Én, a hatalommániás
2021. október 3.
Valamikor nagyon rég, a réges múltban az egyik első szülinapomon kezdődött minden. A szülinapi tortám osztottam a vélt igazságom szerint.
- Anyu, ne adj Rozika néninek, az az enyém! - szólítottam fel édesanyámat, mikor az egyik nénikémnek akarta elosztogatni az én sütimet, mint jó politikus az ország tartalékait.
Azután az óvodába kerültem szorosabb kapcsolatba a hatalommal. Egy kis faluból egy nagyváros óvodájába pottyantam, így az is nagy eredmény volt, hogy a nem túl hosszú ovis karrierem alatt megszereztem a piros vonat vezetésének jogát.
Ahogy az általános iskolába léptem, már törekvőbb voltam. Barátokat szereztem és szerveztem magam köré. Az ő irányításukkal - előbb kisdobosként, majd úttörőként - játszadoztam el 8 évig.
A gimnázium a hatalmi törekvéseim egyik látszólagos zsákutcája lett. Itt volt nálam pár még nagyobb hatalommániás, így háttérbe szorultam. A háttérből azért ügyesen irányítottam azokat, akik meg voltak győződve arról, hogy ők irányítanak.
A csöndes ellenzéki létből jött a hangos főiskola. Itt eldöntöttem, h ismét a kezembe veszem az irányítást. Ugyan nem manipuláltam szinte senkit - utólag is bocs Karcsi! -, csak az erős befolyásoló képességemet használtam arra, hogy pár társamat eltérítsem a nap mint napi tanulás fáradságos küzdelmeitől. Sikerrel. Tanulás nélkül mindannyian elvégeztük a sulit.
A következő lépcsőfok a katonaság volt, ahol igazán kiélhettem rejtett hitleri képességeimet. Az előbbieket olyan ügyesen használtam - hogy a hivatásos tisztekkel ellentétben, akik csaltak, loptak éjjel nappal -, mint őrmestert, engem mindenki szeretett. Így elértem, hogy parancsolgatás helyett, csak okosan kérnem kellett, és én lettem a kaszárnya ura.
Az ezutáni időket átvészeltem különösebb hatalommánia nélkül. Pár év alkalmazotti létet követően, azért már kezdett hiányozni, hogy valakit irányíthassak. Így csináltam egy vállalkozást, ahol magam felett gyakorolhattam a hatalmat. Pár év után ez is unalmas lett, így alkalmazottakat vettem magam köré, plusz családot alapítottam. Két frontot nyitottam a hatalommániámnak. Ebbe ugye már sok Napólen belebukott, de én szerettem a kihívásokat. Utólag csak a gyerekeim pszichológusai panaszkodnak a működésemre, a beosztottjaim nem mernek.
Ma olvasom az újságokat, és a fejemre csapok... Új terep nyílt a hatalomgyakorlásra. Politikai karrier?! Kell ez nekem? Az én erkölcsi értékrendemmel? Nézz magadba ember...! Persze, aki már az anyatejjel szívta magába a hatalom édes anyatejét, az legyen politikus. És higgye azt, hogy ő irányít engem is...
- Pinokkió -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.