Gábor vagyok
2012. december 19.
Ilyen nálunk az út. Nem is tudok bejönni kocsival. A magam esze után persze mernék, de a zuram nem javasolja és inkább hallgatok rá, mint hogy megint azt kelljen hallgatnom, hogy "Ugye, én megmondtam, miért nem hallgatsz rám, Virágom?" Jogosan persze.
A hangom toltálkáros, ha nevetek az vérfagyasztó és ma este a zuram helyett intéztem három telefonhívást, (mert majd "anya" elintézi) s mindhárom esetben úgy mutatkoztam be, mint Gábor.
- Halló Gábor vagyok, azért hívlak, mert...
S csak egy esetben jöttek rá, hogy nem vagyok Gábor, mert a barátnőm jobban ismeri a beteges hangomat. De a másik két esetben csak azt kérdezték:
- Beteg vagy?
- Nagyon - válaszoltam koncentrálva, hogy megőrizzem a komolyságomat s elférfiasult hangomat miközben Gábor nevetett az ágyból.
Ma megint elkezdett fájni a torkom, Gábor szerint hurrá felülfertőzés.
Mariann az osztálytársam kérdezte, hogy meg fogok-e gyógyulni. Mondtam, hogy nem, ebbe fogok belehalni. Megbeszéltük, hogy rózsát hoz a síromra, 33 szálat, mert annyi éves vagyok. Sárgát. Mert azt hiszem, hogy nyílik még a sárga rózsa.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Vállalsz telefonügyeletet is?
Ejnye-bejnye, Virágom!
Vagy kezdj el antibiotikumot szedni, én már itt tartok, vagy forralt borral kúráld magad, amely ha nem is hatásos, de jót tesz a kedélyállapotunknak, hát még a páros izzasztás!
Majd úgy 2x33 év múlva foglalkozz a sárga rózsákkal.
Pussz: Yolla
Te tényleg beteg vagy. Nyaktól felfelé.
No comment.
Vagy kezdj el antibiotikumot szedni, én már itt tartok, vagy forralt borral kúráld magad, amely ha nem is hatásos, de jót tesz a kedélyállapotunknak, hát még a páros izzasztás!
Majd úgy 2x33 év múlva foglalkozz a sárga rózsákkal.
Pussz: Yolla
No comment.