Életstratégia 1.
Látogatók száma: 77
Mit jelent életstratégia? Élet: folyamat a fizikai test születéstől a haláláig. Stratégia: cselekvések terve egy bizonyos cél elérése érdekében, hosszabb távon.
Az élet egy folyamat, kinek rövidebb, kinek hosszabb, a születéstől a halálig tart. A felnőtté válás két alapvető vetülete a fizikai érettség, a másik a lelki érettség. Ezt már sokszor mondtam, aki felnőtt fizikailag, nem feltétlen érett érzelmileg, lelkileg. A felnőtté válás lényege a felelősségvállalás, akár érzelmi, akár cselekedeti síkon. A felelősségre vonhatóság (bár mostanság változnak a törvények, ez most nem lesz téma) lényegében hozzávetőleg a nagykorúság határa, azaz a 18. év (nálunk). Ezzel ugyan nem értek egyet, mert ez a kor egy nagyon kettős, ugyanakkor becsapós kor. Legkorábban a 21. évre tenném ezt, ha rajtam múlna, de ugye nem én döntök ebben.
A fiatalok testileg ugyan hamar érnek 14-15 évesen már (jó esetben kicsit később) szexuális életet élnek. Úgy néznek ki, úgy öltöznek, úgy viselkednek, mint egy 16-18 éves. Többnyire törekednek is rá. Hogy ez jó, vagy nem, azt mindenki döntse el maga. Az azonban mégiscsak érdekes, hogy ebben a korban már lényegében kialakulnak az egyéniség fő vonalai. Tehetség, érdeklődési kör, ízlés, érzékenységek. Legalább csírában ott vannak már, mert ugye van, aki későn érő típus. Érdekesnek találom, hogy ez a szószerkezet inkább negatív értelmű, holott vannak akik sosem érnek be, még 40-50 évesen is felelőtlen, csapongó és céltalan életet élnek. Mi az a kor, amikor érettnek feltételezünk valakit? Mitől lesz érett valaki? Lehet ezt korhoz kötni? Vagy inkább tapasztalatfüggő? Mikor kezd el tervezni az ember végül is? Miért tervez? Mennyi időre, vagy fontos az idő egyáltalán?
A fiatalabbaknak egyáltalán nem számít az idő, majd lesz valahogy, szinte nem is számolnak vele. Lényegében valahogy így kellene élni az életet, minden pillanatot, minden helyzetet időtlennek, öröknek tekinteni. Ezt bizonyára az idősebbek máshogyan látják. Ám van valami nagyon fontos a fiatalok hevességében, ami gyakran kiveszik az idősebbekből. A hit, a világmegváltó szándék. Az újdonságok utáni vágy, a lelkesedés - tisztelet a kivételnek - természetesen az életkor növekedtével csillapodik. Miért is? A tapasztalás miatt. A negatív tapasztalás miatt. Amikkel korlátokat építünk, tegnap sem, azelőtt sem, annak idején sem.... sohasem. Ismerős? Igen, nálam is van amire már ezt mondom, pedig én alapvetően egy bizakodó, pozitív szemléletű ember vagyok.
Tehát a szemléletek tekintetében beszélhetünk : pozitív, negatív, aggódó, kritikus, felelőtlen stb. személyiségekről, a végletek közötti skála óriási.
A negatív szemlélet sajátja többnyire az, amikor az akadályokat nagyobbnak, kellemetlenebbnek látjuk, mint a lehetőséget magát. Az aggódó is szinte csak a gátakat látja meg minden helyzetben, ez inkább bátortalanság, önbizalomhiány, hogy majd nem tudja megoldani az adódó szituációkat. Végül is a célja, hogy kikerülje a beláthatatlant és előre ki nem számíthatót. (Ilyenek a föld jegyűek, bak, bika, szűz) Sajnos nem lehet mindenre felkészülni sosem, az élet fordulatos és néha hihetetlen történeteke ír az emlékezetünkbe, anélkül, hogy akarnánk.
