos vagy. Igyekezeted hiábavaló, ha nincs mögötte valós és értékes tartalom. Magadat miért akarod becsapni?
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Túlhajszolt és szétesett vagy? Ne aggódj, még egy darabig nem lesz jobb, de a barátaid támogatásával minden menni fog. Kövesd a szeretet útját és a boldogság nem hagy el soha!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Lassan belefáradsz abba, hogy mindig te legyél a türelmes és tapintatos fél? Találd meg azt, akinek mindig mindenben és minden körülmények közt te vagy az első helyen.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Gyengéd és törődő lehetsz a pároddal, ő mégis legalább kétfelé kacsintgat és már szervezi a titkos életét a leuralló személyiséged nélkül. Nézz magadra és változtass míg nem késő!
Szűz(aug.23.-szept.22.)
A ...
fel
le
2015. március 12.-i jegyzet:
Másik dokihoz és másik helyre is kerültem, de normális, meg alapos ez a doki, megérte átjönni. Kikérdezett és megnézte a balkezemet, mert épp' érgörcs volt benne, aztán beküldött egy fülkébe, hogy vetkőzzek gatyára. Nézte a combomat és kiszúrta az eret, ami fájni szokott, meg ki van tágulva. Utána meghallgatta a nyakamban az ereket, majd fel kellett feküdnöm a vizsgálóágyra. Vérnyomást mért, 140/98-as eredménnyel. A lábamban is megmérte, de annak az eredményét nem mondta. Dopplergéppel is megnézett és alig talált pulzust a lábaimban, de számítottam erre, mert mindig ez van. Fogdosta a lábszáramat, majd ment lejjebb és elérte a lábfejemet. Az ujjaimat, meg a talpamat tapogatta-nyomkodta és mondta, hogy nagyon hidegek. Mondom tudom, majd' lefagynak. Legalább 3× megnézett a dopplerrel, meg vérnyomást is kb. ugyanennyiszer mért a végtagjaimban, külön-külön nézte a karokat-lábakat. Jól végignézett, aztán öltözhettem. A helyzet változatlan, a gyógyszerem marad ...
fel
le
2015. március 9.-i jegyzet:
Mindössze 3 és fél órát aludtam, aztán keltett az ébresztőm. Felkeltettem az apámat és mentem zuhanyozni. (Megint majdnem kinyomtam a szememet azzal a szar törölközőtartóval, le fogom szerelni a frászba. Igaz, látnom is kéne, nem csak nézni, de kómás voltam. :-D) Mondanom sem kell, hogy mire végeztem (kb. 5 perc) semmi mozgás nem volt nála még akkor sem. Beszóltam neki megint a szobába, hogy keljen és mentem öltözni, aztán kajáltam, meg fogat mostam, de 7-kor még mindig feküdt és aludt. (Jó, hogy akkor akartunk indulni...) Mérges voltam, mert mindig ezt csinálja. Szóltam, hogy keljen már fel, mert nem érünk oda, de csak motyogott, meg fetrengett, pedig neki is kellett jönni a vérvétel miatt. Végül addig húzta az időt, míg 8 körül indultunk el, pedig akkorra akartunk odaérni a labor miatt. Mindig azt képzeli, hogy ráér mindenre és majd a világ igazodik hozzá. Kb. fél 9-re oda is értünk a rendelőbe. Odamentünk a felvételi ablakhoz, mondta a nő, hogy van még ...
fel
le
Cinege szállt a kerti bokorra...
Hatalmas hómező közepén, a dombtető legmagasabb pontján állt egy házikó, az erdész háza. Félig betemetett embertalpnyomok vezették oda a lentről jövő látogatót. Az erdész maga is mindennap felfrissítette az utat a faluig, letaposta a frissen lehullott hótakarót, lement bevásárolni a falu kisboltjába.
Halotti csendbe aludt minden. Még a máskor egymás közt susmorgó fenyők is összeszorított tűlevelekkel várták a nap első sugarait. A hó is csak csendben mert szállingózni. Szombat reggel volt, a karácsony szombat reggele.
Az erdész meleg ruhát és egy nagy hótaposó csizmát vett fel. Vállára egy tarisznyát és egy kötelet vetett.
-Gyerünk -mondta magának, és hatalmas léptekkel neki is indult.
A többes szám nem volt épp indokolt, mert a kutya is aludt még, és egyébként is, esze ágában sem lett volna gazdájával kimenni a farkasordító hidegbe. De az erdész szerette volna időben letudni az aznapi feladatát.
Ahogy kilépett a házból, egyből a ház mögötti ...
fel
le
2015. március 4.-i jegyzet:
Voltunk ma a dokinál, végre az 'apám' is jött, nem kellett veszekednem vele. Adott neki beutalót vérvételre és megnézik majd, hogy mi újság a májával, meg az epevezetékével, mert mondta a doki, hogy nem csak az epehólyagban, hanem az epevezetékben is lehet kő, úgyhogy hiába vették ki a hólyagot, attól még lehet, hogy most újra kövei vannak. Kapott egy papírt, amin diéta van, remélem, hogy betartja! Mikor a kórházból kijött, akkor is kapott, egy ideig tartotta is, aztán leszarta.
