újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kínok- kínjai

Látogatók száma: 123

Regényeket tudnék mesélni...ne aggódj, nem teszem. Csak ezt az egyet.

Előzmény:
Kistelek, ÁFG Szakközépiskola, 1999.
Merész és buta gyerek-emberek lévén kitaláltuk, hogy elmegyünk a fogorvoshoz.
Ne kérdezd miért, csak. Mert "majd mi megmutatjuk!"
Megmutattuk. Láncdohányzás a rendelőig. Mert nem izgultunk egy cseppet sem. Bátorítóan vigyorogtunk egymásra. Kissé megsápadtunk,de akkor már mindegy volt.
Besorjáztunk. Nagy sóhajjal nyugtáztam: nálam minden oké. Ritka szép fogaim vannak. Inkább ritkák. Könnyű mosni. Anita szerint: nyáriszünetes. Én szeretem őket. Mindet.
C. bevonul, vonszol maga után. Válaszút nincs. Boldogan vele tartok. Beül a székbe, még szinte ki sem nyitja a száját: "ezt ki kell húzni"
Jesszum Pepi, mi lesz még itt!!
Meglapulok az ajtónál. Nincs időm hátat fordítani. Behunyom a szemem. Hallom ahogy szisszen a lydocain spray. Nem cicóznak, szuri nincs. " Csak egy itt maradt tejfog. Gyorsan meglesz. "
Kikukkantok. C. feje jobbra-balra fordul, ahogyan a fogót szorongató kéz diktálja neki. Csak finoman... Kissé nyögdécsel is hozzá. A doki is. Valami kijött. C. bágyadtan törölgeti az állára csurranó vért. Mosolyog. Majd eszébe jut, hogy fáj.
El is ájul menten, úgy kell fellocsolni.
A koleszig már csak én dohányzom. A többiek a fejüket fogják. Na ja, így jár, aki szabadidejében fogászatra megy.
----------
2005. Október.

6 éve pánikbeteg vagyok a fogászat miatt. Megérzem azt a szagot, már rosszul vagyok. Makón találtam egy szuper doktornőt. S. Csillát. SZTK fogorvos, de maga a megtestesült angyaliság. Közelebb a hatvanhoz, pufók nénike, kusza sárga fogakkal. Gondolom nem bízik egyik kollégájában sem. Van egy nagy farkaskutyája. Jókat csevegtünk. Beszoktatás:
- Üljön le.
- De én csak...
- Üljön már le.
- Csak ellenőrzésre jöttem.
- Ha áll, nem érem el a száját,tegye már le a fenekét!
- Igenis, azonnal. - itt már éreztem, ezt nem úszom meg.
- Fordítsa felém a fejét. .... Még jobban. ..... Nézzen már rám!....
Nyissa ki a száját. .... Még jobban. ...Nem eszem meg.
Imádkozik, kérlel, parancsol, hasztalan. Ülök és nézek, mint kisbárány a mészárosra. Könyörgő tekintetemmel üzenem: "Ne bánts!"
Beszélni kezd. Elmeséli, hogy a kutyája nagyon öreg. Sok gyógyszer kell neki. Minden nap háromszor sétálnak, hogy ne merevedjenek le a csípő-izmai. Neki is kell annyi mozgás. Egész nap itt áll a szék mellett. És az enyémnél sokkal ocsmányabb fogakat kezel. Milyen szépen mosom őket. Az látszik. Lassan jönnek majd a bölcsességfogak. Azokra is vigyázni kell.
Imája mintegy fél óráig tart. A végén önszántamból tátom ki a számat. Végülis jó ember, a beteg kutyájáról is gondoskodik. És szépen mosom a fogaimat. Nem lesz semmi baj.
Nyikkanni sem merek, jön a tükör. Ez nem is fájt. Mindjárt vége.
- Hoppá! - lelkesedik.
- Mi hoppá? - kapom el azonnal a fejem, veszélyes közelség...
- Itt van egy kis lyuk. Felületi. Egy perc az egész.
Lebénulok. Hogy azzal a visító szörnyeteggel? Bele az én szájamba? Soha!
De már mindegy. Nyálszívót akaszt be balról. Jobbról rögvest munkához is lát. Mozdulni sem merek. Érzem ahogy izzadni kezdek. Hazafelé még büdös is leszek. Szuper! Csak vége lenne már!!
Valami fényes izével közelít.
- Csak levegőt fúj, nyugalom! - Persze, könnyű neki. Ha én állnék a cucc másik végén, tutira nyugodt lennék.
Mondjuk tényleg nem fáj.
Le is teszi tüstént. A jó dolgok mindig túl rövid ideig tartanak.
Felveszi a szörnyeteget. Végigfut rajtam a hideg. Erősen szorítom a szék karfáját. Érzem, ahogy körmeim alatt átszakad a fekete műbőr. Fájni fog!
Számolom a másodperceket. Összesen ötig jutok.
- Öblítsen, Postáska! - milyen lágyan szól. Szinte kérlel. Megteszem, hátha vége van már.
-Na most betömjük.
- Mit? Engem? Jajj nem kell....
- Dehogyisnem kell. - odafordul az asszisztensnőhöz: - Fehér porcelánt kérek ennek a bátor lánynak.
Hamarosan megérkezik az "anyag".
Kis gombócot vesz fel egy kaparótűre. Meg is mutatja. Nem tetszik. Kicsit sem. Kinyitom, beteszi, belenyomkodja.
- Jöhet a gép.
Menten összeesek. Esnék, ha nem ülnék. Milyen gép? Nem szenvedtem még eleget?
Ja, hogy csak egy lámpa.... Akkor jó. Az anyag végleg testem része lesz. Nem is érzem hogy ott van. Papírt tart elém. Harapás-próba. Végre valami, amit szeretek.
- Tökéletes! - hangzik a záróakkord, és én fellélegezhetek.
A megkönnyebbüléstől patakozni kezdenek könnyeim.
Doktornéni a köpenye zsebében matat. Mosolyogva nyújtja felém a jutalmat: egy szem cukorka, egy macis matrica, rajta dicshimnusz: " A legügyesebb fogmosónak!"
Köszönetet rebegek és azzal riogatom: nemsoká megint eljövök.