A pozitív szemléletű ember (sok) mindebben élményt, fantáziát lát, a sors hullámain való szörfözést. Idealista, hisz a lehetőségekben, nem az akadályokat figyeli, inkább a várható eredményt, amit néha kicsit túlszínez, de ha nincs kecsegtető jutalom, nincs motiváció sem. Ilyenek a tüzes jegyek, nincs akadály számukra ( kos, oroszlán, nyilas).
A kettő között helyezkednek el a többiek. Persze mindenki rettentő összetett személyiség, nem csak ilyen vagy olyan, de főbb vonalakban azért elmondható a föld jegyűekről, hogy gondosan kiszámított, alapos és tervezett életet igyekeznek élni, míg a tűz jegyűek inkább lobbiznak, harcolnak, cselekszenek, változtatnak, lobognak.
Itt megemlíteném, a hozzárendelhető begyakorolt viselkedésformákat is (4 alapszemélyiség Hippokratész szerint:
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Von%C3%A1selm%C3%A9letek )
A linken jól látható, ki milyen típusnak számít, ha ismeri a tulajdonságait kicsit is, egyszerűen besorolható a négy típus valamelyikébe. Ezek a következők: a melankolikus, a flegmatikus, a kolerikus és a szangvinikus. Mindegyik jellemezhető egy-egy szóval, de természetesen ebben sem vagyunk kizárólag egyfélék, többnyire legalább két állapot keverékei vagyunk. A neten elolvasható mi minden vonatkozik egy típusra, ezeket az alapvetéseket kiválóan használja a marketing és egyéb tudományok. Jó tisztában lenni milyenek is vagyunk. Nekem azt mondta az egyik tanárom: lehet nem szeretni a marketinget, de ha bepillantást nyerünk, legalább védekezhetünk az ellen, hogy irányítsanak minket (pl a reklámok az orrunknál fogva vezessenek). Ezt abszolút helytállónak érzem, tapasztalom azóta is. Utólag is köszönöm Zs. Áginak!!
A személyiségjegyek, a születési horoszkóp, a hozott és vállalt feladatok tehát determinálnak minket, melyik dimenzió az, ami minket leginkább érdekel. Vannak, akik a fizikai, bizonyítható, megfogható dolgokban hisznek csak, amire atombiztos bizonyíték a fizikai érzékszervekkel tapasztalható visszaigazolás. Ezekre az emberekre gyakran ragasztjuk a realista kifejezést, talán joggal. Nagy figyelmet fordítanak a testre, a környezetre, a rendre, az étkezésre, mindenre, amit látható, fogható és tapintható. Ők azok akik pl egy betegség jelentkezésével, elkezdenek orvosról orvosra járni és igyekeznek mindenféle gyógymódot kipróbálni, az orvostudományban bízva (vagy csalódva) roppant energiákat fektetnek az egészséges életmódba, ami nem baj, sőt!
A másik típus, aki inkább a lélek szintjén létezik, ösztönös, a lelki világ dominál nála: érzések, emlékek, félelmek, fájdalmak, szeretet, elutasítás (spiritualitás, vallás, pszichológia, ezotéria: ezek eszközök, hogy szembenézzünk azzal, van az én feletti érdek. Egy magasabb célja a létezésünknek, mint pusztán a fizikai lét.) Nem biztos hogy tudatosul benne, hogy miért dönt esetenként így vagy úgy, a spontán tetteit megérzéseknek, isteni sugallatnak, vagy karmának tudja be, esetleg a saját logikájában egyszerű megoldásnak. Ők azok, akik hajlamosak egy betegségre egyéb, alternatív gyógymódot is keresni. Életük gyakran viharos és eseményekkel teli.
Az orvoslás egyik esetben sem feltétlen merül ki a gyógyszerekben, ma már természetes és elfogadott, hogy a régiek nem butaságokat alkalmaztak, mikor fűben-fában orvosságot láttak. Szerencsére az ezzel kapcsolatos ellenérzés már a múlté, bárki használhatja belátása szerint (persze hozzáértő felügyeletével, tanácsaival).
