Luxuskurvák
Látogatók száma: 244
Előjáték: édesanyám talál valamit a régi gyerekszobám nyikorgó szekrényében, a Szent Biblia és egyebek súlya alatt zajosan meghasadt polcok maradványai között, és erről röviden így értesít: "Hohohó, mit leltem nálad? Szmájli" (Amúgy anyu nem Mikulás...)
Villámlátogatáson jártunk odahaza. No természetesen nem a titokzatos sms miatt. Fejem lágya régesrég benőtt ahhoz, hogy a cukrot tört borsnak nézzem...
Egyszerre tréfás és szomorú, hogy a nagyszülőknek jobban hiányzik unoka, mint a saját gyerek. Ugyan én már szabadultam az autó hat órás fogságából, Mama mégis a hátsó ülésen vadászpilóta pózban punnyadó purdé után kapott először. Persze nem baj ám ez. Csak fura. Még harminc év és jómagam is ilyen leszek...
Rántott hús, pörkölt, oldalas. "Azta!"- kiáltja unoka, és gyorsan hozzáfűzi: Mama ügyes! Bőségesen terített asztal kizárólag nagyiberkekben terem. Különösen ha tékozló leány és tékozló fiú (testvérem szintén külföldön dolgozik) is hazatérnek. Csorog a nosztalgia. "Egyél még! Vegyetek sokat! Jajj de szépen eszik a kis drága!" Pörköltet utoljára talán hat évvel ezelőtt ettem. Mostanában a knédlík (cseh nemzeti eledel) fogy. Kopik bennem Hungária. Lassan ütközöm a szinttel, hogy nem jönnek a brillírozott magyar szavak.
Éppen emiatt nevettem ízeset, amikor édesanyám kezembe nyomta a Nagy Titkot. Néhány gyűrött papírt. Rajtuk a verseimmel. Igen kérem. Volt idő, amikor naivságom felülkerekedett az eszemen. Olybár, hogy vakul hittem a keményfedeles trubadúr létben, holott a világ értelme akkortájt már az egymással kompromiszumra nem képes páciens és állítmány hancúrozása felé nyiladozott. Ma már virágzik a folyamat. Csak tárd ki ablakodat és arcodba lök egy szirmot a szél...
Íme az egyik csinálmányom. Pubertás gügyeségem gyümölcse. Távolról sem poéma. Csupán poén. Annak viszont kiváló.
Luxuskurvák
Gyöngyök, láncok, frakkok, lányok.
Hányok.
Selymes, sármos, szőrös, bájos.
Káros.
Bundák, verdák, skalpok, prédák.
Méhrák.
Szexis, nyálas, laza, lázas.
Százas?
(1995 +- 2 év)
A cikket írta: Suvahe
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre:
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Érdemes elolvasni viszont a többi írását, - én ma megtettem - hogy megértsem ki, mit, miért tesz... különben hajlamosak vagyunk ítélkezni valaki felett, akinek az életét nem ismerhetjük...
A knédlit meg egyenesen imádom. Negyed órányira lakunk a szlovák határtól, ha megy ki ismerős, mindig hozatok vele. Leginkább előhűtöttet, na de ne kell érnem azzal is. :)
Pussz,
Tündér