újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A változás kora… 1. rész

Látogatók száma: 213

Ehhez a kis szösszenethez felhasznált irodalom, részben Dr. Miriam Stoppard: A változás kora (Életvezetési tanácsok a női klimaxban…) c. könyve.

Az a nő, aki tudatában van annak, hogy a cél, amit kitűzött maga elé, és ami valami okból mégsem valósulhatott meg, fel is készülhet rá új tennivalókkal, új hobbi keresésével, újabb cél kitűzésével, ahelyett, hogy elnyomja a vágyait, hajlamait, gátat vet egyéni fejlődésének, mert minden energiáját ezen egy célja elérésére fordította.

Mik lehettek ezek a célok? Pl. Család; gyermekek nevelése; gyermek utáni vágy…

Amikor ez a hőn áhított cél, amit kitűzött maga elé nem valósulhatott meg, akkor az ilyen ember hajlamos arra, hogy belevesse magát egy másik – azzal a céllal legalább annyira azonos erősségű tevékenység (cél) elérése érdekében – hasonló súlyú cél követésébe (örökbefogadás, beavatkozás…)

Mit tesz ilyenkor?

Ha szerencséje van, és sikerült egy újabb célt megvalósítania – feltéve, ha az előző sikertelenségen túl tudta magát tenni – adhat egy olyan lökést a nő életében, ami kielégítheti, kiegyensúlyozottá teheti és az eredeti vágy behelyettesítődhet az adott újabb cél megvalósításában, elérésében, sikert élhet át… stb.

Csakis egy újabb kihívás eredményezhet a régivel azonos értékű, értelmes cselekedetet?

Bele kerülhet ugyanabba a hibába, ha túl nagy energiát fektet az újabb tevékenységbe, vagy cél elérésébe az eredeti helyett. Felvetődik ugyanis, mi az, ami fenntarthatóvá tesz egy életet, és arra bíztat, serkent, dominál, hogy folytassuk tovább, akkor is ha értelmetlennek és elérhetetlennek látunk valamit, amibe túlzottan beleéltük magunkat valami mással.

Mi minden lehet ez?

Egy olyan embernek, nőnek, akinek nem lehet gyereke frusztrációhoz vezethet. Ehhez csapódik minden egyéb nem kívánatos jelenség, a párválasztási nehézségeken keresztül, a család felbomlása, egyedül maradása, személyiség megváltozása, magányosság minden kellemetlenségével együtt. Az ilyen nők személyiségéből szinte kiszakadhat egy darab, céltalanokká válnak, veszteséget élnek át.

Egy olyan ember sincs könnyű helyzetben, ha neki részben sikerült is célt adnia az életének, családot alapított, gyermeket szült, de a kitűzött cél valamiért meghiúsult.
Ettől kezdve már valami egészen másra helyeződik a hangsúly. Adva van egy helyzet, amin így, vagy úgy, de tovább kell lépnie, azt elfogadva, vagy elfogadhatóbbá téve cselekednie, lépnie kell valamilyen irányba…

Mindezek az élethelyzetek nem egy azonos időben, egy helyben topogva keletkeznek. Az idő múlásával bele kerülhet egy harmadik, addig nem tapasztalt, rajtunk kívül álló, biológiai eseménysorozat, ami újabb próbatétel elé állítja a nőt, és ez a fiatalság elvesztése. Mert időközben múlik az idő, ketyeg az óra. Ez is nyomasztólag hathat, hisz nem vagyunk egyformák, a nőre.

Sokan vannak, akik félnek az öregedéstől. Ha ezzel nem tudunk szembenézni, mert megpróbálunk továbbra is úgy élni, mint fiatalabb éveinkben, akkor kezdődnek igazán a nehézségek. Eddigre már elveszítettük azt a vonzerőnket, ami lehetővé tette, tehette a változtatásra a képességünket ebben az irányban, ami az eredeti célunk volt (család, gyerek…). Szembe kell néznünk tehát egy újabb kihívással.

Vannak emberek, akik ezt a folyamatot, hogy változó kor (klimax) bonyolult, rejtélyes és kedvezőtlen dolognak vélik.
Ezért van arra szükség, hogy tisztába jöjjünk ennek a természetes folyamatnak az élettani okaival, és megismerjük szervezetünk működését, hogy ne veszítsük el önbizalmunkat.

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: heleenke

Szia Éva!

