H2O VS. Pohár
Látogatók száma: 82
Ajándék :)
A rejtőzködés művészete a túlélés egyik legfontosabb eszköze. Legyen az bármelyik rész
zsákmányként és vadászként a láthatatlanná válás a legbiztosabb taktika.
Az ember is állat így ránk vetül...
De most nézzük azt ami látható.
Biztos jól látod?
Én nem kérdezem, de te remélem a végén magadtól igen...
Sőt a /VÉGÉN/ mindenképpen, csak másképpen...
A kezelőorvosom és gyógyszerészem, valamint az agyturkáló idegenlények, és nem utolsó sorban a pszichológusok többsége egyetért azzal, hogy a valóság érzékelése relatív. Léteznek olyan kérdések, amelyekre nem létezik tökéletes helyes válasz, ám a helytelen válaszokból meg lehet állapítani, halványan körvonalazni milyen egy másik emberi lény.
(Annak személyisége, lelke, belső ÉN... :) sorolhatnám azt milyennek is látja körülbelül, a körülölelő környezetét, így a világot.
Biztos mindenki ismeri a kérdést:
A pohár félig üres, vagy félig teli?
A pesszimista ember félig üresnek látja, mert számára a nem létező rész a fontosabb.
Az optimisták félig telinek látják ugyanazt a poharat, mert nekik az a fontos, ami létezik.
Pedig a számomra is megfelelő választ régi ősi bölcsek mondták ki frankón.
A pohár túl nagy, a benne lévő vízhez képest.
Most lehetne amúgy számtalan színességű válaszadás, de éppen ez a lényege amiért leírtam ezt.
Mindig van egy ismeretlen változó, lehetséges más rálátás, harmadik lehetőség.
Csak tisztában kell azzal is lenni, amivel zárom ezt részemről, egy kedvenc mondás, Sidney Tolert idézve:
"Egy homokszem a szemben, eltüntetheti a hegyet."
A cikket írta: Black Ice
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Black Ice
Szia kedves Ailet!
Nincs az a kötél és az ember aki megfogná... A félelem egy érzés, a fájdalom egy érzés, és van egy érzés ami mind felé emel, ez a tiszta őszinte szeretet. Engem még nem löktek le de én már emeltem fel... Nem önmagam másokat, és mások engem ehhez kell más ok, sokk, és sok ok. Energia? Az van de aki nem tudja kezelni azt csak körülveszi vagy csak átjárja, de te is tudod ez több... Isten... ne keresünk az alapokban kapaszkodókat felesleges... És tudom érted mit írtam... Vágytalan szerencsére nem voltam (még) hú ha tudnád de megfogalmazhatatlan.
Röviden most ennyi (amióta kommunikálunk mint a Tankcsapda én is végül cicás leszek.) Jó reggelt Pux. Lacó
Vannak emberek akiknek szüksége van mankóra, a jól beváltra (vallás), vannak mások, akik új csapásokat vágnak és követik őket. Egyébként az ezotéria, a vallás, a pszichológia stb. mind csak eszköz, hogy elérjünk önmagunkhoz és ki hová.... az univerzumhoz. A lényeg mindenképpen az, hogy elfogadjuk, érezzük, hogy van valami magasabb fontossága a létünknek, mint a puszta lét. Erre mondja nekem anyám, hogy az veszélyes. Nem értem miért, ja mert nem ad kenyeret.... mondja ő. Ez van amikor egy totál realista és én találkozunk. :))
A vágytalanság állapota viszont a legteljesebb érzés. Pontosabban nincs hiányérzet, amit hajszol az ember. Na sok függőbeteg erre törekszik. Ezt persze a szeretetben is meg lehet találni és igen, pontosan!!! először adni kell, hogy kapj, enélkül nem megy semmi. Felemelni mást olyan csodás dolog, valahogy.... megfogalmazhatatlan... Nincs rá szó. Lelki kielégülés... hát nehéz tényleg...
A macskák tudnak valamit.... miau :D
PuszA
Válasz erre: Ailet
Szia!
Hát itt vázoltad már a tézis-antitézis-szintézis elméletet egyben. :)) feltetted, cáfoltad és értelmezted. Húúúú Félelmek nélkül nincs ember, de van energia. A mindent átható energia. (Isten, mindenség, univerzum stb. amit te az emberiség által gyártottnak titulálsz) Ez van, ha akarjuk ha nem és hatással van rá a gondolat. Szóval a félelmeket le lehet győzni... ezen már gondolkodtam... pl képzeld el ahogy kötéllel a lábadon le akarnak lökni egy hídról. Te tiltakozol még, hezitálsz, de végül csak lelöknek. A zuhanás iszonyú félelem, aztán van egy pillanat, amikor felfogod, hogy leestél mese nincs, mindegy hogy dühöngsz, vagy nem, akkor is esel. A kötél visszaránt, és te végtelelenül megkönnyebbülsz. Na az az érzés, az a pillanat ami félelem nélküli, nincs semmi, csak maga a tökéletesség. A vágytalanság. (adrenalin, eufória stb ) Akkora energiahullámzást él át az ember (na nem csak ezzel érhető el, ilyen még minden kihívás, minden extrém sport, a szex stb) amivel a vágytalanság állapotát élhetjük át. Van az a helyzet amikor nincs félelem. Az extázis pillanatai.:))
Mára ennyi jutott eszembe... :))
Pusz:A
Nincs az a kötél és az ember aki megfogná... A félelem egy érzés, a fájdalom egy érzés, és van egy érzés ami mind felé emel, ez a tiszta őszinte szeretet. Engem még nem löktek le de én már emeltem fel... Nem önmagam másokat, és mások engem ehhez kell más ok, sokk, és sok ok. Energia? Az van de aki nem tudja kezelni azt csak körülveszi vagy csak átjárja, de te is tudod ez több... Isten... ne keresünk az alapokban kapaszkodókat felesleges... És tudom érted mit írtam... Vágytalan szerencsére nem voltam (még) hú ha tudnád de megfogalmazhatatlan.
Röviden most ennyi (amióta kommunikálunk mint a Tankcsapda én is végül cicás leszek.) Jó reggelt Pux. Lacó
Válasz erre: Black Ice
Szia kedves Ailet!
Ha az individualitást a külön létező egyénre értelmezzük, lehet a pohár a test, és a lélek a víz, vagy fordítva. /A kép csak mellékes irány a cikkemnél./ És ha nem a hit tesz valóssága, mivel hívő nélküli hit az nehéz lenne, akkor a lélek érzéskifejtési kapaszkodója a hit, ami hidat emel a valóságba. De miért? Mert nem valóságos, csak a hit által amit a lélek termel saját magának irányadónak. Tudatában ott lapul az embernek a gondolkodás szerint hogy valós alapon alkotta a poharát, de a vizet ő csak elvette bele... És a pohár anyaga is régebbi elemeket tartalmazhat, mint maga az ember. Ha valaki igazán szomjazik egy édesvizű tó előtt pohárra várva. Az a szomjhalál előtt eltávozott. A félelem adódhat arra, nincs pohár, vagy nincs víz... De ha kétely támad a meghatározhatatlan telítettség elfogadására, az a legnagyobb börtöne az ember lelkének. Hiszen poháralantságában így a saját hite issza meg a levét, és akkor mindegy valóság, vagy kétely nélküli. :)
Félelem nélküli ember nem létezik ezért emel Isteneket lelkiismerete szerint. Mert mitől fél az ember attól hogy ha mindennek vége egyedül van, a magánytól való félelme az emberiség kelyhe, amit megtölt Istennel.
(Kezdesz belejönni imádlak, már a hozzászólásokból 10 eget verő cikkünk lenne... Nyugi ezt csak komoly szakmájukba vágó, foglalkozó ismerőseim mondták...
És ők csak cseppek a pohárban.
Köszönöm szavaid :)
Pux. Üdv. B.I.
Hát itt vázoltad már a tézis-antitézis-szintézis elméletet egyben. :)) feltetted, cáfoltad és értelmezted. Húúúú Félelmek nélkül nincs ember, de van energia. A mindent átható energia. (Isten, mindenség, univerzum stb. amit te az emberiség által gyártottnak titulálsz) Ez van, ha akarjuk ha nem és hatással van rá a gondolat. Szóval a félelmeket le lehet győzni... ezen már gondolkodtam... pl képzeld el ahogy kötéllel a lábadon le akarnak lökni egy hídról. Te tiltakozol még, hezitálsz, de végül csak lelöknek. A zuhanás iszonyú félelem, aztán van egy pillanat, amikor felfogod, hogy leestél mese nincs, mindegy hogy dühöngsz, vagy nem, akkor is esel. A kötél visszaránt, és te végtelelenül megkönnyebbülsz. Na az az érzés, az a pillanat ami félelem nélküli, nincs semmi, csak maga a tökéletesség. A vágytalanság. (adrenalin, eufória stb ) Akkora energiahullámzást él át az ember (na nem csak ezzel érhető el, ilyen még minden kihívás, minden extrém sport, a szex stb) amivel a vágytalanság állapotát élhetjük át. Van az a helyzet amikor nincs félelem. Az extázis pillanatai.:))
Mára ennyi jutott eszembe... :))
Pusz:A
Válasz erre: Ailet
Szia!