Nem volt rá szükség, de a mai napig áldom mindkét dolgos kezét.
----------
2011. Január

12 éve pánikbeteg vagyok a fogászat miatt.
Budapest, Júlia utca. SZTK, első emelet. A lépcsőn már érezni A szagot...
Belépek, mosolygós, kék szemű doktornő fogad. Előttem már megkínozta M.-t is, talán elfáradt. Ma csak állapot-felmérés lesz.
Szépek. Csak az a fránya bölcsességfog. Azt bizony ki kell húzni.
Most???? Neeeem...majd kérek időpontot. Jó?
Most még megúsztam.
.......
Másodjára kísérem el M.-t a "vesztőhelyre". Még nem fájt semmi. Már nekem is van időpontom. Saját.
Lehet hogy ez a doki is olyan jó doki. Mint a Csilla volt. A rendelő nagyon szép. Elmeséli, hogy ő maga rakta le a járólapot. Nem bírta nézni a két szerencsétlenkedő "mestert". A falak is az ő keze munkáját dicsérik. Vajsárga. Narancssárga bordűrrel. A szék is narancssárga. Virágok, nagy ablakok, szép függöny. Olyan nyugis. Egye fene, becsüccsenek. Ő nem könyörög. Ülsz, fordulsz, nyitod. Belemászik. ( Első gondolatom: Vajon tiszták a pórusaim? )
Nem kínoz. Dolgozni megyek, előtte nincs foghúzás. Lecsiszol egy régi tömést. Újra bevonja, hogy szép fehér legyen. Fájdalom nulla.
Kikászálódok a székből. Büszkén mosolyog: "Ügyes volt Postáska. Látja, nem lesz itt semmi baj!"
Tanácsokkal is ellát. Mosni úgy, mint eddig. Naponta háromszor, jó erősen. És akkor megmarad minden fogacskám.
Boldogan távozom.
Beleszerettem. Eljövök a jövőhéten is.
Munkába menet veszek egy müzli- szeletet.
Megérdemlem.
HŐS vagyok!!!!

A cikket írta: Postáska

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Bianka

Attól a világból kiszaladnék:(

Nekem már mindegy... elég ha belépek az épületbe..megérzem azt a szagot, és paff! Fujj! De most, álmaim fogorvosánál, egészen másképp van. :)
De azért sűrűn borzongok ott is :)
Attól a világból kiszaladnék:(
:D:D

Én annak a fúrónak utálom a hangját, amivel tömést után a nagyját lecsiszolják:S grrrrrrrrrr...

megtekintés Válasz erre: anubis

Egy hős vagy, Postáska, igen!
Én ahhoz is injekcót szoktam kérni, ha csak bemegyek az ajtón.

:-))).
Én nem vagyok hős:)).

J.

Hős vagy, mert be mersz menni. Nekem az is lelki trauma :)
Na de majd mostantól csak beröppenek, boldog mosoly, miegymás...Vége a pánikrohamnak!!!! Ezentúl havonta járok majd oda, "feltöltődni"... Csak a fogacskáimnak ne legyen baja...
Pussz: P.
Egy hős vagy, Postáska, igen!
Én ahhoz is injekcót szoktam kérni, ha csak bemegyek az ajtón.

:-))).
Én nem vagyok hős:)).

J.

megtekintés Válasz erre:

Az vagy, Postáska! Határozottan Hős! :) Téged még az én gégészem is bírna:-)
Hogy te őt? Azt nem tudom...;-)

Ne is mondd, Adám!
Hamarosan orrmandula- műtét vár rám....kissé be vagyok tojcsizva.
Nem jajongok, megyek aludni.
Pussz: P.
 
Az vagy, Postáska! Határozottan Hős! :) Téged még az én gégészem is bírna:-)
Hogy te őt? Azt nem tudom...;-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: