újabb események régebbi események további események
15:25
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:21
Black Ice módosította a cikkét
15:17
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:08
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:04
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:00
Black Ice új cikket töltött fel
11:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:50
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
10:38
Yolla új cikket töltött fel
09:53
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:27
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:49
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:16
Kevelin Kiss regisztrált a weboldalra
18:58
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez

Előnytelen külső

2014. augusztus 13. - Látogatók száma: 224

Mint ahogy a cím is mutatja, a külsőről írnék. Igen, az én előnytelen, számomra mai napig elfogadhatatlan külsőmről, amivel sajnos nem vagyok egyedül. Leírom, legalább a gondolatot tudjam elfogadni milyen vagyok és leszek. Íme:

32 éves 2 gyermekes anyuka vagyok, imádom a férjem és gyermekeim. Imádom a családomat, az állataimat. Egy valakit nem tudok elfogadni: saját magam.
Azt szoktam mondani, engem minden lehetséges előnytelenséggel megáldott a sors amivel csak lehet:
alacsony vagyok, (155 cm), duci- bár tudom a testsúly még változtatható, de néha erőm sincs végigcsinálni egy hosszadalmas fogyókúrát. Keskeny az ajkam, kevés, vékonyszálú hajam van - bár ezt szüleimtől örököltem, és amit a legjobban utálok magamon a melleim! Szerintem túl nagyok, formátlanok és lógnak. Mondhatni, egész csini voltam első szülésem utánig, utána elkezdtek rám rakódni a kilók és kisgyermekes anyukaként se időm, se kedvem, se pénzem nem nagyon volt a külsőmmel foglalkozni. Második szülés után szintén rakódtak rám a kilók. Édesszájú vagyok, ami nagyon rossz, de nem is nagyon van időm se nassolni, néha rendesen sem étkezni, mégis rakódnak rám a kilók, holott huszonéves koromban, mikor fele ennyi dolgom, gondom nem volt nem voltam így eltotyakosodva mint most. Szörnyen érzem magam, bánt a lelkiismeret is. Férjem szeret és tudom elfogad így is, de bennem van, hogy mi van ha vékonyabban jobban tetszenék neki? Ha olyan lennék mint mikor megismerkedtünk. Külsőre akkor se tetszettem magamnak, de legalább nem volt rajtam kb 20 kiló plusz. Úgy nőttem fel, hogy anyukám tini korom óta végig szekált a súlyom miatt, neki akkor is kövér voltam, most is órákig regél az alakomról most sem tud elfogadni, pedig kb 20 kilót szedtem fel azóta. Neki akkor is sok volt és most is. Tudja minden negatív testi adottságom, és néha az orrom alá is dörgöli. Ez ilyenkor nagyon fáj. Ha a saját anyám nem tud elfogadni engem a saját lányát úgy ahogy van, akkor én magam hogy tudjam elfogadni,hogy ilyennek teremtett a sors? Nagy a családom anyai részről és tarjuk is a kapcsolatot mindenkivel, van 4 unokahúgom akik mind csinosak, fiatalok, vékonyak, sikeresek. A kakukktojás én vagyok. Minden családi összejövetelen pokolian érzem magam már pár éve, azt hiszem én vagyok a legfurcsább mindenki közül. Ha utcára megyek azt gondolom mindenki engem néz, hogy mertem ilyen külsővel kijönni az utcára. Ami kicsit nyugtat: olyan suliba jártam, ahol csak lányosztálytársaim voltak. Nagyon soknak van már családja és bizony a kor és a szülések rajtuk is nyomot hagytak, lerí róluk, hogy több gyerekes elfoglalt, ideges édesanyák akiknek nem nagyon van idejük magukkal foglalkozni. Tudom,hogy lehetne és talán tudnék ezen, vagy magamon változtatni, de azt sem tudom hogy kezdjem el, és merre induljak. Nagyon sokat vagyok egyedül a gyerekekkel és olyankor inkább velük foglalkozom.