Minden krosztálynak más a feladata, más a szépsége. A gyerekek gondtalanul játszanak, a fiatalok szórakoznak, családot alapítanak, az időssebbeknek pedig az unokák jelentik az örömet. Ilyenformán mindenki teljesíti a maga elé tűzött célt. Ha valaki túljut élete delén, akkor sem kell pánikba esnie. Egy változó korban lévő hölgy is lehet boldog és kiegyensúlyozott. Miért is kellene ezért elveszítenie az önbizalmát, hiszen rajta kívül sokan kerülnek ebbe a korba, ha megélik. Nem értem miért küzdenek mindenféle praktikákkal a természetes öregedési folyamattal szemben. Milyen nevetséges és természetellenes egy-egy agyonplasztikázott, felfújt szájú idősödő díva! Azt gondolja, hogy ezáltal nem látszik rajta a kor. Pedig igen! Akkor már inkáb a ráncok! Tehát nem félni kell az öregedéstől, hanem bölcsebben, érettebben, sok tapasztalattal a hátunk mögött megélni azt.

Puszillak

heleenke

Kedves Heleenke!

Gyakran szembesülök azzal, hogy legjobb lenne nem tollat ragadni, mert a gondolataimat éppen az adott hangulatom határozza meg. Mégsem teszem. Labilis lennék? Vagyis még magammal sem vagyok tisztába, mikor látok valamit reálisnak, ha boldog vagyok, vagy boldogtalan. Mindenképp befolyásol az adott pillanat. A gondolataimat, a hozzáállást. Ez nyomaszt. Nem érzem jól magam a bőrömben. Ki akarom magamból vetni a rosszat. Van aki el tudja fogadni a természetes folyamatot, van aki lázad ellene, és szeretné kitolni azt az időt, amikor már be kell lássa, ennyi volt. Nem vagyok most pozitív. Akkor lennék az, ha minden bejött volna, mint ahogy azt te írod. Gyermekkor, gondtalanság, fiatalság, szórakozás, családalapítás, siker, unokák,... felejtsük el.
A kitűzött cél nem egyenlő a megvalósítással. Akadályozó tényezők mindig is voltak és lesznek is. Nem csak rajtunk múlik, hogy ezen túl tudjuk magunkat tenni, vagy sem. Fontosak vagyunk egymás számára? Nem feltétlen.
A szembesülés azzal, hogy nem, az a katasztrófa. Így éli meg az, aki nem képes egyedül megbirkózni a kihívásokkal...
Olyan jó lenne ezeket a dolgokat egyszerűbbnek látni, elfogadni.

Most ilyenem volt. :-)
Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre:

Szia Heelenke!

Igazad van. Szerintem is sokkal nevetségesebb egy agyonplasztikázott vénasszony, mint egy korának megfelelően öltözködő, viselkedő, ám de ráncos szép korú.
A ráncai mindenkinek a sajátja és méltósággal kell viselni őket.
További szép napot!

Pusz
Juli :))

Szia Juli!

Nem sok ilyen vagány csajjal találkoztam még, mint amilyen Te vagy Juli! Okos, intelligens és szókimondó! Az életfelfogásod meghazudtolja a korodat. A hozzád hasonlók örök fiatalok maradnak!

Puszillak

heleenke

megtekintés Válasz erre: heleenke

Szia Éva!

Minden krosztálynak más a feladata, más a szépsége. A gyerekek gondtalanul játszanak, a fiatalok szórakoznak, családot alapítanak, az időssebbeknek pedig az unokák jelentik az örömet. Ilyenformán mindenki teljesíti a maga elé tűzött célt. Ha valaki túljut élete delén, akkor sem kell pánikba esnie. Egy változó korban lévő hölgy is lehet boldog és kiegyensúlyozott. Miért is kellene ezért elveszítenie az önbizalmát, hiszen rajta kívül sokan kerülnek ebbe a korba, ha megélik. Nem értem miért küzdenek mindenféle praktikákkal a természetes öregedési folyamattal szemben. Milyen nevetséges és természetellenes egy-egy agyonplasztikázott, felfújt szájú idősödő díva! Azt gondolja, hogy ezáltal nem látszik rajta a kor. Pedig igen! Akkor már inkáb a ráncok! Tehát nem félni kell az öregedéstől, hanem bölcsebben, érettebben, sok tapasztalattal a hátunk mögött megélni azt.

Puszillak

heleenke

Szia Heelenke!

