Azokban a régi szép időkőkben!... 1.

Látogatók száma: 84

Komoly dilemma... Nincs mit felvennem... Akkor mire jó, azon kívül, ha semmire se?

Kétségbeesve állít be hozzám a szomszédasszonyom. Kitárom előtte az ajtót - ugyan már, nem lehet az olyan komoly.

Hellyel kínálom, a szokásos kávé, cigi társaságában végre belekezd a mondókájába.

- Képzeld! Kaptam egy levelet, a volt munkatársam írta.
- Na és mi van abban a levélben? - kérdezem csak úgy mellékesen.
- Nagyon udvariasan megfogalmazott levél, szép gyöngybetűkkel, nekem címezve. - mondja.
- Na mond már! - sürgetem cseppet sem leplezett kíváncsisággal.

Na végre kinyögi, a bla-bla nélkül, a lényege a következő. Majd előveszi a levelet és elkezdi olvasni:

- "Az idő manapság szédületes gyorsan múlik.., ismét eljött az ideje a hagyományos találkozónknak,.. a szokott helyünkön, .... ekkor és ekkor, melyre téged, a családodat, barátodat ezúton szeretettel meghívlak." - kis hatásszünet után közbevetem, hogy biztassam a folytatásra.

- De hiszen ez klassz dolog! - És miért vagy úgy kétségbeesve, hiszen rég nem volt részed hasonlóban sem, ezt vedd megtiszteltetésnek, hogy gondoltak rád.

- Persze - feleli, könnyű azt mondani, ennyi év után,... de nincs mit felvennem.

- Viccelsz? - mondom tettetett mérgesen, hiszen annyi ruhád van, hogy győzöd hová pakolni. Éppen ideje, hogy megnézd, rád megy-e, vagy éppen lecsúszik. Mert ahogy elnézlek, igencsak visszanyerted lányos alakodat.

- Hát éppen ez a gondom. (És aggodalmat látok az arcára kiütközni.)

- Na figyú! - folytasd a levelet. - biztatom. Még nem kötelezted el magad, tehát van idő gondolkodni, még akár egy-két dolgon alakítani is, ha mégis olyan,... és ha csak ez a problémád.

- Más is van. - feleli. Elmúlt az idő. Most képzeld el ennyi év?!

- Na és mennyi? - Nekik mit gondolsz mennyi telt el? - Na ne szórakozz. Ugyanannyi! Hány öreg emberrel és öregasszonnyal fogsz te ott szembe találkozni? Így fogd fel a kérdést és vedd humorra. - Ők téged, te pedig őket fogod stírölni. Ebben ez az érdekes, meg más.
- Az a baj veletek, nyugdíjasokkal, hogy semmi önbizalmatok nincs. Azt hiszitek, hogy minden a külső, meg az idő. És arra nem gondolsz, azokra az időkre, amikor még fiatalok voltatok, mennyi hülyeségről van mit csacsognotok. Ha másért nem, hát ezért is érdemes, hogy egy kicsit visszatekints a múltra és máris könnyebb lesz meglátod, elviselni a jelent, ha meghallod a másik nyomorát.

(Így próbáltam belé egy kis lelket verni. Kiverni a fejéből a sötét gondolatokat több-kevesebb sikerrel. Mert ahogy elnéztem még mindig nem volt meggyőzve, hogy neki oda el kell menni, ha törik, ha szakad.) - majd olvassa tovább a levelet.

- Étkezés "a la carte" alapon (zóna adag is rendelhető 70%-os áron)..., de rögtön itt abba is hagyja.

- Nekem annyim sincs, 70 százalék!

- Ó anyám! Akkor vacsora után érkezel, de mindenképpen el kell menned. Vagy tudod mit? Kerítsünk egy pasit. Van még idő a válaszig, nem igaz?

- Van, még két hét. Addig honnan akasszak le egy pasit?

- Hát honnan? - a társkeresőből. - Tudod te hányan várnak arra, hogy egy, azaz egy alkalomra becserkésszenek egy csajt? - Itt az ideje, hogy ezen is elgondolkodj kissé. Mire valók a pasik, azon kívül? Erre az egy alkalomra készséggel elkísérnek még talán állják is a cechet valami reményében.

Ezen elgondolkozott. Majd hirtelen rávágta.

- Igazad van! Van is egy a láthatáron. Már olyan régóta fűzi az agyam. - Erre még nem gondoltam. Próba cseresznye. Addig nem kap, amíg ezt a kérdést el nem rendezi. Majd meglátom mire képes! Két legyet, egy csapásra. Túl lesz legalább egy vacsorameghíváson.

Kissé felbátorodva a lehetséges sikerén tovább szövögeti a gondolatmenetét. És még hozzáteszi.

- A pasim, aki ugyan már nincs, de még ott lóg a levegőben lezáratlanul a kapcsolatunk, kicsit még ráér, hogy befejezzem. Vajon mit szólna, ha felvetném neki ezt a komoly kérdést. Ha másért nem, tartozása fejében egy vacsorára a vendége lennék.

- Álmodik a nyomor! - feleltem. Ismerve őt ne reménykedj - vettem el a kedvét, hogy ne élje bele magát túlságosan. Ő erre soha nem lenne képes. Annál sokkal normálisabb pasit kell leakasztanod a szögről. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy adósod marad a volt pasid egy életre. (És már magam is megbántam, hogy ezt kimondtam, látva savanyú ábrázatát.)

- Na ne csüggedj! - zökkentettem ki erélyesen. Ki fogunk találni valamit és meglátod te leszel a bálkirálynő, úgy mint azokban a régi szép időkben!

- Már most kezdj el ezen gondolkodni! - No és azon is, hogy mit vegyél fel?

Folyt.köv.

…

Kép:net