Szóltam a dokinak arról az éjszakai buliról, amit a szívem nyomatott, meg hogy sokszor rakoncátlan. Kérdezte, hogy mit éreztem, én elmondtam, aztán mondta, hogy az a ritmuszavar volt, nehogy szívrohamot kapjak. Arra keltem, hogy nehezen kapok levegőt, meg mintha ültek volna a mellkasomon. Gondoltam biztos rosszul feküdtem, szóval fekvőhelyzetet váltottam, de nem múlt el, aztán elkezdett rohanni a szívem, olyanokat rúgott minden ritmusnál, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. ...
fel
le
Settenkedő idő meglapul a létünk színpadán,
néha észrevétlen halad, máskor viszont kiabál.
A múlt momentuma, mostanra csupán csak emlékkép,
felidézi a boldog percek fényének szépségét.
Idill csendje átjárja testünk minden apró sejtjét,
elénk tárva a sorsunk útján átélt csodás regét.
Elménket megfürdeti a jóság ártatlan fénye,
lágyan átkarol a reménység bűbájos köténye.
Rubin színben táncot lejt a sziporkázó érzelem,
a szeretet ereje, így lesz hatalmas, s végtelen.
E pillanatnak tűnő perc versenyt futva masíroz,
minden fájdalmat s bánatot oly gondosan radíroz.
Ott lezárult egy fejezet az életünk parkettjén,
az óévből lépkedünk az új év virágoskertjén.
Hisz, ekkor kitárul a jövőnk hatalmas kapuja,
és vár minket a felfedezések összes faluja.
A tova libbenő fogadalmak búcsút intenek,
mint amikor szivárványszínű szerpentint hintenek.
Képzeletben fantasztikus ötletek közt cikázunk,
megvalósításukról boldogan kommunikálunk.
Mialatt vidáman köszöntjük a ...
Ez a Karácsony is pont úgy telt el, mint az utóbbi években, fiaméknál.
Körülültük az asztalt, ettünk és nem keveset!
Néztem a családot és az jutott az eszembe; amikor a fiam kicsi volt, mindig testvért szeretett volna. Nem adatott meg, egyke maradt és csonka családba nevelkedett. Nagyon nem szerettem, ahogy az egyszülős gyerekeket nevezték. Amikor családot alapított, kétségem sem volt afelől nagycsaládosok lesznek. Gyönyörü, okos, dolgos felnőtt gyerekek mind az unokák, két fiú és két lány és a kis babóca a dédunoka, aki mindenkinek bearanyozza a napját.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt így megélhettem!
Én magam bizakodva nézek a jövő év felé, ennél csak jobb lehet, mint a mostani év!
https://youtu.be/1N3oFW1Kbd4
Kos(márc.21.-ápr.19.)
Páratlanul kellemesen telhetnek a következő napok, még akkor is, ha párban telnek el. A jövő félelmeit ne engedd eluralkodni magadon!
Bika(ápr.20.-máj.20.)
Jól tartod magad, mégse veszed észre, hogy mennyire magányos vagy. Igyekezeted hiábavaló, ha nincs mögötte valós és értékes tartalom. Magadat miért akarod becsapni?
Ikrek(máj.21.-jún.21.)
Túlhajszolt és szétesett vagy? Ne aggódj, még egy darabig nem lesz jobb, de a barátaid támogatásával minden menni fog. Kövesd a szeretet útját és a boldogság nem hagy el soha!
Rák(júni.22.-júl.22.)
Lassan belefáradsz abba, hogy mindig te legyél a türelmes és tapintatos fél? Találd meg azt, akinek mindig mindenben és minden körülmények közt te vagy az első helyen.
Oroszlán(júl.23.-aug.22.)
Gyengéd és törődő lehetsz a pároddal, ő mégis legalább kétfelé kacsintgat és már szervezi a titkos életét a leuralló személyiséged nélkül. Nézz magadra és változtass míg nem késő!
Szűz(aug.23.-szept.22.)
A ...
Cinege szállt a kerti bokorra...
Hatalmas hómező közepén, a dombtető legmagasabb pontján állt egy házikó, az erdész háza. Félig betemetett embertalpnyomok vezették oda a lentről jövő látogatót. Az erdész maga is mindennap felfrissítette az utat a faluig, letaposta a frissen lehullott hótakarót, lement bevásárolni a falu kisboltjába.
Halotti csendbe aludt minden. Még a máskor egymás közt susmorgó fenyők is összeszorított tűlevelekkel várták a nap első sugarait. A hó is csak csendben mert szállingózni. Szombat reggel volt, a karácsony szombat reggele.
Az erdész meleg ruhát és egy nagy hótaposó csizmát vett fel. Vállára egy tarisznyát és egy kötelet vetett.
-Gyerünk -mondta magának, és hatalmas léptekkel neki is indult.
A többes szám nem volt épp indokolt, mert a kutya is aludt még, és egyébként is, esze ágában sem lett volna gazdájával kimenni a farkasordító hidegbe. De az erdész szerette volna időben letudni az aznapi feladatát.
Ahogy kilépett a házból, egyből a ház mögötti ...