Igazad van. Szerintem is sokkal nevetségesebb egy agyonplasztikázott vénasszony, mint egy korának megfelelően öltözködő, viselkedő, ám de ráncos szép korú.
A ráncai mindenkinek a sajátja és méltósággal kell viselni őket.
További szép napot!

Pusz
Juli :))
Éva, szassz! Pozitív hozzállás. Én is ennyit tudok szólni, húzz bele előttünk az élet!
Tyson
Szia Éva!

Minden krosztálynak más a feladata, más a szépsége. A gyerekek gondtalanul játszanak, a fiatalok szórakoznak, családot alapítanak, az időssebbeknek pedig az unokák jelentik az örömet. Ilyenformán mindenki teljesíti a maga elé tűzött célt. Ha valaki túljut élete delén, akkor sem kell pánikba esnie. Egy változó korban lévő hölgy is lehet boldog és kiegyensúlyozott. Miért is kellene ezért elveszítenie az önbizalmát, hiszen rajta kívül sokan kerülnek ebbe a korba, ha megélik. Nem értem miért küzdenek mindenféle praktikákkal a természetes öregedési folyamattal szemben. Milyen nevetséges és természetellenes egy-egy agyonplasztikázott, felfújt szájú idősödő díva! Azt gondolja, hogy ezáltal nem látszik rajta a kor. Pedig igen! Akkor már inkáb a ráncok! Tehát nem félni kell az öregedéstől, hanem bölcsebben, érettebben, sok tapasztalattal a hátunk mögött megélni azt.

Puszillak

heleenke

megtekintés Válasz erre: Janó

Kedves Éva!
A pozitív hozzáállás mindenképpen méltányolható, de én inkább az elemző, problémafelismerő és megoldó gondolkodást részesítem előnyben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs mindig ok az örömre, és ha valaki nem kizárólag pozitív gondolatokkal néz a jövőbe, nem feltétlenül negatív. Szóval, sokfélék vagyunk, és sokféle okból vagyunk e világon. Te szerencsés embernek mondhatod magad, mert kiírod magadból koroddal járó problémáidat. Ezzel nem csak írói vágyaidat elégíted ki, nem egyszerűen megszabadulsz a terhedtől, de örömet is szerzel olvasóidnak azáltal, hogy kimondod helyettük is, ami foglalkoztatja őket, és azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Igen, a női lélek együtt alakul a testtel. Amikor fiatalon gondolunk az idősebb korunkra, megrettenünk tőle. Elképzelni nem tudjuk, hogyan éljük majd meg. De ha eljön az idő, meglepően sok, érdekes felfedezést tehetünk. A nő különösen érzékeny a változásra, de gyorsan alkalmazkodik, többé-kevésbé tudatosan éli meg ezt az időszakot. De sokfélék vagyunk, és sokféleképpen reagálunk testünk változásaira, lelkünk békéje nem mindig jön el a változások befejeztével.
Fontos meglátás, amit leírsz. Nem maga az öregedés folyamata a zavaró - megjegyzem, az idő múlását nem nagyon érzékeli az ember közvetlenül -, hanem az, hogy megpróbáljuk elkerülni a kor okozta változásokkal való szembenézést, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást róla.

Üdv,
Janó

Szia kedves Janó!

Sikerült elérnem, hogy mindenki, aki eddig hozzászólt a maga szemszögéből nézve a nem mindenki számára jelentő problémát, igyekezett pozitív gondolatokkal alátámasztani, példákat felhozva a környezetükből, stb.
Én is a gondolatcserének vagyok a híve. Leírhatom mások életét, de nem vagyok benne. Nem tudhatom ő mire gondol, hogy éli meg a mindennapokat. Kifelé mutathat boldogságot, mosolyoghat a világra, de belül ő tudja mi az igazság.
Csak keressük, kutatjuk a helyünket. Ha megtaláljuk és jól érezzük magunkat benne, az is már elegendő. Tettünk egy lépést. A fontos, hogy mindig tudjuk, hol a helyünk.
Most, hogy benne vagyok nyakig ebben a változó korban, elmondhatom, cáfolhatom a hiedelmeket. Nagyon is nyitottá váltam a világ eddig ismeretlen dolgaira. Koromat meghazudtoló módon is akár. Megpróbálok nem tudomást venni róla. Tart, ameddig tart, de egyelőre élvezem. :-)

Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat.
Puszi,
Éva
Kedves Éva!
A pozitív hozzáállás mindenképpen méltányolható, de én inkább az elemző, problémafelismerő és megoldó gondolkodást részesítem előnyben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs mindig ok az örömre, és ha valaki nem kizárólag pozitív gondolatokkal néz a jövőbe, nem feltétlenül negatív. Szóval, sokfélék vagyunk, és sokféle okból vagyunk e világon. Te szerencsés embernek mondhatod magad, mert kiírod magadból koroddal járó problémáidat. Ezzel nem csak írói vágyaidat elégíted ki, nem egyszerűen megszabadulsz a terhedtől, de örömet is szerzel olvasóidnak azáltal, hogy kimondod helyettük is, ami foglalkoztatja őket, és azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Igen, a női lélek együtt alakul a testtel. Amikor fiatalon gondolunk az idősebb korunkra, megrettenünk tőle. Elképzelni nem tudjuk, hogyan éljük majd meg. De ha eljön az idő, meglepően sok, érdekes felfedezést tehetünk. A nő különösen érzékeny a változásra, de gyorsan alkalmazkodik, többé-kevésbé tudatosan éli meg ezt az időszakot. De sokfélék vagyunk, és sokféleképpen reagálunk testünk változásaira, lelkünk békéje nem mindig jön el a változások befejeztével.
Fontos meglátás, amit leírsz. Nem maga az öregedés folyamata a zavaró - megjegyzem, az idő múlását nem nagyon érzékeli az ember közvetlenül -, hanem az, hogy megpróbáljuk elkerülni a kor okozta változásokkal való szembenézést, vagy egyszerűen nem veszünk tudomást róla.

Üdv,
Janó

megtekintés Válasz erre: nárcisz

Érdekes a cikk és nagyon klassz hozzászólásokat írtatok...
Nem ismerem a felhasznált irodalmat Éva, így csak tapasztalatból tudok beszélni. Igaz régebben én is olvastam néhány dolgot a témával kapcsolatban.
Fiatalkori céljaimat többnyire sikerült megvalósítanom, (család, gyerekek, tanulás). De ha nem sikerült volna, biztosan más célt tűztem volna ki magam elé. És ha az se sikerült volna, akkor még mást választok...
Veszteséget nem csak az a nő él át, akinek nem lehet gyermeke, hanem az is, aki elválik, akinek meghal közeli hozzátartozója, stb. De rendelkeznünk kell annyi és olyan tartalékokkal és önismerettel, hogy ezen sikerüljön rövidebb - hosszabb idő után túllépni...és esetleg másképpen, de folytatni az életünket.
Szerintem addig fiatal valaki, ameddig a derűs kedélyét és életszeretetét meg tudja őrizni. A változókor is egy élethelyzet, erre is fel lehet és kell készülni. És nem hiszem, hogy egy idősödő hölgy elveszítheti a vonzerejét. Sőt a sok mindent megvalósító életünk delén túl talán kevesebb a gondunk, kivéve persze, ha valakinek az egészsége megromlik. Jobban oda tudunk figyelni a környezetünkre. Kedvesek, empatikusak és humánusok lehetünk és álljunk pozitívan az ismeretlen dolgokhoz...
Szeretettel üdvözöllek benneteket, Jolcsi

Kedves Nárcisz!
Pontosan ezt akartam elérni a cikkel, a felhasznált irodalom is pozitív gondolatokat sugall, hogy semmibe nem kell beletörődni.
A hozzászólások is azt mutatják, hogy az akadályokat le kell küzdeni, célokat kell magunk elé tűzni, és törekedni a megvalósításra, és még akár boldog is lehet az, akinek mégsem jött össze minden, amit elképzelt.
Elmondhattam volna a saját tapasztalataimat. Hogyan küzdöttem végig a buktatókat és hogyan valósítottam meg önmagam. De erről szólnak az írásaim.
Köszönöm a hozzászólásod!
Puszi,
Éva
Érdekes a cikk és nagyon klassz hozzászólásokat írtatok...
Nem ismerem a felhasznált irodalmat Éva, így csak tapasztalatból tudok beszélni. Igaz régebben én is olvastam néhány dolgot a témával kapcsolatban.
Fiatalkori céljaimat többnyire sikerült megvalósítanom, (család, gyerekek, tanulás). De ha nem sikerült volna, biztosan más célt tűztem volna ki magam elé. És ha az se sikerült volna, akkor még mást választok...
Veszteséget nem csak az a nő él át, akinek nem lehet gyermeke, hanem az is, aki elválik, akinek meghal közeli hozzátartozója, stb. De rendelkeznünk kell annyi és olyan tartalékokkal és önismerettel, hogy ezen sikerüljön rövidebb - hosszabb idő után túllépni...és esetleg másképpen, de folytatni az életünket.
Szerintem addig fiatal valaki, ameddig a derűs kedélyét és életszeretetét meg tudja őrizni. A változókor is egy élethelyzet, erre is fel lehet és kell készülni. És nem hiszem, hogy egy idősödő hölgy elveszítheti a vonzerejét. Sőt a sok mindent megvalósító életünk delén túl talán kevesebb a gondunk, kivéve persze, ha valakinek az egészsége megromlik. Jobban oda tudunk figyelni a környezetünkre. Kedvesek, empatikusak és humánusok lehetünk és álljunk pozitívan az ismeretlen dolgokhoz...
Szeretettel üdvözöllek benneteket, Jolcsi