A cikket írta: mia81

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. október 19. 12:11
Szia, Mia!
Alapvető gondnak az látom, hogy nem tudod magad elfogadni olyannak, amilyen vagy.
Ne foglalkozz azzal, hogy ki mit mond az alakodról, azzal se törődj, hogy a rokonságban rajtad kívül csak elől deszka hátul léc nők vannak.
Azt pedig végképp nem látnám jónak, ha drasztikus fogyókúrába kezdenél, mert tapasztalatom szerint leadsz öt kilót és hét kúszik vissza.
Nem enni nem jó dolog, mert a szervezet megköveteli a magáét, és éppen azért tartalékol, mert ritkán jut táplálékhoz.
Javaslom, hogy rendszeresen egyél, úgy, ahogyan a gyerekeidet is eteted, de kevés kenyeret, krumpli, tésztát és rizst fogyassz, és azt sem baj, ha mozogsz a gyerekekkel együtt, pl. nagyokat sétálsz.
Mi, molettek is lehetünk csinosak, ápoltak, jó kedélyűek, kiegyensúlyozottak, akiket igenis lehet szeretni.
Fel a fejjel!

Üdv: Yolla
2014. október 19. 10:03
Szia Mia!
Nagyon jó cikk. Amit leírsz, azzal mindenki küzd. Na nem feltétlen a súlyunkkal, inkább önmagunk elfogadásával. Van egy kis klubunk (9D), ahol szoktuk egymást tanítgatni. Az egyik legfontosabb tanításunk, hogy fogadd el önmagad, vedd azokat a tulajdonságaidat kiindulási alapnak, amikkel rendelkezel, merd kimondani, amiben jó vagy (persze nem dicsekedni kell vele, csak ne szégyelld, ha úgy adódik), és változz (az életünk értelme a változás, a fejlődés)! Merj szembenézni önmagad hibáival (most pl. ezt tetted, gratulálok!!!)! És nem feltétlen csak a súlyodra gondolj! Hitem szerint a súly problémák lelki okokból jönnek (nem csak az elhízás, a túlzott alacsony súly is). Általában védekezés valami ellen. Amíg a lelki okokat nem találod meg, addig nincs az a fogyókúra, ami segítene... ahogy a többiek írják... visszajönnek a kilók (nekem a lenti link után nem jött vissza csak pár kiló).
Na de azért olvasd el a cikkem erről: http://www.felesegek.hu/cikkek/a-no-avagy-legyunk-szepek/fogyokura-eletstilus/15-het-15-kilo-fogyas_8743
Üdv,
Pí.
2014. október 1. 10:37
Kedves Tündér és Anubis!
Köszönöm a bátorításotokat, igen, megpróbálok nem más véleményével foglalkozni akkor is, ha rosszul esik, elengedni a fülem mellett. Már elkezdtem mozogni és diétázni. Talán ha kilók nem is, de pár deka talán lement már. Jövő nyárra szeretnék megszabadulni pár kilótól mindenképp. Köszönöm! Szép napot nektek!
2014. szeptember 30. 22:31
Szia Mia!

Őszinte leszek. Kedves éccsanyukádat úgy elküldeném melegebb éghajlatra, amikor a kilóid miatt szapul, hogy csak úgy nyekken. Neki saját magával van baja, azt vezeti le rajtad. Ne vedd a szívedre. És egy darabig a családi partikra se járnék, hogy az unkokahugaidnak ne legyen min/kin csámcsogniuk. Én igenis azt mondom, tedd meg, fogyj le. Nem kell drasztikusan, de úgy látom, neked már az egészséges énképedet és a lelkedet is veszélyeztetik a plusz kilók. Nehogy azt hidd, nem tudom, mit beszélek, magam is három gyereket nevelek, a legkisebb két és fél éves, és rajtam is volt plusz. Sőt, van még most is egy kevés. De mellette tornáztam otthon, kicsivel kevesebb kenyeret ettem, aztán lemegy az, majd meglátod.
Nem kell egy hét alatt vasalódeszkát csinálni magadból. Pár kiló menjen le, te megnyugszol, szebbnek érzed majd magad, a párod továbbra is imádni fog, az unokahugaid meg sárgulhatnak az irigységtől. Már csak ezért is érdemes elkezdeni :D

Na jó, bedugultam, én is üdvözöllek itt,

Üdv,
Judit
2014. szeptember 30. 22:25
Kedves Mia!

