Végtelen orgánum
2019. március 28.
A füredi sétány oly ismerős kövei,
a Balatonnak e partvonalát követi.
Víz tükrén az aranyhíd sziporkázón izzik,
pillantásom öböl ladikjaira siklik.
Ott, hol a szél dagasztja a fehér vitorlát,
látom odébb a Tihanyi apátság tornyát.
Az impozáns látványa rabul ejti lelkem,
így az elmém szabadon szárnyalva végtelen.
Bokrok és fák halk orgánumának dallama,
madarak füttye, lelkemnek édes balzsama.
Barátok szeretete ringatja szívemet,
boldogság keveri palettán a színeket.
Az ecset a vásznon önfeledt táncát járja,
lényem érzését és gondolatát feltárja.
Rabul ejt e festői táj esztétikuma,
kisugárzásának édesded szimbóluma.
2019. 03. 24.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Festmény Éva Károly gyönyörű alkotása.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.