Erotikus
Egyetlen éj
Látogatók száma: 160
Némelyeknek évtizedek adatnak egymás mellett, másoknak csak röpke éjszakák. "Egyetlen éj többet ér, szürkén leélt éveknél. Egy őrült ölelés sírig kísér. Egyetlen éj, te meg én, ... mely örökké bennünk él." Cserháti Zsuzsa - Egyetlen éj
Sötét éj volt, mire megérkeztem a páromhoz. A kihalt járdán még fújtam magamra egy csipetnyi parfümöt, biztos, ami biztos illatosnak és szépnek találjon. Rutinosan ütöttem be a kapukódot és léptem be az ajtón. A kulcsaimat már nem vettem elő, mert tudtam, hogy vár rám. Egyet koppantottam csak az ajtón, mire az szélesre tárult, és ott állt ő.
Egy viharosan rövid, örömteli ölelés és a puszik után lecuccoltam, majd elsétáltunk együtt a közelben lévő üzletbe egy üveg borért és kóláért. Kabátot már nem is vettem, mert enyhe volt az este, és gondoltam, hadd lássa ő is azt rajtam, amitől a munkatársaim reggeli első mondata engem meglátva nem az volt, hogy jó reggelt, hanem, hogy de csinos vagy ma! Természetesen most is úgy volt mint máskor, hogy a párom azt se vette volna észre, ha zsákruhában vagyok, de azt se, ha hastáncos felszerelésben. Végre valaki, aki a személyiségemet látja csak bennem, nem pedig azt, hogy mi van rajtam. Persze azért... De legalább azt észrevette, hogy sokat fogytam, amióta nem látott. Ne legyek már telhetetlen!
A konyhában ettünk valamit, és közben boros-kóláztunk. Hamar éreztem, hogy fesztelenebbül kezdek mosolyogni, és ő is elemében volt, úgyhogy hamar rátért a számára oly érdekes gráfokra. Igyekeztem követni őt, de ez félig becsiccsentve nem volt éppen gyerekjáték. Mondtam is, hogy ilyenekről beszélni velem, ráadásul visszakérdezni és rendesen bevonni a társalgásba, félig leitatva elég nagy galádság. Még józanul se tudom követni őt azokba a magasságokba, ahová eljut. Amúgy nem zavar, mert nekem az is maradéktalan élmény, ha csak hallgatom, ahogy élvezettel beszél a kedvenc témáiról. Csak halljam...
Úgy hajnali egykor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem sétálni úgy éjféltájt? Hajnali fél egykor??? Nem, máshoz volt kedvem akkor már... Be is invitáltam a szobába, és ledőlve beszélgettünk tovább komoly dolgokról. Már sokra nem emlékszem, mert az egész napi fáradtság majdnem álomba ringatott a hangjával együtt. De nem akartam aludni. Egyáltalán nem. Miközben mesélt, átölelt. Én hozzábújtam, arcom a mellkasához nyomtam, majd az orrommal megböködtem mint a kiskutyák szokták az ember kezét, ha akarnak valamit.
Érdes kezével simogatott egyre célirányosabban, mire kuncognom kellett, amikor a derekamnál járt, mert csiklandós vagyok. Én is cirógattam, majd sóhajtva vettem tudomásul, hogy az aranyszínű fehérneműm is anélkül került le rólam, hogy tetszést aratott volna. Illetve anélkül, hogy egyáltalán észrevette volna. Nevettem csak magamban magamon, ismerem/ismerhetném már. Ennyit a készülődésről, de ekkor ez már nem érdekelt. Egymásbaolvadtunk...
Az utóbbi alkalmakkor mindig elaludt rajtam utána... és én úgy szeretem, amikor olyan otthonosan kényelmes vagyok a számára, csak azért kicsit nehéz aludni egy férfinyi nehezékkel magamon. Ő pedig mindig tiltakozni szokott, amikor kicsúszok alóla, hiszen olyan kényelmes vagyok...
Most is elaludt kis idő múlva, de most csak a fejét nyugtatta a hasamon, miközben karjaival a derekam ölelte még. Annyi gyengéd szeretet volt ebben a mozdulatban, hogy nem akartam felébreszteni. Betakartam és így aludtunk egy ideig. Később félálomban mellém heveredett, a karomat elkapta, maga alá illesztette, és így aludt tovább. Betelt a szívem mindenféle gyengéd érzéssel iránta, amikor ilyen nagy szüksége volt rám, hogy kispárna helyett is engem választott. Próbáltam aludni én is, de képtelen voltam, mégsem zavart.
Kicsit elbóbiskoltam, majd magamhoz tértem, hogy ki kell mennem a vécére. Óvatosan kihúztam a karomat alóla, és átmásztam rajta, vigyázva, hogy ne ébredjen fel. Mikor visszaértem épp ellopta a párnámat és a feje alá gyűrte. Mellébújtam és próbáltam aludni, de ő is össze-vissza forgolódott, dobálta magát, majd a párnámat ledobta álmában a földre egy kis idő múlva. Ekkor felvettem a párnát, a fejem alá tettem, és a párom fejét óvatosan a karomra vettem újra. Utána nem forgolódott többet, úgy tűnik megnyugtató a karomban aludni. Egészen reggelig így aludtunk, bár jól elzsibbadt a karom, de nem akartam felébreszteni.
Csak egy átlagos éjszaka volt, de annyi gyengéd szeretet adott nekem ő még álmában is, hogy akkor is beleszerettem volna, ha amúgy nem rajonganék érte, és amit sosem szeretnék elfelejteni. Emlékgyöngy...
"Egyetlen éj többet ér,
Szürkén leélt éveknél.
Egy őrült ölelés sírig kísér.
Egyetlen éj, te meg én,
Tüzes vasként ég belénk,
Az éj, mely örökké bennünk él."
Cserháti Zsuzsa - Egyetlen éj
* Kép: internetről - (Fordítva kéne elképzelni, de olyat nem találtam.)
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az igazi szeretet valahol ott kezdődik, hogy elzsibbad a karod, mert nem akarod, hogy felébreszd a mozdulatoddal... inkább választod a kényelmetlent azért, hogy ő nyugodtan aludjon... ismerős ez az "áldozathozatal". :-)
DJ.
A mindent elsopro szerelemben minden fontosabb, mint mi, sajat magunk! Szep kis tortenetben orokitetted meg azt a "csodalatos" ejszakat!
Puszillak
heleenke
Kedves Donna!
A mindent elsopro szerelemben minden fontosabb, mint mi, sajat magunk! Szep kis tortenetben orokitetted meg azt a "csodalatos" ejszakat!
Puszillak
heleenke
Az az éjszaka a maga egyszerűsége miatt lett felejthetetlen. Az a legnagyobb boldogság, ha egyetlen érintés is az egekbe emel.
Pussz,
Tündér
Ha nem lenne ilyen csodás férjem, irigykednék! ;)
Puszinyuszi
Kedves Donna!
Az az éjszaka a maga egyszerűsége miatt lett felejthetetlen. Az a legnagyobb boldogság, ha egyetlen érintés is az egekbe emel.
Pussz,
Tündér
Donnácska, ez annyira kedves és annyira szerelmes...látom magam előtt...
Ha nem lenne ilyen csodás férjem, irigykednék! ;)
Puszinyuszi