Először is üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk!
Tetszett a cikked, de sose más véleményével törődj, a negatívokkal pedig pláne ne, főleg, ha az az édesanyád száját hagyja el. Ha fogyni akarsz, tedd saját magadért. :)

Pussz,

Tündér
2014. szeptember 22. 19:36

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2014. augusztus 18. 09:24

Kedves Mia!

Jó ha tudod,a tükröd nem a barátod!Csak a felszínt mutatja.Nem ismer téged,azt,aki ott belül lakik.Ne erőlködj a fogyással,mert annál rosszabb lesz.
Írd le magadnak pár jó tulajdonságot pl:nagyon szereted a családodat,gondoskodó vagy stb.Meglátod rögtön jobban érzed magad.Kell,hogy magad elfogadd,jóban légy magaddal,akkor talán még a fogyás is sikerül.Nézd a dolgok jó oldalát.Voltam hasonló helyzetben.Nem 20 kiló pluszom volt,de volt.Aztán az élettől kaptam egy nagy pofont és lementek azok a kilók akaratlanul.Nos ezt nem kívánom,hogy átéld.Élvezd a család adta örömöket és ne agyalj a szélességeden!Nézz körül és meglátod,hány ember jár ugyanabban a cipőben.Kívánok neked sok örömteli napot!Aggodalmak nélkül.
Anyu

Kedves Anyu!

Nagyon szép, és igaz is amit írtál! Bátorító, lelkesítő szavak vannak benne. Elolvastam, végiggondoltam amit írtál és megpróbálom megfogadni is. Remélem, hogy sikerül és akkor végre teljes harmóniában élhetem az életem és barátságban lehetek önmagammal. Köszönöm Üdv.
Mia
2014. augusztus 18. 09:28
Hoztam neked egy Müller Péter útravalót,fogadd szeretettel:

,,Ha elhízott vagy, tudd, hogy valaki benned annyira éhes, hogy inkább állandó rossz lelkiismeretben tart, csakhogy ő jól lakjon."

A kövérség nem testi kérdés. A test a lélek és a lelki folyamatok hű tükre. Ha belenézel a tükörbe, és nem tetszel magadnak, azt a belső valakit látod, aki állandóan rossz lelkiismeretben tart. Azt hazudja, hogy "kell!", hogy "éhes vagyok!", azt hazudja, hogy "úgyis olyan kevés örömöm van az életemben, legalább az evés maradjon az!" Azt hazudja, hogy "éhesen boldogtalan vagyok".
Holott épp fordítva van. Ha le akarod győzni, idegessé tesz, mert nem szereti, ha győzni akarnak felette, s ezért idegesít. Lakik benned azonban egy másik valaki is. Ha ő veszi kezébe a sorsodat, bármikor lefogysz. Nem gond. Nem kell diéta, receptkönyv, csak az kell, hogy hallgass rá. Ő majd megmondja, mit csinálj.
És ez így van nemcsak a fogyással, de bármivel, amit el akarsz érni az életben. Kérdés csak az, hogy melyik valakire hallgatsz magadban. Az első valaki nem a "gyengeséged", hanem éppen ellenkezőleg: a mérhetetlen erőszakosságod. Nem enged magához férni. Nem hallgat senkire. Szüntelenül igazolja magát. Örökösen büntet és megbocsát.

A másik valaki az igazi hangod. Ha hallgatsz rá, elindulsz a megvalósulás útján. Ő majd elmondja, mit kell tenned. És azt is, hogy légy türelmes, mert ez egy szép, lassú folyamat.
2014. augusztus 18. 09:24
Kedves Mia!

Jó ha tudod,a tükröd nem a barátod!Csak a felszínt mutatja.Nem ismer téged,azt,aki ott belül lakik.Ne erőlködj a fogyással,mert annál rosszabb lesz.
Írd le magadnak pár jó tulajdonságot pl:nagyon szereted a családodat,gondoskodó vagy stb.Meglátod rögtön jobban érzed magad.Kell,hogy magad elfogadd,jóban légy magaddal,akkor talán még a fogyás is sikerül.Nézd a dolgok jó oldalát.Voltam hasonló helyzetben.Nem 20 kiló pluszom volt,de volt.Aztán az élettől kaptam egy nagy pofont és lementek azok a kilók akaratlanul.Nos ezt nem kívánom,hogy átéld.Élvezd a család adta örömöket és ne agyalj a szélességeden!Nézz körül és meglátod,hány ember jár ugyanabban a cipőben.Kívánok neked sok örömteli napot!Aggodalmak nélkül.
Anyu
2014. augusztus 14. 16:04
Müszélia lehet, hogy igazad van. Éva, az egyik kedvenc versem! Jó, hogy elolvashattam
2014. augusztus 14. 14:19
szia M.
az a baj, hogy a gyerekeid rabszolgája vagy. adj nekik több szabadidőt.
2014. augusztus 14. 11:23

megtekintés Válasz erre: mia81 - 2014. augusztus 14. 07:23

Kedves Klári és Éva!
Köszönöm a válaszotokat, megnyugtató kicsit amit írtatok. Valóban ismerek olyat akinek az a gondja, hogy nem tud hízni pedig kellene. Barátnőm31 éves 39 kg-ot nyom. Kicsit magasabb mint én. Próbálom is elfogadni magam, de persze próbálok változtatni is a súlyomon is, de édesanyám állandó "terrorban" tart a külsőm miatt, ezért nem könnyű dolog. Sajnos nem csak a kilóim zavarnak a külsőmben,hanem más dolgok is, de persze el kell fogadnom, mert azokon sajnos tényleg nem tudok változtatni. Ti máris egy kicsit földobtátok a kedvemet, köszönöm! Szép napot kívánok!
Üdv.
Mia

Nem tudom miért, ne is kérdezd, de ez jutott az eszembe:

"József Attila

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében."

Neked is szép napot kívánok! :-)

Pussz,
Éva
2014. augusztus 14. 08:03

megtekintés Válasz erre: mia81 - 2014. augusztus 14. 07:23

Kedves Klári és Éva!
Köszönöm a válaszotokat, megnyugtató kicsit amit írtatok. Valóban ismerek olyat akinek az a gondja, hogy nem tud hízni pedig kellene. Barátnőm31 éves 39 kg-ot nyom. Kicsit magasabb mint én. Próbálom is elfogadni magam, de persze próbálok változtatni is a súlyomon is, de édesanyám állandó "terrorban" tart a külsőm miatt, ezért nem könnyű dolog. Sajnos nem csak a kilóim zavarnak a külsőmben,hanem más dolgok is, de persze el kell fogadnom, mert azokon sajnos tényleg nem tudok változtatni. Ti máris egy kicsit földobtátok a kedvemet, köszönöm! Szép napot kívánok!
Üdv.
Mia

Szép napot Neked is. :)
2014. augusztus 14. 07:23
Kedves Klári és Éva!
Köszönöm a válaszotokat, megnyugtató kicsit amit írtatok. Valóban ismerek olyat akinek az a gondja, hogy nem tud hízni pedig kellene. Barátnőm31 éves 39 kg-ot nyom. Kicsit magasabb mint én. Próbálom is elfogadni magam, de persze próbálok változtatni is a súlyomon is, de édesanyám állandó "terrorban" tart a külsőm miatt, ezért nem könnyű dolog. Sajnos nem csak a kilóim zavarnak a külsőmben,hanem más dolgok is, de persze el kell fogadnom, mert azokon sajnos tényleg nem tudok változtatni. Ti máris egy kicsit földobtátok a kedvemet, köszönöm! Szép napot kívánok!
Üdv.
Mia
2014. augusztus 13. 22:24
Kedves Mia!

Bocsánat, de én mosolyogtam, ahogy leírod, milyen is vagy valójában. Szeretnek és ez a fontos.

Hasonló gondokkal küzdöttem én is fiatal koromban és a fiam megszületése után is. Mostanában sokat nézegetek régi fényképeket, sőt mások is látták, akik ilyennek ismernek, amilyen vagyok.

A legédesebb vélemény egy fiatal duci leányzótól hangzott el: A Klárika néni, milyen helyes volt és vékony. Valóban, nem voltam kövér.
Igen, apró gyereknek kövér voltam, de egyszer csak lefogytam, magam sem vettem észre és nem is mondta senki. Így tudatomba továbbra is egy kilókkal küszködő, fogyni vágyó valaki voltam.
Persze ma már mindegy, hogy ki mit mond. Sokat dolgozom, pár kiló leugrott. Találkoztam egy ismerőssel, összecsapta a kezét: Úr Isten, mi van veled, meg sem ismertelek. Beteg vagy?

A változás ott kezdődik, hogy elfogadod magad, olyannak, amilyen vagy. :)

Üdv. Klári
2014. augusztus 13. 20:02
Kedves Mia!

Két húgom hasonlóan mint te szülés után felszedtek jó pár kilót és nem tudtak tőle szabadulni. Ők nem boldogok ettől, pedig anyu is mindig azt mondta nekik, fogadják el magukat olyannak, amilyenek. Mindketten a lánykori súlyukat szeretnék, vékony lányok voltak. Jómagam ettől nem szenvedek, apám génjeit örökölhettem, hogy szülés után visszanyertem a lánykori 52 kiló súlyomat. Ma, nyugdíjasként a 60-at tartom. Édesszájú vagyok, de ritkán jutok finom falatokhoz, ennek viszont más oka van. Az se sokkal jobb... A lányom egy műtét következtében olyan duci lett, mint te, szóvá is tettem ezt a háziorvosnál, nem kóros e ez a súly?... mert én annak láttam. Ő megnyugtatott a felől, hogy az volt a kóros, amikor 34 kilóval jött ki a kórházból. Ma 60 kiló, mint jómagam! Enni piszkosul szeret és mindig tésztát enne tésztával, hogy megtömje a bendőjét. Hiába mondok én neki bármit is, ha egyszer így érzi jól magát, jóllakottan. Nincs mit tenni, el kell fogadni!!!

Neked is csak azt tudom mondani, ez legyen a legkevesebb bajod! Helyette gondolj arra, hányan szeretnének hízni és képtelenek rá. Inkább öltözködésnél lezser, lenge, kényelmes cuccokban flangálj. Ja és főzés közben is szóljon a rádió. Egy jó számra mozdulj rá! :-)
5* a cikkért, mert megérdemled!

Puszi,
Éva
2014. augusztus 13. 18:45
Köszönöm Szívecske és Yolla a válaszokat és teljesen egyetértek veletek én is. A fogyókúra mindig önsanyargatás, főleg ha valaki gyorsan,sokat szeretne fogyni. Még többet kéne mozognom és este 6 után egy falatos sem reggelig.
2014. augusztus 13. 18:33
Szia Mia,

Hasonló cipőben járok én is. Miután megszületett a kisfiam, borzasztóan meghíztam, pedig alig eszem valamit. Régen napi egy órát edzettem, mostanában kezdtem el megint, de csak heti 3x kb. 20 percet és kevesebbet eszem. Az én fiam legalább hármat kitesz, úgyhogy megértem hogy nem igazán van erőd, nekem is nagyon meg kell erőltetnem magam hogy este 10 után még nekiálljak edzeni.
Ha kell keress olyanokat a környezetedben, akiknek hasonló gondjaik vannak, így tudjátok egymást támogatni.
Sok sikert :)
2014. augusztus 13. 18:16
Szia, Mia!

Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Szeret a férjed, szeretnek a gyerekeid, hogy mások mit mondanak, az nem érdekes!

Tapasztalatom szerint, a fogyókúrák többsége úgy kezdődik, hogy koplalunk, sanyargatjuk magunkat, leadunk nagy nehezen pár kilót, és amikor abbahagyjuk az önsanyargatást, a leadottnál több kilót szedünk fel pillanatok alatt.

Egy módon lehet természetes módon fogyni,
ha sokat mozogsz, két gyerekkel ez könnyen megy és este hat után nem eszel reggelig egyetlen falatot sem. No, ez a nehéz!

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: