Tele-mánia
Látogatók száma: 58
Óhörög dáma három elvonásban
Leszereplők:
Tévosz – az elhízott betel
Aszklépiosz – a gyogyítás istene
Léda – Tévosz neje, aki szintén elkínzott
Unosz – a Hermész Hírvívó és Szállító Szolgálat untatársa
nővér
segédek
Tévosz életének fonalát a Moirák gondosan fonógatták, de Zeusz atyánk megharagudhatott rá, mert vegyszer gubanc került az élete vonalára: lábai és kezei nem enyvedelmes-kedtek neki. – Ó Kharom ladikja, Olümposz havas csúcsa, mozgátom Hephaisztosz acélja – mondolta sűrűn –, még diplomosz táskám is alig barom cipelni. Nem volt mi mást lennie, orvoszhoz mordult.
1. fölvonyítás
A rendlelőben Aszklépiosz, Tévosz gésa nővér.
Tévosz: Ó Aszklépiosz, segíts nekem!
Aszklépiosz: (Egy laport vesz ki a fiúkból)
Látom kartotékozlod az élet örömeit, terméteres vagy körbe is. (Közben leteszi a beteg apját az asztalra.) Miről van szó fiam, engedd hadd fúrtassam, de légy rövid, hosszú a sor.
Tévosz: Ó Aszklépiosz, tagjaim oly nehezek, mintha Heraklésszal vívtam volna olimpiai döntögetőt. S hasam se kisebb, mint Szüszi foszballabdája.
Aszklépiosz: Fogós ecset. Fessd le nekem fontosan a kövütközőket. Munkád szentruma messze van hálódtól? – ette föl a kérdést.
Tévosz: Nem, háló az isteneknek!
Aszklépiosz: Két kezeddel dolgozol? – próbált kezelebb jutni a baj tokához.
Tévosz: Nem, nem. Az egyik épp elég.
Aszklépiosz: Csak nem politikoszos vagy, országnyűvési képvizenyő? Vagy esetlen pedakókuszságra adtad fejed?
Tévosz: Zeszuszra nem! Csak egy egyszerű tanárossz.
Aszklépiosz: Szerencséd! S mennyi pénzt kevesel? – kígáncsiskodik.
Tévosz: Havi négyet, de fölbrutolva, lent már nett,ó!
Aszklépiosz: Feleséged?
Tévosz: Mint akárki málé, lenne fele, s égi áldást sejtenék – vágyaszól.
Aszklépiosz: Tudós Athéné dobozát nézed-e?
Tévosz: Igen Aszklépiosz, kéz a képben akkor is, ha a csalárd mást akar. Hét égi kanálist csapolunk le, ha folyik az áldás, s ha nem, meg van mindig a videánk, hogy mit játsszunk le az ideón. Rabjai vagyunk mind a retten, de hát ez csak nem kháron az életemre?! Ó Kherberusz harmadik feje! – háromkodott.
Aszklépiosz: Megvan! Á dehogy: Heuréka! Fiam, Tévoszméd igen nagy. Hisz a vak is nátha, ez víziómanó, méghozzá tele, színültig. (Nővérhez mordul) Nővércse, héja a Hermész Hírvívó és Számító Szolgállatot!
Nővér: (Tárcsáz, majd telefonáll)
Még nem futnak segíteni, de rögvest lőnnek. Már a thoni győzelem hírét kézbesítik, utána sielnek ide – mondta keblesen.
Aszklépiosz: Tolvaj banda, hát nincs egy szabad hordájuk?
(Így várakoztak, s nem sok az ára, meg is érkezett a számító egy hollóval a bal vállán)
Hogy hívnak, postász? – kérdére könyököl.
Unosz: Unosz vagy Ok – szólt a válassz!
Aszklépiosz: S mi az ott a bal álladon?
Unosz: Olló – vágta rá.
Aszklépiosz: De mi bégett? – gyurma tovább a sárítót.
Unosz: Károg unam, a hírvívók kent állata magyar hunban. Unnan orhoztam el tanulmányuntamban.
Aszklépiosz: Hát akkor hozzátkot rendelőmbe Tévosz teledobogyóját. Tunod már a címét, vagy még nem is mered?
Unosz: De merem is, a nő-vér pa-pirosra írta már – munta.
Aszklépiosz: Menj hát isten hírével! – üdvözülte.
Unosz: Add ide Aszklépiosz, elhiszem azt is – koldult bizalommal az orvoshoz.
(Unosz el, majd a többiek is. Függönye)
2. fölfonás
Este Tévoszéknál. Tévosz és Léda hűlnek a foterjedikben.
Léda: Oly terebély nagy a fotelben, mint egy hatalmás tölgyfa.
Tévosz: Mit mondsz, bükkd ki megint, asszonygya. De hadd el, nézzünk víziót! – habja rá a Lédire.
