Változókorban lennék?
Látogatók száma: 324
43 éves kétcsaládos anya vagyok. Több olyan cikket is olvastam, mely a nők változókorával foglalkozik, tudom hogy minden nő másként éli át ezt az időszakot, egyénenként változik. Van aki könnyebben, van aki nehezebben vészeli át ezt a változást.
Úgy érzem, magam is elértem ezt a biológia határt. Fizikai értelemben nincs különösebb panaszom, de mostanában érzelmileg nagyon instabil vagyok, gyakran változik a hangulatom. Többször is tapasztaltam magamon az utóbbi időben, hogy minden ok nélkül depressziós, életunt lettem, máskor meg majd kicsattanok az örömtől.
Úgy érzem, hogy felettem már eljárt az idő, meglepetést, újdonságot már nem igazán tartogat az élet számomra.
Lehet, hogy mindezek oka szürke hétköznapjaimban keresendő, hiszen a munkába járás és a háztartás vezetése teszi ki mindennapjaimat. Az is lehet, hogy a hormonok, a változókor okozza ezt a hullámzó kedélyállapotot, nem tudom.
Pedig alapjában véve magabiztos, határozott egyéniség vagyok, úgy érzem, hogy engem a klimaxos idő inkább érzelmileg bizonytalanít el. Sokszor érzek belső feszültséget, türelmetlenséget, ingerlékenységet minden különösebb ok nélkül.
Néha kisebbségi érzések gyötörnek, máskor meg olyan magabiztos vagyok, hogy saját magamon elcsodálkozom. Bár fizikai értelemben szerencsére egészségesnek mondhatom magamat, úgy tudom, hogy a lelki béke nagyban kihat a test egészségére is.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fiatalság és a szépség múlandó állapot, bele kell törődni a természet törvényeibe. Bár azt mondják, hogy a nő mindig NŐ marad, de Én úgy érzem, hogy sokkal inkább érzelmileg, mint testileg visel meg a változókor.
A cikket írta: Polly
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kellemetlen állapot,kissé félek tőle..
Pussz,
Tündér
Én hasonló esetben elmentem fodrászhoz, ....de Te úgy változtass magadon amit már régóta szeretnél, sokkal jobban fogod magad érezni és ezzel majd magadra vonod a családtagjaid figyelmét is. Vagy beszéljétek meg közösen, ki mivel tudna hozzájárulni, hogy örömtelibb legyen az életetek.
Sok sikert és mosolygós szép napokat kívánok.
A hangulati ingadozások oka más is lehet, mint a korai klimax hatása.
Lehet akár "társas-magány", stb.
Szerintem egy 43 éves hölgy a legszebb éveit éli!!!
Mondom ezt, mert én ebben a koromban éreztem magam a legjobban. A gyermekek már nagyobbak, nem igénylik a mama minden szabad percét, jut idő másra is, s legfőképpen magadra kell, hogy jusson.
Szerintem - a bemutatkozó soraidból ítélve - nagyon aláveted magad a családnak, vagyis mindent feladsz, hogy tökéletes anya légy és feleség.
Bizony, ha az ember csak robotol, semmi örömszerzés a maga számára, fásulttá válik.
Ismerem ezt az érzést, a megfelelni akarást minden területen, s tudom nagyon nehéz. Valamikor én is hadakoztam magammal, de rájöttem, hogy változtatnom kell a magam és a családom érdekében.
Elég idegtépő munkám volt, s munka után úgy hazamenni, hogy a gondokat ne cipeljem az otthonomba.
Éppen ezért heti két napban munkaidő után frissítő programot szerveztem magamnak - egyedül!!
Az eltöltött időszak alatt kipihentem magam és úgy mentem haza a családomhoz, hogy nem volt gond már a második műszak.
Az a lényeg, hogy örömöd leljed a kikapcsolódásban, s meglásd a hangulatod is változni fog.
Lehet ez úszás, szauna, kozmetikai kezelés, az a lényeg, hogy merd magad kényeztetni, vagy járj a magad kedvében, végre gondolj magadra is.
Írd fel mi az amire nagyon vágysz, mi az ami boldoggá tenne és váltsd valóra.
Sok sikert hozzá, és légy egy kicsit most kegyes magadhoz.
Üdvözöllek: Helena
Az érzelmi instabilitásnak, nem lehet hogy más az oka?
Idősebb vagyok Nálad- persze tudom, hogy a hormonok okoznak galibát,de pont akkor nem tudnak így hatni, ha érzelmileg stabil vagy , és örömeid vannak .
Kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban az évek múlása , nem feldolgozhatatlan, hanem új örömöket is tud hozni.
A Te életed Te tudod, de talán , ha nem szürke hétköznapokat említesz, és ha azok is, de a családtagjaid és magad számára csempészel beléjük egy kis színt - akkor Te is jobban érzed magad .
Persze ezt kivülálló nem láthatja jól, de azért , azon nem veszthetsz semmit, ha megkérdezed magadtól , hogy mi s igazán a baj, s magadnak őszintén is válaszolsz rá.
Szépet és jót Neked !
üdv,
Zita