Tetkó minden mennyiségben
Látogatók száma: 1 082
Úgy emlékszem, kb. tíz éve kezdődött. Volt egy barátunk, aki tetovált. Akkor még nem érdekelt különösebben a dolog, csak tetszettek a minták más bőrén.
Férjem is kacérkodott a gondolattal, hogy kellene egyet magára varratni, meg is tervezett egy nonfiguratív mintát, majd átvonultunk a sráchoz. Én csak kíséretként, hogy megnézzem és legyen valamiféle fogalmam arról, hogyan is készülnek ezek a gyönyörűségek.
Ki volt téve több újság, minták ezreivel, beköszöntött a bőség zavara.
Mert akkor már én is szerettem volna egyet, nagyon. Láttam, hogy nem vészes, senki nem halt még bele, gondoltam, legyen hát, jelöljenek meg, legfeljebb könnyebb lesz azonosítani, ha elrabolnának az ufók, vagy szatírok vagy bárki. Persze ez csak vicc, viszont már bizsergett a bőröm, rákívánkozott egy szépséges liliom-féle virágminta. Szigorúan fekete színnel, a színeset nagyon harsánynak találtam.
Szóval, míg életem párja elment harapni valamit (üres gyomorral senki ne tetováltasson!!) addig nekem már fel is volt rajzolva jobb vállamra - karomra a liliom. Nem túl nagy ábra, 6-7 centi lehet, és elkezdte varrni a haver. S, hogy milyen érzés?? Nem szakadtam meg a nevetéstől közben, de ki lehet bírni. Pláne, ha nagyon akarjuk. Először olyan, mintha karcolnák a bőröd (végül is ezt teszik), aztán meg elzsibbad. Azt nem mondhatnám, hogy fáj, mert nem lenne igaz, bár volt már kellemesebb élményben is részem.
Nos, elkészült és fantasztikusra sikeredett, nagyon boldog voltam!
De!!! A tetoválás már csak olyan, hogyha van egy, akkor kell még egy és még, még, még.
Bár ez nem mindenkire igaz, van aki megelégszik egy figurával, aztán élete végéig hordja.
Eltelt egy év, addigra még több újságot, képet nézegettem, és úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy a lábamra, a bokám fölé is csináltassak egyet. Egy nonfiguratív mintával szemeztem, ami hosszában elhelyezve nagyon szépen, optikailag nyújtja a lábat (160 cm vagyok). Ez is meglett!! Soha nem bántam meg, jól mutat.
Itt a történetben ugrok azt hiszem nyolc évet, mert akkorra értem meg a következőre.
Nekem is és a férjemnek is tetszik, ha egy nőnek hátul a derekán van a tetoválás, sejtelmesen benyúlva a derékvonal alá, sőt a bugyi alá is. Sokan mondják, hogy a deréktetkó = kurvabélyeg. Lehet. Mégis, ha igényesen van megcsinálva, dísze a testnek. Szerintem.
Mintakeresgélés, kiválasztás, rajzolás, tervezés, hogy egyedi legyen, de megszületett. Egyiptomi motívum, kiegészítve férjem által tervezett nonfival, pont Ő rajzolta a bugyi alá benyúlós részt. Vaj' h mért??? Mert azt igazából csak Ő fogja látni, hát olyan legyen, ami neki is tetszik.
Egy óra a kontúrozás, plusz két hét múlva három óra a színezés - satírozás. Ebben már pici halványkék és fehér is van, de nem feltűnő. Szülinapi ajándék volt ez a páromtól, tudta, hogy ezt szeretném.Ez már sokkal jobban fájt, mint az előző kettő összesen, de kibírtam egy hang nélkül. Csodaszép lett, egy művészi alkotás.
És, hogy lesz-e még??? Nem hiszem, bár soha ne mondd, hogy soha!
Csak azért írtam le a tetkós történetemet, mert még senki nem írt ebbe a rovatba, gondoltam, megosztom veletek. Tudom, hogy sokan ellenzik, de hát nem vagyunk egyformák. Viszont nagyon intim helyre én sem csináltatnék soha, annak semmi értelmét nem látom és az szerintem százszor ennyi kín.
Ja és még egy: van egy kérdés, amit általában feltesznek a tetoválással kapcsolatban, amitől önként és dalolva ugranék ki az emeletről.
Így hangzik: "Tudod, hogy ez már életed végéig ott marad???"
:-)
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Na de viccet félretéve, nekem is tetszik, de másokon. Én nem tudnám elképzelni magamon.
Nekem is másokon nagyon tetszik, - no nem mindegyik - itt - ott egy szolídabb. Köszönjük, hogy megosztottad velünk a nő szemszögét, a tetoválásokkal kapcsolatban. :-)
Pussz,
Tündér :-)
Tudod hogy ez már életed végéig ott marad??? :)))))))))
Na de viccet félretéve, nekem is tetszik, de másokon. Én nem tudnám elképzelni magamon.
Én bármikor csináltatnék még, nagyon nehéz visszafogni és lebeszélni magam róla:))
Mindig megnevettetsz:)))) Igen, éppen ezért nem szabad hirtelen felindulásból tetováltatni, csak ha valaki nagyon akarja és csak olyan mintát szabad választani, ami illik az egyéniségéhez.
Én bármikor csináltatnék még, nagyon nehéz visszafogni és lebeszélni magam róla:))
És szerintem az sem mindegy, milyen az a tetkó. A cégnél van egy kislány, a vádlijára varratott egy mintát, hát annak az egyik lába kétszer olyan vastagnak látszik attól a mintától. :((
A húgomnak is van egy a vállán. Amikor megláttam, néztem mint a vadlúd. Róla sem tudtam volna elképzelni, hogy megvarratja magát.
És szerintem az sem mindegy, milyen az a tetkó. A cégnél van egy kislány, a vádlijára varratott egy mintát, hát annak az egyik lába kétszer olyan vastagnak látszik attól a mintától. :((
Megmutatnám az enyémet, csak ide az inkognitóm miatt nem tettem fel képet:))
Nagyon jó kis írás! 5*
Nekem is másokon nagyon tetszik, - no nem mindegyik - itt - ott egy szolídabb. Köszönjük, hogy megosztottad velünk a nő szemszögét, a tetoválásokkal kapcsolatban. :-)
Pussz,
Tündér :-)
Pussz neked is:)
Nekem is tettszik másokon, ha nem túl sok! Az eggyik lányom a tudtom nélkűl csináltatott eggyet a derekára, no majdnem szívrohamot kaptam, de már elfogadom, Én magamra nem hiszem, hogy tetetnék. Kinek kinek szive joga!
Hát, én se örülnék, ha valamelyik csemetém majd szó nélkül csináltatna, viszont lekaparni már nem tudnám:)) és szigorúan csak nagykorúságukat elérve lehetne erről szó-ez a házi szabályunk.
Hát... ha nagyon őszinte akarok lenni, felnőtt fiaimon ez az egyetlen amit nem viselnék el. Én nem szóltam a piercingért, mert biztos voltam benne, hogy csak egy ideig fog villogni rajtuk, ( és igazam is lett) de a tetkó az ugye nagyon nehezen tüntethető el. Azt hiszem kicsit maradi vagyok! :)))
De pont ez a jó, hogy nem vagyunk egyformák, milyen unalmas is lenne a világ:))
Egyébként vannak már nagyon szép és igényes tetkók...csak igen...
: "Tudod, hogy ez már életed végéig ott marad??" :)))
Nem kiugorni!!! Tudom, hogy tudod!! ;-))
Hmm, engem ez tart vissza.
Engem 14 éves kora óta nyúz ezzel a fiam, mondtam, amíg itthon lakik, tuti nem...A volt férjemnek se engedtem, válás után az volt az első dolga, hogy kivarratta magát...brr
Egyébként vannak már nagyon szép és igényes tetkók...csak igen...
: "Tudod, hogy ez már életed végéig ott marad??" :)))
Nem kiugorni!!! Tudom, hogy tudod!! ;-))
Hmm, engem ez tart vissza.
Hát, én se örülnék, ha valamelyik csemetém majd szó nélkül csináltatna, viszont lekaparni már nem tudnám:)) és szigorúan csak nagykorúságukat elérve lehetne erről szó-ez a házi szabályunk.
Ha csak az tart vissza, hogy mindig ott marad, akkor olyan helyre érdemes csináltatni, ami nincs szem előtt akkor sem, ha megunnád:)))
Mindkettőnek van tetkója. Nagykorúak voltak, amikor is...hogy is mondták? nonfiguratív a a fiam vállán, a lányomnak meg egy kriksz-kraksz szerintem, szerinte meg kínai jel, vagy japán?
Máson bármit, csak rajtam ne elvet vallom amúgy.
Ha megbolondulok az egyik mellemre tetetek egy tulipánt én is. Addig nem. ;-))))
(Ezt viccnek szántam csak.)
Igazából szerintem akkor is zavarna...lelki szemeim előtt látom a petyhüdt,lógós 95 éves önmagam...hahha, 102 évesen meg majd főleg!!! Kozmetikai tetkót akartam, míg nem láttam a barátnőmet közvetlen az elkészülte után...na, hallod, mint akit jól összevertek! Mondjuk egy hét után szép lett és a szépségért szenvedni kell, de én nem szenvedek. Most szép vagyok ;-)) 102 évesen meg mind1 lesz....
És egyébként minden tetkó csúnya, miután elkezd gyógyulni, varasodni, viszket meg olyan, mintha tényleg megvertek volna, na de ha valaki igazán akarja, akkor ez nem tántoríthatja el:))
A tetoválással az a baj, hogy vannak munkakörök amit meg sem kaphat az ember, ha tetoválás van rajta....de ugyanez van a pirszinggel is. A fiamnak a pirszinget ki kellett venni, mikor felvették a munkahelyre.Nekem egyik sem tetszik.