K-háború

Látogatók száma: 123

Kedves szomszéd és társai a kalóriák ellen.

Negyvenhét kiló vagyok. Tavaly májusban még ötvenkettő voltam. Előtte télen pedig ötvennyolc. A szülést követő hónapban hatvankettőt mutatott a mérleg. Azóta ismét viselem a gimis farmerjeimet. Ez lelkileg is megnyugtat. Nem járok látványos testnevelő programokra, és nem is csodaösszetevőkből álló alapanyagokat használok főzéshez. Három évet magam mögött hagyva úgy gondolom, hogy a következő feltételek segítettek nekem a jelen helyzet kialakulásához.

1. Kedves szomszéd

Nagyon fontos. Általánosságban is, nem csupán a közvetlen lakótársra érvényes. Ha undok személyekkel vagyok körülvéve, akik az "Anya vagy, kövérnek kell lenned." vagy "Miért kellene szülés után úgy kinézned, mint terhesség előtt?" frázisokkal ösztönöznek a változásra, akkor lanyhul a lelkesedés. Sokkal inspirálóbb, ha azt hallom, hogy "Fogyókúrázol? Szuper! Csak így tovább!" Amennyiben már látható jelei is vannak a tevékenységnek, jobban hangzik egy "Már egész karcsú vagy!" mint a "Borzasztó sovány lettél." Vedd magad körül kedves emberekkel!

2. Kitartás

Zokogni kell. Amíg sírsz kínodban, nem marcangolsz halálra egy tábla csokit. Két hétig ordítottam. Este hét óra magasságában. Régen ez volt a kötelező, két darab vajas-kolbászos szendvics időpontom. Egy undok személy biztos azt mondta volna idióta vagyok, ám a kedves szomszéd lélegzetvisszafojtva videókamerázott, hogy aztán később közösen derüljünk nagyot a saját szenvedésemen. A tizenötödik naptól a főtt tojás kefírrel, vagy a virsli natúr joghurttal is tökéletes, finom vacsora. Csak ne félj sírni. A sírás a barátod.

3. Korán kelés és kiadós, közös reggeli

Kölyök reggel hatkor igazi csimota csatakiáltással üdvözli a napot. Emígy hangzik: APANYA!!! Innentől kezdve van hetven percünk, hogy útnak induljunk. Sajtos-sonkás melegszendvics. Bundáskenyér. Szalonnás tojásrántotta. Amihez épp kedvünk van. És a teljes hűtőszekrény. Minimum harminc percet töltünk a reggelizéssel. Kézről kézre jár a kenyeres kosárka, májkrémes doboz, szalámis tálca. Hármasban, nyugalomban. Olyan jó nézni, ahogy a kis hároméves falatozik. Apa tányérjáról is egy fincsi. Anya tányérjáról is egy fincsi. Apa főz egy erős kávét. Csokis kekszet tunkolok bele. Azt hiszem, napi kalóriabevitelem 85%-át a reggelíző asztalnál veszem magamhoz. És még mindig van fél óránk. Kelj korán és egyél a szeretteiddel! Minden harapás edzi a lelket.

4. Kondi

Kisvárosban lakunk. Apa kocsival jár dolgozni. Nekem így már kocsi nem marad. Mindenhová gyalogszerrel megyek. Aprónép is. Ő néha hajtgánnyal. Én ilyenkor szaladok. Óvoda lábtempóban, virgoncsággal tizenöt perc. Onnan nekem a belváros szintén tizenöt. Egyébként dombvidéken lakunk. A belváros a völgyben húzódik. A mi utcánk a dombtetőn. Még nem mértem le a dőlésszöget, de az biztos, hogy lejtős. Napi hatvan perc tuti trekking. Szilveszter napján fogadalmat tettem: többet mozgok.:-) Esténként tíz perc torna. Persze nem a "sétálj el az ablakig és vissza" fajtából. Hasizomra. Felülések. Első nap három felülést követően halál. Második nap már csináltam négyet. Hatodik nap húszat, és ma már a százat is könnyedén viselem.:-) Tíz perc torna elég. Ha este fél tíz van, és nemrég fejezted be a porszívózást követő vasalást, akkor is. Ilyenkor szól közbe a kitartás. És két mozgáskombináció között gondolhatsz a reggeli bundáskenyérre. Ne nézz butító tévéműsort, fogd a gyereket és menj vele sétálni!

5. Közvetlen kapcsolatok

Nincs tévénk. Vagyis készülék van, csak csatornák nincsenek. 2009 óta nem tudom, milyen filmsorozatok, realitik, hírműsorok hülyítik a népet. Ellenben az ezen spórolt díjból vettünk két bringát. (Aztán az utódnak ülőkét.) Ahogy tavaszodik, irány a környék. Szeretjük. Az sem utolsó szempont, hogy az ifjoncot nem kell imádkozva elráncigálni a képernyő elől, mert nem a tévé előtt cseperedik. Előbb-utóbb természetesen elkapja a média, de akkor már képes lesz szelektálva figyelni az eseményeket. Lényeges az is, hogy a családi beszélgetéseink az érzéseinkről, élményeinkről szólnak és nem azon vitatkozunk, melyik csatornán jósoltak másnapra jégesőt.

Régen sok undok személlyel kerültem kapcsolatba. Nem voltam kitartó, és gyűlöltem sírni. Gyorsan vagy egyáltalán nem reggelíztem, kocsival utaztam a vécére is, és vártam az estéket a szokásos tévéműsorok miatt.
Ma egy vállrándítással szabadulok meg az undokoktól, végigcsinálom amit elkezdtem, és ha kell, sírok is. Kedvelem a tojásrántottával való korai pepecselést, mert páratlan érzés nézni a családot, ahogy álmos szemmel, mégis mosolyogva darálja az ennivalót. Nem érdekel, mit csinálnak az ügyeletes sztárok, inkább öltöztetem a gyereket és megnézzük a kacsákat a folyón.

Pénteken lemondtam a mozit a barátokkal, mert Apa üzent a munkahelyéről, bárcsak együtt lehetnénk már. Barátom ezt írta vissza:"Ok. Nagyszerű férj mellett egy nagyszerű feleségnek, szeretetben élni. Ez tényleg jobb időtöltés, mint a mozi."

Előbukkantak a könnyeim. Tudjátok: ne féljetek sírni...;-)