A tanácsadó (13)

Látogatók száma: 53

Hol kezdődik a szabadság? Ott hol megszűnik a félelem...

- Nem mondod?! Te képes vagy őket támogatni? Azok után, amiket tettek?
- De látod a tényeket. Haladunk előre... Mondták.
- Vagy hátra - szólt oda Erika a férjének. Ezek csak... Áááá! Ne légy már naiv. Tudod mit? Ma nincs kedvem melléd bújni, búj te össze a barátaiddal! - mondta durcásan az asszony. Felhívom Editet, ma nála alszom.
- Most ezért? - kérdezte sajnálatra méltó kedves hangon Viktor.
Erika visszanézett és ennyit mondott.
- Nem csak...

Csengetett. A kapucsengőből egy vékony női hang szólalt meg.
- Szia, jöttél? Gyere fel, engedlek.
- Köszi.
Ahogy felsietett, Edit már várta az ajtóban.
- Gyere, mesélj! Min kaptatok össze? Közben összeütünk nektek egy kis vacsit. Aztán húzok is, vár otthon Ede. Nekem férjem van... - nevetett a mondatához Edit.
- Köszi, hogy felugrottál. Kell az alibi, ezt személyesen akartam egyeztetni veled, hogy holnap bent el ne szóld magad.
- Ugyan már. Te is falazol nekem, ha kell - nézett vissza hamiskás mosollyal a barátnő -, nem vagyok amatőr.
- Persze - nézett rá egyértelmű tekintettel Erika -, naná!
- Imádlak - mondta Edit és egy puszit nyomott a másik nő arcára, majd szorosan magához húzta, megropogtatva annak vékony csontjait.
- Robi? Merre kószál? - kérdezte Erika zavarodottan, tágra nyitott szemekkel fejét körbejáratva.
- Leugrott venni ezt-azt a sarki ABC-ből. De rögtön itt lesz a lovagod. Nyugi. Naaa, merev vagy édesem. Lazíts! - biztatta a nőt barátnője.

A két lány a konyhában sütkérezett, mikor megérkezett Róbert. A csajok közben épp férjeiket beszélték ki. A férfi kicsit fülelt...
- Amit nem szeretek benne, hogy nem tud lazább lenni. Én utálom a korlátokat, a szabályokat.
- De Robi is leköt, szabályoz, ideláncol... - hallatszott Edit válasza.
- Az más... Ő szellemes, gyöngéd, empatikus és spirituálisan rám van kattanva. A második találkozásunk óta érezzük egymás iránt a vonzalmat. - Na jó, lehet az első... - gondolta magában elpirulva Erika. Neki lelke van. Édesen ír, mackókat és szívecskéket küld és emel engem... Az ő láncai szabadok, nem akar birtokolni. Mellette melegséget érzek... Viktor korlátoz. Irányít. Parancsol. Ha távol van, mintegy telexgép... Rideg üzenetek... "Szeretlek, pont", "hiányzol, pont". Nem érzi mit szeretnék. A szavaim súlytalanok az övéivel szemben, nála csak a tények és a hideg logika számít. Meg az a rohadt pénz... Mellette rab vagyok egy aranykalickában - ömlött ki Erikából minden.
- És mikor feküdtetek le utoljára? - törte meg a beszélgetést egy látszólag oda nem illő mondattal a barátnő.
- Ugyan már?! Viktor más, neki nem az a fontos - védte hirtelen a férjét a feleség.
- De legalább lehet vele csajosan vásárolgatni, nem mint a doktor úrral. Ugye? - jött a kissé gunyoros kérdés, és közben Edit hangos nevetésben tört ki.
- Jaj már, melyikkel lehet? Tán a te Edéd szokott veled plázázni?! - vágott vissza Erika.
- Édesem, én ismerem mindkettőjüket. Azt érzem, hogy a te két pasid tök ugyanazok, csak te másnak látod őket... Amit a férjednél hibának tartasz, azt erénynek tünteted fel a profodnál. Ha vele élnél, vele is ugyanoda jutnál... Elhiheted nekem. A másikójuk ágyikójába - mondta széles mosoly kíséretében a barátnő.
Erre a mondatra megcsörrent Róbert telefonja. A két nő a zajra az ajtó irányába nézett.
- Te itt vagy már? - kiáltott ki a konyhából Erika. Tán csak nem hallgatóztál?
- Most érkeztem... Várj, egy pillanat, felveszem, Peti az.
Míg a prof a fiával telefonált, Edit készülődött.
- Akkor én megyek drágáim. Aztán semmi csintalankodás - mondta és közben hangosan nevetett.
- Reggel majd a kapu előtt talizunk - szólt neki Erika. Nehogy elfelejts, mert akkor végem! Neked kell engem hazavinni. Tudod?
- Hat ötven, itt leszek. Te olyan édesen el tudsz pirulni - jegyezte meg Edit -, ugye Róbert úr? Nem várva választ egy pusszancsot nyomott a levegőbe barátnője felé, ezzel együtt már kint is volt a lakásból. - Sziasztok! Rosszalkodjatok! - hallatszott még a távolodó nő hangja, és már csapódott is utána a bejárati ajtó.
Erika meredten állt és nézett a lezárult menekülési útra. - Itt maradtam - gondolta, pár lépést tett az ajtó felé, elfordította a kulcsot a zárban. - Önként vállaltam - gondolta tovább, majd a konyhába sietett.
- Ó itt vagy - mondta kedvesen Róbertnek, és ölébe huppanva átölelte és megpuszilta a férfit.
Szeretnék ma este rab lenni melletted! - súgta kívánságát barátja fülébe a nő.
...és már nem volt mitől félnie.