Jó kis párhuzamok, példa a kételyre és félelemre... :))
Mindent a hit tesz valósággá, ami mögött valóban tiszta érzés kell hogy legyen. Félelem nélküli, kétely nélküli.
Az individuális (ami nincs a cikkednél a képen) ready made-je... újraértelmezni, más jelentést adni annak a pohár víznek. A pohár a víz börtöne csak. A pohár a víz miatt létezik, a víz nem csak a pohár miatt... ;)
PuszA
Ha az individualitást a külön létező egyénre értelmezzük, lehet a pohár a test, és a lélek a víz, vagy fordítva. /A kép csak mellékes irány a cikkemnél./ És ha nem a hit tesz valóssága, mivel hívő nélküli hit az nehéz lenne, akkor a lélek érzéskifejtési kapaszkodója a hit, ami hidat emel a valóságba. De miért? Mert nem valóságos, csak a hit által amit a lélek termel saját magának irányadónak. Tudatában ott lapul az embernek a gondolkodás szerint hogy valós alapon alkotta a poharát, de a vizet ő csak elvette bele... És a pohár anyaga is régebbi elemeket tartalmazhat, mint maga az ember. Ha valaki igazán szomjazik egy édesvizű tó előtt pohárra várva. Az a szomjhalál előtt eltávozott. A félelem adódhat arra, nincs pohár, vagy nincs víz... De ha kétely támad a meghatározhatatlan telítettség elfogadására, az a legnagyobb börtöne az ember lelkének. Hiszen poháralantságában így a saját hite issza meg a levét, és akkor mindegy valóság, vagy kétely nélküli. :)
Félelem nélküli ember nem létezik ezért emel Isteneket lelkiismerete szerint. Mert mitől fél az ember attól hogy ha mindennek vége egyedül van, a magánytól való félelme az emberiség kelyhe, amit megtölt Istennel.
(Kezdesz belejönni imádlak, már a hozzászólásokból 10 eget verő cikkünk lenne... Nyugi ezt csak komoly szakmájukba vágó, foglalkozó ismerőseim mondták...
És ők csak cseppek a pohárban.
Köszönöm szavaid :)
Pux. Üdv. B.I.
Válasz erre: Black Ice
Szia kedves Aliet!
Amíg szörfözünk az életben a vad hullámok a realitás & a álmodozás alapján ébresztenek imádatra ha belekap a szél. Az (orkán) is félelem a változástól.
A vonat nem hit kérdése mert ha az, lehetne hinni hogy nem az. Érdekes párhuzamosság felsőfokon, mint a sínek közt.
A gondolatot, hittet, elméletet, lehet táplálni de alaptalan a fejlődése bármely irányban a érzés nélkül.
Én örülők a mosolynak is amit a szív asszociál lelkedből, és ehhez érzed nem kell több oldal. Csak egy pohár víz...
Hoppá arany péntek "nyitni kék"
Pux. Üdv. B.I.
Jó kis párhuzamok, példa a kételyre és félelemre... :))
Mindent a hit tesz valósággá, ami mögött valóban tiszta érzés kell hogy legyen. Félelem nélküli, kétely nélküli.
Az individuális (ami nincs a cikkednél a képen) ready made-je... újraértelmezni, más jelentést adni annak a pohár víznek. A pohár a víz börtöne csak. A pohár a víz miatt létezik, a víz nem csak a pohár miatt... ;)
PuszA
Válasz erre: Ailet
Szia!
Csak a változás örök, mi meg szörfözünk az élet vad hullámain... :)) Imádom amikor a szél (na nem orkán) belekap a hajamba...
Amíg nem hisszük, hogy vonat, addig jó... :) Amit hiszünk, azt képesek vagyunk megteremteni... a vonatot is. (félelem)
Köszi, nagyon gondolatébresztő vagy. Több könyvnyi oldalt tudnék ideasszociálni neked. :))
Pusz:A
Amíg szörfözünk az életben a vad hullámok a realitás & a álmodozás alapján ébresztenek imádatra ha belekap a szél. Az (orkán) is félelem a változástól.
