újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

Legnyelesebb gyönyörök

2011. december 12. - Látogatók száma: 68

Szekrény Ödönné, aki a harmadik X-en túl is gondosan őrizte idomait - egy sem veszett el közülük -, a bejárati ajtajukra ragasztott, kézzel írott papírfecnit le akarta tépni, mert nem tetszett az írás. Csak nagyon eredeti elme, vagy valami művészlélek ragaszt ki kézzel írott hirdetéseket, gondolta, és mégis elolvasta.

"Az örömszerző iparba keresünk hölgyeket, kiemelten gyenge bérezéssel, urakat is, valamivel magasabb fizetésért".

Szekrény Ödönné végleg szét akarta tépni ezt a nyíltan szexuálisan megkülönböztető irományt, de ekkor átfutott rajta egy olyan bizsergés, ami egészen elevenen élt még leülepedett emlékei között. Otthon nem szólt semmit, de a düh másodperceinek múltával, kiegyenesedett benne minden gondolat. Két kezének középső ujját egyszerre emelte fel, és döntött. Drága jó Ödönöm - gondolta -, ezentúl csak állott vizet iszol, és örülj, ha a fürdőkádból meríthetsz magadnak levest!

Elindult. Furcsa, színtelen, de éppen ezért bizalmat gerjesztő volt jövendő munkahelye. Belépett.

- Kérném szépen, a hirdetésükre jelentkezem, itt van még egy darabja, amit nem téptem szét, íme! - és elővette retiküljéből, a bélyeg nagyságú, pár betűs irományt.

- Foglaljon helyet! - Mondta egy nyakkendős, gumicsizmás úriember. Ő maga, íróasztala mögött ült, és beszélni kezdett:

- Dolgozott már a „szakmában”?

Szekrény Ödönné, Egérke, pironkodva vallotta be, hogy sosem volt zónaengedélye. Picit furcsállotta előadójának értetlenkedését, de ez is benne van a pakliban - gondolta.

- Azért ismeri az effajta örömöket, gyönyört ugye okozott már másnak is?

- Ó hogyne kérem!

- Nagyon szerény fizetést tudunk adni, körülbelül annyit, mint az emeletes riksát húzó, lefogyott törpének, de másokat a gyönyörre megtanítani, mindennél fontosabb. Itt ugyanis előadásokról van szó. Csak úgy négyszemközt mondom, valójában az emberek terápiának, segítségnek, vagy bármi másnak foghatják fel, ebben szabad kezet kapnak. Dorong volt már a kezében, mondjuk vajköpülésre használatos?

- Volt kérem szépen, vékonyabb is vastagabb is…

- Szóval, nyelek is?

- Tessék!?

- Nem azt kérdeztem, hogy én nyelek-e, hanem, hogy nyelek is voltak-e a kezében?

- Természetesen…

- És a csavar-anya - jellegű illeszkedésben járatos? Tudja…

- Az illeszkedésben? Úgy gondolom, nem vagyok amatőrök közé sorolandó…

- Ez nagyon helyes, hiszen az ehhez nem értőket meg kell tanítani a helyes illeszkedésre és a helyes nyélhasználatra. És általában az ásóval is baráti kapcsolatban van, ugye? - Ödönné, Egérke eltátotta a száját. - Ásni szokott?

- Igen furcsa megfogalmazás, de nem áll tőlem távol semmi, ami bizarr…

- És a férje?

- Természetesen próbálkozik, igyekszik…

- Rendben. Esetleg meghívhatja őt is, együttes munkára.

- Ugyan, ha lehet, őt kihagyom ebből az egészből. Otthon majd elszámolok, ahogy tudok.

- A maga dolga, kézcsókom. Jöjjön, megmutatnám a munkaszobát!

Benyitottak egy helyiségbe, amelynek egyik oldalán két gyönyörű puffos fotel díszelgett, másik oldalán egészen furcsa, muzeális tárgyak sorakoztak. Mind rúd alakúak.

- Nos, kérem, ezek lennének a segédeszközök.

Ödönné, Egérke mosolygott, arcáról leolvashatatlanok voltak gondolatcsobbanásai.

- Itt egy tíz négyzetméteres munkaterület. Ön lefekszik középre, a partnere mindig férfi lesz. Az ilyen jellegű munkát általában nem nőkkel végeztetjük.

- Ez csak természetes kérem. És ott a csupasz földön előgyönyörgünk?

- Önöknek az a dolga, hogy a tisztelt párokat - férj és feleség lesznek -, megtanítsák a nyeles segítőeszközök, ilyen-olyan behatolások, bökések, szúrások gyönyörére. Ha hiszi, ha nem, akad, aki képtelen rá, pedig ezt el sem tudom képzelni egy ásó esetében.

- Ásó is lesz?

- Miért, mit gondolt? Kérem szépen, a partnere megfogja a nyelet és maga körül bejelöli, hatalmas döfésekkel a területet. Mikor végez, magácska elkapja a nyelet, belekapaszkodik és felugrik. Mindketten meghajolnak, és itt kezdődik majd a munka oroszlánrésze. Partnere felássa a szabadon maradt területet.

- De érdekes! Ásó is lesz?

- Persze, egyfolytában arról beszélek. Csak az lesz. - mondta oktatója határozottan, egyre hevesebben beleélve magát az előadás fontosságába - Aztán mikor mindent felásott, maga beáll a szabadon maradt területre, ahol a nagy döfködés történt. A maga körül bejelölt terület ásatlanul hagyott részén megfogják egymás kezét, felemelik a magasba, majd meghajolnak. Fát is szokott ültetni?

- Mondtam már, hogy nagyon tetszenek a tisztelt oktató úr sajátos kifejezései? Szoktunk időnként, az a baj, hogy nem túl gyakran - mondta lehangoltan -, de most elkezdődnek a mindennapok. Ugye minden nap lesz itt áskálás és döfködés?

- Naponta sokszor, kezét csókolom. Megfogja a csemete seprűnyél-vastagságú szárát, partnere kiássa a gödröt, és beállítja.

- Álljon meg a menet! - szólt közbe Egérke, született Szekrény Ödönné. Megrémült. Mint akit az áram ütött meg, a haja szálanként az égnek állt.

- Ugye nem valódi ásóról beszélt mostanáig?

- De, kezét csókolom! Megmutatjuk a népeknek, micsoda gyönyörűség a földművelés, ásás, kapálás…

- Kapa is lesz? - futott át Ödönné gerincén a hideg.

- Lesz, kérem szépen. A kapát maga is tudja kezelni. Miután elültették a facsemetét, didaktikusan körbekapálja, hogy megtudják, milyen gyönyörűség és mekkora élvezet a kerti munka.

- És mi van a csavarokkal?

- A partnere tartja, maga rátekeri, hogy mindazok, akik nem szeretnek barkácsolni, meglássák a benne rejlő szépséget.

- És a köpülés? Vajat fogunk csinálni?

- Természetesen!

- Oké, kell a munka. Szólok a férjemnek, ezt az ásós - kapálós megalázottmányt vele szeretném csinálni, ha megengedi. Kacsintok a vendégekre és diszkréten röhögök rá, természetesen úgy, mintha ez lenne a, legnyelesebb gyönyör!

- Rendben kezét csókolom, holnap reggel munkába állhatnak.

A cikket írta: Boér Péter Pál

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. december 17. 20:44
Tisztelt Bokor úr!
Köszönöm, írok!
Péter
 
2011. december 17. 20:44
Tisztelt Bokor úr!
Köszönöm, írok!
Péter
 
2011. december 17. 20:43
Kedves Ailet, nekem kettő jött ki... :)
2011. december 17. 10:44
Tisztelt Péter Pál!
A jónak ígérkező sztorit kissé máshogy zártam volna le.
De tudom, Ön egy külön téma... Van stílusa, csak nem mindig úgy vagy arra használja, amire én gondolnám. De ez se baj! Írjon!
Bokor
2011. december 15. 09:23
Hm... Egy malom meg egy malom az hány malom? :) Szánalom. :)

Üdv:Ailet
 
2011. december 14. 14:20
!!!!
2011. december 14. 13:50
????
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: