Illúzió...
Látogatók száma: 122
Dobd el és menekülj!... Semmi sem tarthat örökké...
Azon a napon olyan erős volt bennem a hit, az elhatározás, mint még soha azelőtt.
Úgy éreztem, ha most nem teszem meg, akkor többé nem leszek rá képes. Több volt ez holmi szenvedélynél. Szinte mindent pótolt, ami elérhetetlen volt addig a számomra. Attól a perctől kezdve, hogy megérintettem, úgy éreztem, elvesztem... Nem tudtam többé szabadulni tőle. Velem volt, minden pillanatomban. Azelőtt soha semmi sem volt rám ilyen hatással. Uralta szinte a gondolatomat, minden percemet, az egész életemet.
Aztán egyszer csak észrevettem, hogy már nem én tartom a kezemben a sorsom, hanem átvette teljesen az irányítást. Úgy éreztem elárult engem. A ragaszkodásom, hogy minden, amit feláldoztam érte és eldobtam magamtól, hiába volt. Már nem töltötte többé be a szerepét. Akkor rádöbbentem, hogy semmi sem tarthat örökké. De egymáshoz voltunk láncolva. Nagy volt a kötődés. És minden erőmre szükségem volt, hogy ezt a láncot elszakítsam.
Egészen addig, amíg nem próbáltam meg szabadulni tőle, nem is vettem észre, mekkora hatalma van felettem. Gyenge voltam és szánalmas. Iszonyú volt a felismerés, hogy minden igyekezetem hiábavaló. Megpróbáltam többször is szabadulni, de hiába!...
Mígnem azt mondtam magamnak...
- Dobd el és menekülj!
- Ne nézz vissza!
- Ne keresd soha többé!
- Becsapott téged.
- Elhitette veled, hogy csak rá van szükséged.
- Azt hitted semmivel és senkivel nem pótolható.
- Hány évet vett el az életedből?...
Látni se akartam többé!
Teltek-múltak a napok és én úgy éreztem sikerült végleg elhagynom. Egyre jobban eltávolodtunk egymástól és már hinni kezdtem, el fogom tudni felejteni. Visszatért az erőm. Kivirultam. Szabad voltam!
És akkor jött az a pillanat!... és az illúzió visszatért.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Rendkívüli módon élveztem, ahogy sikerült többeket is megtévesztenem ezzel a cikkemmel. Mindent kiolvastatok belőle - szerelmet, sorscsapást - csak éppen azt az egyet nem, amiről szól... Persze ebben én is ludas vagyok, mert ha kiírom azt az egy szót, akkor már nem is lett volna olyan érdekes...
Egy valakinek azért mégis sikerült megfejtenie a titkot! Nem mondom meg ki ő? :-)
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
Amint a racionalitás a szerelem helyébe lép, ott már menthetetlen a kapcsolat. Lehet, hogy még magunk sem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, de jobb, ha szembe nézünk vele és elengedjük.
Üdv: Yolla
Érthető, hogy első olvasatra ezt juttatta az eszedbe, de ha egy picit tovább mentél volna? Akkor tudnád, ha valami a szenvedélyünkké, szinte a részünkké válik, de már nyomaszt, teher... mert a "racionalitás" hiába lép a helyébe, akkor sem megy végbe könnyen a vele való szakítás... Szenvedést okoz így is, úgy is, ha elkezdünk a mélyére nézni, és ízekre szedni...
Eljön az a pillanat, amikor szembe tudunk nézni a gyengeségünkkel, a rossz szokásainkkal. Mert ez nem más csak egy illúzió.
Pussz,
Éva
Amint a racionalitás a szerelem helyébe lép, ott már menthetetlen a kapcsolat. Lehet, hogy még magunk sem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, de jobb, ha szembe nézünk vele és elengedjük.
Üdv: Yolla
hát, ha mindent könnyedén el lehetne dobni, csak azért, mert drága... kezdve az élettel, mert az a legdrágább, ugye.
Persze, hogy az élet a legdrágább és van, aki még drágábbá teszi egy illúzió kedvéért, amit kergetünk, elhitetve, hogy ettől könnyebben vesszük az akadályokat... Nem úgy van az! A végére kiderül! :-)
Puszi,
Éva
Jajj, te kis okos! :-)... Az, hogy kicsit húztam az idegeket, ugye nem baj?... Azért kicsit segítettem, mert ha ezt a szót, hogy "drága", már az elején leírom. Idáig nem jutunk el. Igazam van, vagy igazam van? :-)
A cigi! Ugyi' eltaláltam:)
Ha már téged is idegesít, nincs ebben semmi kvázi "titok"... :-) Mitől szenved a szenvedélyes? Ami uralja, tönkre teszi szinte az egész létét!? Megkeseríti a mindennapjait és eszméletlen drága, sok minden egyéb másról lemondásra kényszeríti, mégis elválaszthatatlanok egymástól?!
Egy valami, vagy valakiben való hit képes felülmúlni a józan észt is... Nem hallgat senkire!... Maga is tudja, hogy a vesztét okozza, mégis erősebb ez, mint bármi más, mint ő maga...
Nem mondom meg! :-)
De azért köszönöm, hogy tettél kísérletet! :-)
Puszi,
Éva
Jól sikerült írás. Talán túlságosan is. Maga a titok, ami az írásnak tulajdonképpen a fő szerkezeti, és központi eleme, nálam speciel kiverte a biztosítékot. Nem tudom megfejteni, mire gondolsz, és ez bizony idegesítő! Félre téve az évődést, tényleg, javaslom, hogy törekedj jobban arra, hogy a műved kicsengése ne menjen át kvázi Da Vinci-kód -ba, ne kelljen már téged felhívni telefonon, hogy kedves szerző ugyan áruld már el, mi a „titok”?
Összegezve jó írás, de idegesít, hogy nincs megfejtés!
Egy valami, vagy valakiben való hit képes felülmúlni a józan észt is... Nem hallgat senkire!... Maga is tudja, hogy a vesztét okozza, mégis erősebb ez, mint bármi más, mint ő maga...
Nem mondom meg! :-)
De azért köszönöm, hogy tettél kísérletet! :-)
Puszi,
Éva
Összegezve jó írás, de idegesít, hogy nincs megfejtés!
Kedves Éva!
A menekülés vágyát és a félelmeket tökéletesen visszaadtad, sajnos nehéz kikeveredni az effajta helyzetekből. Köszönjük a gondolatokat!
Pussz, Tündér
Örülök, hogy itt jártál... Igen. Annak, aki ezt a fajta szenvedélyt nem ismerte meg, nincs mitől meneküljön, féljen... Jól mondod, ezek csak gondolatok, de egy konkrét dolog köré helyezve... :-)
Puszi,
Éva
azt hittem, csavar lesz a végén, kidobod a megunt cipődet vagy akármit :XD
így is tetszik.
Hát sok mindenre rá lehetne húzni, de én csak egy valamire gondoltam. :-)
Te már majdnem közel jártál hozzá, mire is? :-)
Puszi,
Éva
Szia Évi !
Húha úgy látom ez a sors nevezetű csapda. Ebbe már jártam én is. Nehéz szabadulni, s ami a legrosszabb többször is bele lehet esni, vagy sétálni. Elkerülni is nagyon nehéz ám. Tetszett.
Puszi Éva
De azt mondom... Hideg... hideg... :-)
Örülök, hogy tetszett.
Puszi,
Éva
A menekülés vágyát és a félelmeket tökéletesen visszaadtad, sajnos nehéz kikeveredni az effajta helyzetekből. Köszönjük a gondolatokat!
Pussz, Tündér
így is tetszik.
Húha úgy látom ez a sors nevezetű csapda. Ebbe már jártam én is. Nehéz szabadulni, s ami a legrosszabb többször is bele lehet esni, vagy sétálni. Elkerülni is nagyon nehéz ám. Tetszett.
Puszi Éva