A függönyön átsejlő esti fények félhomályában az ágy befogadta őket...
Erika megnyílt a férfinak, mint talán eddig még soha. Teljes énjével oda akarta adni Önmagát neki. Remegve bújt hozzá, míg a másik őhozzá. A meleg paplan elbújtatta őket a szoba fürkésző tárgyainak tekintete elől. Csak a puha ágy figyelhette volna közelről a két szerelmest, de az is lehunyta két szemét és csupán az érzéseket hagyta átfutni berozsdásodott deszkáin.
- Anyám, neee! - kiáltotta a nőben halk sikítással egy belső hang. Ölelj még, erősebben - követelte zihálva vágyakozó énje. Erősebben, vadabbul - jártak az össze-vissza gondolatok gyomrában. Rabszolgád akarok lenni - mondták hosszú izmos combjai és még szorosabb ölelésbe kezdtek. Karjai ráfonódtak a férfitestre, mint egy gyilkos kígyó az áldozatára. Bőrének minden négyzetmillimétere áthevülten kívánta a másikat.
Szeretkezésük minden mámorító pillanatát imádta.

A férfi szorongva bújt az ágyukba. Már olyan rég nem volt... - gondolta. De hagyta magát elsodortatni felesége gyorsvonatával. Ahogy érezte annak vibráló kisugárzását, már neki sem volt határ.
- Akarlak! - súgta vágyakozva a fülébe. És szorosan érezte asszonya minden rezdülését, ölének lüktetését. Megbabonázta őt a nő testének szerelmet kipárologtató illata. Ez az, amit már tizen éve nem érzett. - Csodás - gondolta Viktor, és nem akarta tudni a miérteket, csak együtt akart lebegni vele. Ő nekem a mindenem, soha nem tudnék másra nézni sem - futott át rajta villámként a felismerés.
És szeretkezésük minden kábító pillanata örökre bevésődött az emlékeibe.

- Szia, ugorj be! - nyitotta az autó ajtaját Edit. Erika beült. - Valami van? Furán nézel, mesélj! - szólította fel barátnőjét a nő egyetlen igazi énje. Kíváncsi vagyok!
- Nem adom ki magam...
- Ne már!
- De de...
Erika egy levegővételnyi szünetet tartott, majd mégsem tudta magában tartani.
- Na jó, eszement vagyok, rá gondolok közben... és ő észre sem veszi. Szerencsére - tette hozzá még magának.
- Na ezt most nem értem?! Ki ő és ki a másik ő??? Vagy ki nálad az első Ő? Nekem egy kicsit egyszerűbb agyam van, mint a pasijaidnak.
- Este szeretkeztem Viktorral, és minden pillanatban Robira gondoltam, hogy vele milyen volt a minap az első. Érted? - kiabált sírva, arcát a kezeibe temetve Erika.
- Aztaaa... Most leesett az állam - jelentette ki Edit. Akkor most elmenjünk meginni egy kávét, esetleg valami ütősebbet és kibeszéled?
- Jaj! Csak oda ne!!! Most ne! Elsüllyedek...
Félek.