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Kedves Éva!

Néhány kósza gondolat:
Én mostanában rövid távú célokat tűzök ki magam elé. Pl.: jól sikerüljön a lecsó. :) ha elcseszem, ezen könnyen túlteszem magam. :)
De félre a tréfát.
A rossz dolgokat is el kell fogadni , mert azokból tanulunk és (jobb esetben) előre visz.
A félelem viszont megbetegít, mint sok más negatív érzés, ezért én már kiiktattam az életemből.

Üdv,
L.

Így van kedves Lizelotte!

Akinek sikerült az örüljön ennek, akinek még nem, az tegyen érte! :-)

Puszi,
Éva
Kedves Éva!

Néhány kósza gondolat:
Én mostanában rövid távú célokat tűzök ki magam elé. Pl.: jól sikerüljön a lecsó. :) ha elcseszem, ezen könnyen túlteszem magam. :)
De félre a tréfát.
A rossz dolgokat is el kell fogadni , mert azokból tanulunk és (jobb esetben) előre visz.
A félelem viszont megbetegít, mint sok más negatív érzés, ezért én már kiiktattam az életemből.

Üdv,
L.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Juli!

Abból indulj ki, hogy mi volt az eredeti cél és miért nem valósulhatott meg? (Családról beszélek és gyermekvállalásról). Sokaknak azért nem sikerülhetett, mert vagy az egészségük nem engedte, vagy...
Akkor hogyan tovább. Ehhez az önismeretnek és az önbizalomnak még nincs sok köze. Bekövetkezhet ez ettől függetlenül. Az idő előrehaladtával, a fiatalság (vonzerő) elvesztésével még kevesebb eséllyel rendelkezünk.

Szia Éva!

Ha valakinek fiatal korában az volt az egyetlen életcélja, hogy családja, gyereke legyen, és nem lett, akkor igen!
De ezek megvalósulása nélkül is lehet teljes életet élni ha úgy hozta a sors.
Vannak ilyen emberek a környezetemben. És mégis boldogok.
Az életnek rengeteg szegmense van még ezen kívül, amitől elégedett és boldog lehet valaki, kortól függetlenül.
pusz
Juli :))

megtekintés Válasz erre:

Szia Éva!

,,...elveszítettük azt a vonzerőnket, ami lehetővé tette, tehette a változtatásra a képességünket ebben az irányban, ami az eredeti célunk volt..."

Nem értek veled egyet. Ha egészséges önismerettel és önbizalommal rendelkezik valaki, akkor ez nem következik/következhet be.

pusz
Juli :))

Szia Juli!

Abból indulj ki, hogy mi volt az eredeti cél és miért nem valósulhatott meg? (Családról beszélek és gyermekvállalásról). Sokaknak azért nem sikerülhetett, mert vagy az egészségük nem engedte, vagy...
Akkor hogyan tovább. Ehhez az önismeretnek és az önbizalomnak még nincs sok köze. Bekövetkezhet ez ettől függetlenül. Az idő előrehaladtával, a fiatalság (vonzerő) elvesztésével még kevesebb eséllyel rendelkezünk.
 
Szia Éva!

,,...elveszítettük azt a vonzerőnket, ami lehetővé tette, tehette a változtatásra a képességünket ebben az irányban, ami az eredeti célunk volt..."

Nem értek veled egyet. Ha egészséges önismerettel és önbizalommal rendelkezik valaki, akkor ez nem következik/következhet be.

pusz
Juli :))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: