Átlagos nap

Látogatók száma: 42

Csak egy átlagos péntek egy átlagos hét végén

A héten semmi értelmes helyen nem voltam az óvodán és egy helyi bolton kívül, de ma beugrottam bevásárolni a városba, és szállítottam egy kis házi finomságot egy kedves idős házaspárnak és meglátogattam a fiúbarátnőmet is, mert felé is volt még tartozásom háztáji termésben. Cserekereskedelmet folytatunk egymással már egy éve.

Szépen csinosba is vágtam magam, már csak a kellemes ön- és közérzet kedvéért is. Térdig érő fekete csizma, rövid fekete szoknyácska, bordó kisvirágokkal megszórva, bordó felső. Sima, egyszerű, csinos. A bordó minirózsás fülbevalómat és a nyakláncomat is felvettem, mert ideje volt felavatni. Még egy kis szolid szempillafesték is felkívánkozott a pilláimra. Egészen csajosnak láttam magamat. Oké, szerény vagyok, igaziból szuperdögös voltam. Szerettem volna, ha Titán látott volna most, és büszkén mondhatta volna, hogy én vagyok a csaja.

Először a házaspárhoz mentem, leszállítottam az árút és felvettem a következő megrendelést is. Az asszony persze beszélt és beszélt. Közben araszolok kifelé. Mondom, lassan megyek, mert a kocsiban van a többi kiszállítandóm még. És romlandó. De azért még kikísért, ott is dumcsiztunk, a pulija körbeugrált, és hát beszélgetni meg szeretek én is.

Amikor a parkolóba érkeztem vissza az idős házaspártól, két férfi ért oda ugyanakkor, és az egyikük nagyon megnézett. Ránézésre is megvolt három év letöltendő. Először elfordultam, mert ijesztő egy feje volt, de aztán összeszedtem magam, és visszanéztem teljes vénuszi öntudattal. Meglepődött, azt láttam. Majd egy lefegyverző tekintet után a pisztolypárbaj ötletét elvetettem, odaléptem a kocsimhoz és hátra se néztem.

A következő állomás a fiúbarátnőm, aki még egyedül volt otthon, neki is leszállítottam az árút, megbeszéltük, hogy jövök neki még egyel a múltkori kukoricáért. De azért csak rámsózott ajándékba harminc tojást, ha már német öblítőt nem kértem, mert vettem másikat. Mire említettem, hogy jól jött volna kedden, mikor a második adag tojasfehérje felhő is összeomlott a madártejhez. Mire felsóhajtott, hogy "madártej"... Na, gondoltam, te szegény pára, neked nem csinál a nejed?

Aztán beszélgettünk a kertről, arról, hogy milyen fákat kéne ültetni, és hogy inkább lekvárt főzzünk, mint pálinkát a szilvából. Majd a kaszálás is szóba került, és kijelentette, hogy ő mindenképp jön a közösségi kertembe, mire mondtam, hogy elég sz@rul néz ki most is, bírni is kell azt. Aztán terveztünk még magaságyás építést, a kúthoz közel. És lomtalanítást a pincében. Persze, a villanyt meg kéne csinálni, hogy lássunk valamit. Erre aztán mindent eláruló pillantással mondtam, hogy arra van egy "emberem" végülis, aki szeretné, hogy szükségem legyen rá... Fiúbarátnőm pedig mindent értő tekintettel nyugtázta is. Szerintem örül neki, hogy sínen van a szerelmi életem, mert aggódott már, amikor nagyon odavoltam. Aztán még beszélgettünk takarmányról, keltetésről, tojásokról. Akarmennyi tojást hoz nekem a cégtől ingyen, azért ne tartsak tojótyúkot. Jó, akkor másik fajtát fogok.

Úgyhogy szép kis tavasznak nézünk elébe, és örülök, hogy van egy ilyen fiúbarátnőm, akivel jó együtt dolgozni, és még a szerelmi életemen sem akad fenn, inkább örül neki, hogy van, nem veszünk össze a pasikon, és csak húsz kilométerre lakik, nem százhatvanra, mint az országos barátnőm. Kár, hogy nem lány, de nem baj, lányosította magát. Vagy én őt, fene se tudja már. Már kávéztam is kétszer nála, ahogyan a jó barátnők csinálják. Mindig is irigyeltem anyámat, akinek volt ilyen kávézós barátnője.

Mégis, jelenleg most csak egy valamire tudok gondolni, és egy valamire vágyom, hogy újra odabújhassak az én Titánomhoz, amikor felemelt karral helyet készít nekem az oldala mellett. Semmivel sem cserélném el azt a meghitt boldogságot, amit vele - szorosan összefonódva, mindenféléről beszélgetve, közben fejemet rajta nyugtatva, hallgatva a szívverését vagy épp a bélmozgását... és megnyugodva őbenne - érzek.

#visszafogottvenusz

támogatóink