Változó kor
Látogatók száma: 259
Minden nőnek az életében eljön én is már nagyon vártam, hogy mikor lesz már a havonta ismétlődő ciklusnak vége. Hallottam rosszat is - ezt többet -, jót is a dologról.
Hát mivel én évente már 5 éve minden tavasszal meg ősszel külföldön vagyok két három hétig, így ezeket az utazásokat (3 óra repülőn) mindig úgy kellett terveznem, hogy ne essen bele a problémás egy hét. 12 évesen lettem először nagylány, azóta óramű pontossággal jött meg. Úgyhogy még azt is tudtam mindig hogy mikor estem teherbe, napra pontosan.
Nagyon vártam, hogy elmúljon.De mindig mondták, hogy addig örüljek amíg havonta megjön, mert a női hormonok meg minden.Még annak a pornak a nevét is tudom ami vissza tudja hozni.Soha nem vettem meg. Akkor is utáltam, nem éreztem jobban nőnek magam.De elfogadtam ezt a dolgot, hogy ez az életemhez tartozik.Soha nem szedtem fogamzásgátlót, nagyon fiatal koromban a két gyerek után hurok volt fenn. Aztán lett egy nagy műtétem, és akkor azt mondták, hogy le kell vetetni a hurkot. Lekötöttek.Két éve kezdődött. Nem vettem észre csak azt, hogy jéééé nem jött meg.(először karácsonykor) Eleinte kicsit izgultam. Eszembe jutott, hogy lehet, hogy terhes vagyok, de igazán tudtam, hogy nem.Gyorsan rájöttem, hogy változó korba léptem.A testem is megváltozott. Soha nem voltam vékony most kereknek mondanak.Szóval nekem a változás is olyan óramű pontosságú volt.Egyszer volt egyszer nem.....mint a mesében.Még szerintem nem vagyok teljesen túl rajta, de nem félek, mert nekem semmilyen más rossz vagy kellemetlen dolog nem volt mellette. Sem a hőhullámok, sem a verejtékezés. Szinte semmi. Beszéltem a barátnőmmel kérdeztem neki milyen volt. Neki sem volt baja. Szerintem azért terjedt el, az hogy a változó kór nagyon kellemetlen tünetekkel jár, mert akiknek nincs vele bajuk azok nem szólnak róla.Viszont, ha valakinek kellemetlen tünetei vannak, vagy rosszul van vele, akkor elmondja a barátnőinek, vagy éppen a munkatársnőinek-főleg, ha megkérdezik,hogy :mi a baj?Az életünkben a negatív dolgokra sokkal fogékonyabbak vagyunk mint a jóra. Mélyebb nyomot hagy bennünk, ha negatív dolgot hallunk tapasztalunk.Egy nagyon egyszerű dolgot ajánlok, hogy mennyire nem tudunk örülni -sőt észre sem vesszük azokat a dolgokat- amik mindennap hatással vannak ránk.És POZITÍVAK.Ha akarsz kicsit kísérletezz:Egy kendővel kösd be az orrod, nem nagy ügy.És próbálj megenni egy tányér levest. Nézd meg, hogy ezzel az egyszerű dologgal mennyire megnehezíted, hogy eltaláld a szád.Pedig minden nap eszel, nem most fogod először ezt a mozdulatot megcsinálni.Csak azt akarom ezzel bizonyítani, hogy mennyire természetesnek vesszük, hogy a kanalat a szánkba tudjuk tenni.Én 26 éves korom óta úgy élek, hogy még annak is örülni tudok, hogy süt a nap, hogy fel tudok kelni, hogy nem fáj semmim. A fájdalom egy mókuskerék, minél jobban belelovalod magad annál nehezebb túl lenni rajta.
A cikket írta: ginesz
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
jó írás, érveléseid is igen frappánsak
grat.