Akadályok...
2016. augusztus 11.
A dolgok pikantériája mindig a másnapban rejtezik..., ami előre nem várt akadályokat gördít elénk szinte a pillanat törtrésze alatt már megint dönteni kell... és ettől lesz olyan nagyon nehéz minden...
Még alig távozott el az éjszakai vihar felettünk, az esőcseppek fel sem tudtak jóformán száradni, annak is kell idő, az este csak mentettem, ami menthető. Éppen csak felocsúdtam a szólongatásra és fordultam volna a másik oldalamra az éjszaka kábulatából még nem pihenten, hogy bepótoljam azt, az előző nap okozta fáradalmak miatt, máris ébresztőt és takarodót fújnak?
Hát ez sem volt előre így betervezve. De nem volt mit tennem, mint mennem, engedve a sürgetésnek. Magam után hagyva cakkot-pakot, majd másnap mindent a helyére pakolok alapon, hagytam magam lebeszélni a kialvásról... De nem úgy van az... Másodszor is megázott a függőágyam és mint olyan, azóta is szárad... (Itthon sokkal jobban esik az alvás...)
Ne legyek már olyan kishitű, bíznom kellene az emberek jóindulatában, akik jól tudják, nem azért lengedez két fa közé kikötve még mindig a függőágyam, hogy az arra járókat bármire is késztesse,... a beágyazás sem azért maradt el, hogy ők pihenhessenek rajta,... a fészerem ajtaját sem azért nem lakatoltam le, maradt nyitva, hogy megkönnyítsem a ki-be járkálást boldog s boldogtalanoknak... hanem, mert ez a feladat még rám vár!... Mosogatni bezzeg senki sem szeret!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valaki meglátogatott, vagy "csak" a vihar köszönt be?
De mint ahogy te is a naplódban írtad, ezt rajtam már senki se veri le, nem kéri számon, de hát a jólneveltségem háborog, tiltakozik ez ellen, úgyhogy holnap pótolok minden hiányosságomat.
Puszi :-)
Némi sértettséget vélek felfedezni a hangodban, Évám.