újabb események régebbi események további események
20:14
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:33
Ilona új cikket töltött fel
11:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
10:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
09:50
Kőnig új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

Kicsi pénzből nagyot alkotni...

2010. április 12. - Látogatók száma: 176

Testalkatomból adódóan elég sok problémával küzdök, ha új ruhát akarok vásárolni magamnak. 160 centivel rendelkezem és 75 kilóval... Nem vagyok az a kimondott modell alkat. Mégis megpróbálok a lehetőségekhez képeset "divatosan" öltözködni.

Pár évvel (és 10 kilóval) ezelőtt akartam vásároltam magamnak utoljára vadonatúj ruhát. Szilveszteri bálba készültünk, úgy gondoltam, most veszek valami elegánsat. Kosztümre gondoltam, amit azért máskor, más alkalomra is fel tudok majd venni. Végigjártam két megye nagyobb áruházait, ahol az eladók nagyon kedvesek és még inkább bevétel arányosan fizetettek voltak. Készségesen mutogatták a szebbnél szebb estélyi ruhákat, meg sem hallva, hogy milyen elképzeléseim vannak. Mindenáron habos-babos királylányt akartak belőlem varázsolni, pedig látványosan nem vagyok egy királylány típus. Farmer, lapos talpú cipő és egy kis hátizsák a retikül helyett. Arra nagyon jó volt ez a túra, hogy megmutassák, mi az ami nem áll jól nekem.
A kezdeti kudarcoktól fűtve barátnőmmel kézen fogva nekivágtunk a nagyvárosi rengetegnek, "míg meg nem találjuk az igazit" felkiáltással. Azért Őt vittem magammal, mert Ő legalább ismer és talán egy kicsit reálisabban lát, mint az eladók. Utolsó város volt a "térképen".
Három bolt és egy finom kávé után megláttunk a kirakatban egy helyes kis kosztümöt. Újra felcsillant a remény, lesz új ruhám. Bementünk az üzletben, ahol rajtunk kívül nem volt senki, csak az eladó hölgy. Átlapoztuk a készletet, de nem találtunk a kirakati modellből másikat. Röpke 10 perc elteltével az eladó megkérdezte a pénztár mögül:
-"Mit keresnek?"
Kicsit érdes volt a stílus, de a remény hajtott. Megmutattuk melyik darabot néztük ki.
Flegma mosollyal végignézett rajtunk (hasonló testalkatok vagyunk barátnőmmel) és közölte: - "Ekkora méretet nem tartunk! " Még búcsúzóul azért döfött egy kést a hátunkba,: -"Próbáljátok meg a duci boltban!"
Nem tudtunk mást tenni, átmentünk a fent említett üzletbe. Nagyon kedvesen fogadott minket az eladó hölgy. Elmondtuk mit keresünk és még mielőtt a készletre vetettük volna magunkat, jött a fekete leves: -"Ne haragudjatok, de ekkora méretet mi itt nem tartunk.!" Az imént szúrt tőr megfordult.
Szárnya szegettem és lelkileg teljesen összetörve kullogtunk ki az üzletből. Feszültségünket levezetendő megszálltuk az első utunkba kerülő turkálót. Mindig nagyon jókat szórakozunk válogatás közben.
Kitartásunk végül eredménnyel zárult. A kosztümre szánt pénzből összevásároltunk egy nagy zsák ruhát. Köztük egy fekete nadrágot, aminek a szárát egy másik nadrágról leszedett díszekkel alkalmivá varázsoltunk. Egy bordó, flitteres fölsőt, amit egy organza függöny átalakításával egyedivé tettünk. Egy barna, hasított bőr, bélelhető kabátot, amin nem kellett változtatni. Néhány otthon használható "játszós" nadrágot és pólót.
Végül a szilveszteri bál nagyon jól sikerült. Szerintem ezekben a ruhákban sokkal jobban éreztem magam, mintha készen megkapom azt a kosztümöt. Jól szórakoztunk válogatás közben. Nem csak egy ruhát kaptam, hanem egy felejthetetlen emlékben is részem volt. Azóta is rendszeresen eljárunk turkálni, mindig emlegetjük azt a napot.
Gyakran már eleve a turiba megyünk , ha valamire szükségünk van.
Aki volt már a konfekcióméret csapdájában, az tudja milyen érzés nem kapni azt a méretet. De egy kis fantázia és nem mellékesen egy kis kézügyesség feldobhatja a legegyszerűbb, leghétköznapibb darabot is. Kicsi pénzből nagyot alkotni.

A cikket írta: Gaby

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. május 11. 06:56
Én "konfekció" lennék, csak valahogy mégsem:)
Anno még L-es voltam, most már XL-es (vagy inkább duplán extra:)) úgy, hogy nem vagyok kövér, csak nagy:)
Tegnap is kétszer húztam meg valami izmot a nyakamban, mert alig bírtam leszuszakolni magamról egy L-es inget:)
(kigombolatlanul:))
2010. szeptember 26. 08:56
Én is imádom a turkálókat, sokszor olyan kincseket lehet ott találni, amit máshol nem. Én is nehezen vásárolok ruhákat, hisz deréktól lefelé 38-as a méretem felül pedig a "hűűűűűűűűűűűűű" kategóriába tartozom...:-) Sokszor a kétségbeesés kerülget, hogy nem férek bele a ruhákba. A melltartókról nem is beszélve... Ami tetszene, abban nincs megfelelő méret, vagy megfizethetetlen az ára, vagy pedig mama-stílusú, amit ennyi idősen azért nem szívesen hordanék...
2010. április 25. 16:06
"Kicsi pénzből nagyot alkotni", ez a mai időkben akár a mottónk is lehetne. Nem csak az öltözködésben, de a konyhában és egyéb háztartás körüli kiadásoknál is.
Valóban jó turiba járni és kincset találni.
Ügyes vagy.
2010. április 13. 13:21
Köszönöm! Igyexem!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: