Smink, ahogy Én szeretem
Látogatók száma: 399
Akárki akármit is mond, a smink a világ egyik legcsodálatosabb találmánya. Nem hiába, már az ókorban is használták, igaz nem úgy, ahogy mi tesszük ezt manapság. De már Kleopátra is tudta, hogy egy jó sminkkel az ember lánya csodákra képes.
Imádok sminkelni. Első sminkelésemkor körülbelül 11 éves lehettem. Visszagondolva elég nevetséges volt. Suli-Bulira készültem: piros száj és kék szemhéjpúder, de akkor még nem tudtam, hogy mitől döglik a légy. Egy jó smink, szerintem nem mutat másnak, mint amilyenek vagyunk, csak kiemeli azt, amink van. Én legjobban a szememet szoktam hangsúlyozni, mert Én azt szeretem. Ilyenkor a számra nem fektetek nagy hangsúlyt. Minden kezdet nehéz, és a sminkelést sem könnyű úgy megtanulni, hogy megtaláljuk azt, ami jól áll nekünk. Sokban befolyásolja bőrünk színe, hajunk és szemszínünk is, hogy mi áll jól nekünk. A legfontosabb, az alap. Ha ezt elrontjuk, akkor az arc összhatása sem olyan lesz már. Én eddig nem használtam alapozót, mert szerencsére nem volt szükségem rá. De sajnos az idő az Én arcomon is kezd látszani, ezért korrektort mindig használok, ez az első lépés. Ezt a szemem köré kenem, ezzel tüntetem el a karikákat, és szem alatti sötét foltokat. Ettől már pár évvel fiatalabbnak látszom és sokkal üdébb az arcom tőle. Aztán kőpúdert rakok az arcomra és lefedem egy kis pirosítóval. Nem sokkal, csak épp annyival, hogy egy kis színe legyen az arcomnak. Ezután attól függően, milyen kedvem van húzom ki a szememet. Én, általában fekete szemceruzával húzok egy cicavonalat a szempillák tövébe, fekete szempillaspirált használok és ha még néha rám jön az, hogy dögösebb akarok lenni, akkor aranybarnával fedem be a szemhéjamat. Én megmaradtam a rózsaszín rúzsnál, de mivel nem találtam olyan színt, ami tetszene, 2 rúzs egymásra kenésével alakítottam ki a nekem megfelelő színárnyalatot. Ha itthon vagyok nem festem magam, mert jó, ha a bőrünk néha lélegzethez jut. Egyébként édesanyám mondta nekem mindig, hogy egy lánynak mindig törekednie kell arra, hogy jól nézzen ki. Nekem volt már úgy, hogy elmentem suliba és azt hitték beteg vagyok, pedig nem voltam az, csak nem voltam kifestve. A sminkelésben azt szeretem legjobban, hogy teljesen másnak érzem magam, miután felraktam a tuti sminket. Megnő az önbizalmam, és mivel jól érzem magam a bőrömben (amit a világ felé is kimutatok) mindenki másnak is tetszem. Azoknak, akik nem sminkelnek, vagy nem gyakorlott sminkelők azt tudnám tanácsolni, hogy otthon tükör előtt, mikor egyedül vannak, próbálják meg kifesteni magukat. Mindenképpen akkor kísérletezzenek, mikor nem mennek sehova, mert ha rosszul sül el a dolog, akkor pont az ellenkező hatást váltja ki a viselőjéből. Az aranyszabály pedig: a kevesebb az néha több!
A cikket írta: cintia23
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pusszó, Cecill
a mai napig nem tudom magam sminkelni
nem tanultam meg, nem volt kitől
ő honnan tudja ezt?! ám nagyon jól áll neki
:)
tetszett az írásod