Akkor lássunk egy kis csemegét a fűben-fában orvosságból.
folyt. köv.
kép:net
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Ailet!
Mindig szerettem olvasgatni ilyen tudományos meghatározásokat. Amikor embereket egy-egy szempont szerint elhelyeznek valahová, egy bizonyos kategóriába sorolnak. Keresd hová tartozol? Abból próbálnak a külvilág felé üzeneteket továbbítani. És hol marad a gyakorlat? Vagy azt hiszi bárki is, hogy könnyűvé válik egy csapásra minden, ha tudom hová tartozom? Azt meg is tudja valósítani? Avval mindenkinek magának kell szembenéznie. Vagy tud, vagy nem, akar vagy nem változtatni. És a körforgásnak nincs vége. Mert korlátok mindig is voltak és lesznek.
Puszi,
Éva
Azokat a bizonyos korlátokat amikről beszélsz, mi magunk állítjuk fel és mi magunk ragaszkodunk hozzá. Bármi lehetséges, amit csak akarunk, amit csak el tudunk képzelni. :))
A
Mindig szerettem olvasgatni ilyen tudományos meghatározásokat. Amikor embereket egy-egy szempont szerint elhelyeznek valahová, egy bizonyos kategóriába sorolnak. Keresd hová tartozol? Abból próbálnak a külvilág felé üzeneteket továbbítani. És hol marad a gyakorlat? Vagy azt hiszi bárki is, hogy könnyűvé válik egy csapásra minden, ha tudom hová tartozom? Azt meg is tudja valósítani? Avval mindenkinek magának kell szembenéznie. Vagy tud, vagy nem, akar vagy nem változtatni. És a körforgásnak nincs vége. Mert korlátok mindig is voltak és lesznek.
Puszi,
Éva
Szi A!
Az embereknél az a baj, hogy nagyon kevesen mernek szembenézni önmaguk hibáival, így a kialakított életstratégiájuk is többnyire a "tükör" letakarásából vagy éppen eltorzításából indul ki. A pozitív és negatív emberek közt max. annyi a különbség, hogy az egyik egyáltalán nem néz tükörbe, míg a másik sokkal szebbnek látja magát... Lényegében minden embertípus (a csoportosítás lényegtelen is), így vagy úgy egy maga által felállított képhez próbál igazodni. Legtöbbször nem is tudatosan...
Üdv,
Pí.
Tény hogy nehéz belenézni a tükörbe. Mások szemébe.... a mondanivalójuk mögé stb. A határainkat feszegetik és inkább ellenállunk, mint gondolkodnánk, miért is ütköztünk abba a problémába. A megfelelési kényszer a saját elvárásunk, olyankor nem a másikban csalódunk, hanem magunkban. Ezért kellene az értékrendünket, a fontossági sorrendünket felülvizsgálni, vajon helyes e, fontos e valóban, vagy csak megszoktuk, de mi sem tudjuk miért csináljuk. Mint pl. miért fontos, hogy megfeleljünk másoknak, amikor nem is akarunk? Csak a béke kedvéért? Na és? Az én vagyok, ha csak azt csinálom amit mások akarnak? Na... szóval sok a gondolat itt még. :))
A
Kedves Ailet!
Nagyon jó és érdekes cikk. Felkeltetted az érdeklődésemet!
Pussz,
Tündér
Majd csak eljutok egyszer a mondanivalóm végére. :D
A
Az embereknél az a baj, hogy nagyon kevesen mernek szembenézni önmaguk hibáival, így a kialakított életstratégiájuk is többnyire a "tükör" letakarásából vagy éppen eltorzításából indul ki. A pozitív és negatív emberek közt max. annyi a különbség, hogy az egyik egyáltalán nem néz tükörbe, míg a másik sokkal szebbnek látja magát... Lényegében minden embertípus (a csoportosítás lényegtelen is), így vagy úgy egy maga által felállított képhez próbál igazodni. Legtöbbször nem is tudatosan...
Üdv,
Pí.
Nagyon jó és érdekes cikk. Felkeltetted az érdeklődésemet!
Pussz,
Tündér