Léda: Botond vagy férjutam, elvitték telénket.
Tévosz: Ténylett! – dömper rá. – Töprengy asszony, mi a csorbát csináljunk ma este?
Léda: Ordastam az újságokat, s mindben Ariszto van Ész-t szentelik. Nézzük meg a Békákat a szabadtérin, úgy is sok a vérlopó szúnyog – gombolta ki.
Tévosz: Jó gondol,latba kell vetni. Csak egy itt a bukkanó, kocsink kölcsön, adva, hogy gyalog megyünk, s a feles metronóm nekünk már ütött.
Léda: Nem baj, drágán még elérhetjük a 45-ös láb buszt. Remélem van két jegünk.
(Mint a ketten elmennek átköltözni más ruhába, majd a színlázba. Fültöny)
3. felforrás
Az előadás után, s nem az utánadás előtt Tévoszéknál. Tévosz és Léda belépnek a fajtón.
Tévosz: Igen kényelmetlen volt az a rideg kőhad.
Léda: Miért nem vittél magaddal egy pár nát, lúdtollast?
Tévosz: Na hát, neked volt, s egy ludas ülő két sem osztál meg uraddal?! – emelte föl rangját.
Léda: Fosztottam volna én veled többet is, de kevés volt a lád – és sírásni kezd. – Ó jaj nekem, a te Ládádban mindig találsz valami libát?
Tévosz: No ugyan Lidám, ne búsulj – víg asztalra. – Az találd ki inkább, holnap mire vegyünk el?
Léda: Arra az abrakadarabra, amit a szüretben rekrámoltak ki.
Tévosz: A Szoph O'Klész-t? Az az a fikció, amelyik ír? – térdezi.
Léda: Férjenuram már a fejedbe, hát mi más nemzet fia görögte volna papírra ifjú titánnal a betűket?
Tévosz: Jojó, ne nézz már tubának! – háborodik meg. – És mi a címe?
Léda: Még sosem foltam nála, lelkem tiszta. Tudhatnád szerelmem, én a te Cédád vagyok.
Tévosz: Balha asszony, add ide a mai újcsávot, majd én beolvasom neked: Elektro.
Léda: Azt már láttam – rivalda föl –, villanykényes modern arab.
(Ekkor kintről cseng, ő szól. Léda ki meggy és ajtót nyír. Aszklépiosszal fér vissza)
Aszklépiosz: Olgák, hozzátok a telidobozt víziónak! – kilát vissza az ajtón.
Segédek: Hozzuk nagyúr, horukk – szolgák be kintről, majd így folyatták. – ITT a tévé, vagy Videitthon? Hová rabjuk?
Aszklépiosz: A sutban a helye, úgy is mindig lábalatt s útban volt – adta ki a sutasítást.
Tévosz: Jó lesz az a sarokban is – remegi halkan.
(A segédek letévék a telét, elhagyják a rakást)
Aszklépiosz: Fiam, fügyelj ide! Itt a recept.
Tévosz: Én indulnék is, és kiváltanyám!
Aszklépiosz: Tévodsz, nem kell gyogyszer. Ilyen gyógyűr úgysincs sehol. Én 5öltem meg, s ezt 5 egerem bánja. Ne', szedd!
Tévosz: Mi ez, furam? – csóválkozik.
Aszklépiosz: Ez: listosz. A nézhető vízilókat tartalmazza. Másra látógömbidet ne csüggeszd!
Tévosz: De hisz ez ír ló és kev és!
Aszklépiosz: Nem lesz sokk, abban bizomos vagyok – kárömlend.
Tévosz: Ez csak a reggeli TV-torta és az Esti Más-se. Mit sivárjunk a közbenső órágyban?
Aszklépiosz: Menj úszni az U-szódába tíz hosszat, ha Ladával mész – s az asszonyra mulat –, hússzatok kétszer annyit.
Tévosz: Ó iste,nem!
Aszklépiosz: Én végeztem, de boritókát még nem kaptam – panaszolventálta csak úgy magának, de azért hantosan.
Tévosz: Megdoktoroltad bajom orvoszom, itt van mit rebértél. (Egy dag-adó borítékot csúsztad Aszklépiosz zsebébe.) Ez meg a segérdeké.
Aszklépiosz: Ugyan, nem! kell ez! – hárítaná el magához, aztán teli sebébe nyúl, s igyekszik elferejteni a borravalót. – Én most el,menten – fojtotta a szót, végül közönyt – Jószakállt! Egy hét múlva jövök televizitálni.
(Azzal Aszklépiosz el. Tévosz és Léda pedig a moteljaikba zuhanyva várták a tormát – hisz ezentúl csak ezen vegetálhatnak –, s fültek tovább a megkukált teledobosz előtt. Függönygyöleg)
VÉGOSZ
A cikket írta: Bervinn
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)