A vonat nem hit kérdése mert ha az, lehetne hinni hogy nem az. Érdekes párhuzamosság felsőfokon, mint a sínek közt.
A gondolatot, hittet, elméletet, lehet táplálni de alaptalan a fejlődése bármely irányban a érzés nélkül.
Én örülők a mosolynak is amit a szív asszociál lelkedből, és ehhez érzed nem kell több oldal. Csak egy pohár víz...
Hoppá arany péntek "nyitni kék"
Pux. Üdv. B.I.
Válasz erre: Black Ice
Szia Aliet!
:)
Folyamatosan változik minden hiszen a pohárból is párologhat a víz.
Vagy borrá válhat akár... (Ámen :) )
A helyes megfogalmazás központilag mindenki szerint így lehetetlen.
És ez a lényeg, lehet bármilyen pozitív kisugárzású az ember vagy negatív, nem spontán a rálátásáról szól a dolog. Hanem a teljesség megformázhatatlanul széles skálája alapján való szellemi nyitottsága túlélve a varázsszavakat is.
Igen... Nem... Talán...
A távolról nézett dolgok megvilágítva sem adja vissza a rálátóknak , a dolgokkal annyira mint a való személyes érintkezés alapján érzékelőnek .
Alagút végén a fény is szép addig amíg ki nem derül hogy az csak egy vonat.
Imádom az értelmes stílusodat :)
Puszi Black Ice
Csak a változás örök, mi meg szörfözünk az élet vad hullámain... :)) Imádom amikor a szél (na nem orkán) belekap a hajamba...
Amíg nem hisszük, hogy vonat, addig jó... :) Amit hiszünk, azt képesek vagyunk megteremteni... a vonatot is. (félelem)
Köszi, nagyon gondolatébresztő vagy. Több könyvnyi oldalt tudnék ideasszociálni neked. :))
Pusz:A
Válasz erre: Ailet
Szia! :))
Az ember életében vannak hullámvölgyek is... néha így, néha úgy látja. Idegállapottól, érzelmi túlfűtöttségtől és energetikailag a feltöltöttségtől is függ szerintem.
Abban viszont mélységesen egyet értek, hogy egy kis homokszem elég, hogy az ember látásmódja változzon, csak a homokszemet ritkán látjuk meg, túl közel van. Távolabbról nézve a dolgok teljesen más megvilágításba kerülnek.
A.
:)
Folyamatosan változik minden hiszen a pohárból is párologhat a víz.
Vagy borrá válhat akár... (Ámen :) )
A helyes megfogalmazás központilag mindenki szerint így lehetetlen.
És ez a lényeg, lehet bármilyen pozitív kisugárzású az ember vagy negatív, nem spontán a rálátásáról szól a dolog. Hanem a teljesség megformázhatatlanul széles skálája alapján való szellemi nyitottsága túlélve a varázsszavakat is.
Igen... Nem... Talán...
A távolról nézett dolgok megvilágítva sem adja vissza a rálátóknak , a dolgokkal annyira mint a való személyes érintkezés alapján érzékelőnek .
Alagút végén a fény is szép addig amíg ki nem derül hogy az csak egy vonat.
Imádom az értelmes stílusodat :)
Puszi Black Ice
Válasz erre: Tündér
Kedves Lacó!
A tündéreknek az a dolga, hogy higgyenek, tehát teli lesz egyszer a bőség pohara. Egy csepp víz is csodákra képes! :-)
Pussz
Tündér
Biztos így a jó ?
Ez is egy verzió :)
Majd gondolok rátok, ha benne lesz az utolsó csepp a pohárban :)
Pux. B.I.
A tündéreknek az a dolga, hogy higgyenek, tehát teli lesz egyszer a bőség pohara. Egy csepp víz is csodákra képes! :-)
Pussz
Tündér
Az ember életében vannak hullámvölgyek is... néha így, néha úgy látja. Idegállapottól, érzelmi túlfűtöttségtől és energetikailag a feltöltöttségtől is függ szerintem.
Abban viszont mélységesen egyet értek, hogy egy kis homokszem elég, hogy az ember látásmódja változzon, csak a homokszemet ritkán látjuk meg, túl közel van. Távolabbról nézve a dolgok teljesen más megvilágításba kerülnek.
A.