7 év után...
Látogatók száma: 248
Nem igazán konfliktuskezelés, megelőzés amit javaslok. Nekem bejött. Nagyon! Próbáljátok utánam! Megéri!!!
Elröppent az első 7 évünk, mint egy pillangó a nyári szélben. Szép volt, jó volt, de ideje valami újítást kitalálnom –gondoltam.
Minden álmos könyv azt „mondja”, hogy innentől kezdődik a neheze...
Tehát beújítottam.
Jelszavam a „változni kell” lett!
Az image építést az alapoknál kezdtem. Rendbe szedtem a külsőmet. Új frizura, új smink, egy-két új illat és felújítottam a toalettem is. Az eddigi szolid helyett, egy kicsit vagányabb, merészebb stílusra váltottam. A farmer helyett elegáns szövetnadrág, a hosszú szoknya helyett a félhosszú, a zártnyakú helyett a mellkivágott...
Azt gondoltam, hogy a külcsínhez természetesen kis belső karakterváltozás is kell. Ha a férjemnél el szeretném érni, hogy a következő években ne csak gyerekei anyjaként –esetleg a titkárnője és bejárónőként– tekintsen rám, akkor nem elég csak a külsőkben változnom.
A férjem István, tekintélyes üzletember. Éjjel nappal dolgozik. Biztosítja a családnak az anyagi biztonságot.
Én vagyok az aki megteremti neki a nyugodt környezetet, biztosítom számára az állandóságot. Én intézem a kikapcsolódások, szabadságok alatti ügyeket. Foglalok szállodát és intézem a repülőjegyeket. Én intézem a színházjegyeket és befizetem neki a tenisz tagságiját. És én vagyok a támasza az üzletileg rázósabb időszakaiban.
Mindezzel elértem, hogy jó feleségként, gyerekei anyjaként nézzen rám de...
Ami pozitív volt ebben, az az hogy megbízott bennem, tudta, hogy mindig ugrásra kész vagyok, előre helyezem őt, ha egy gyors ebédre van szüksége, vagy pont egy üzleti tárgyalásra rohan és bekapna pár falatot, esetleg szívesen elviszem és hozom egy reprezentatív megbeszélésről, ahol esetleg némi alkoholt is kellene fogyasztania.
Az elmúlt 7 évünkben mindenben magam elé helyeztem.
Ami negatív volt ebben, hogy elvesztem, mint nő, mind előtte, mind magam előtt. Egy valóságos csúcsrobot lettem, aki a gyerekeit és a férjét gondolkodás nélkül szolgálta. Az összes előny mellett, láttam a hátrányokat is. A barátnőim ugyan irigykedtek rám, azért az anyagi jólétért, amiben részem volt, de én láttam azt is, hogy ők „élnek” a saját kis behatárolt anyagi lehetőségeik mellett is. Én ha belegondoltam, akkor nekem –aki megengedhettem volna magamnak– kevesebb menő ruhám és ékszerem volt, mint némelyik nálunk egy klasszissal kisebb pénzből gazdálkodó barátnőmnek.
Nem is tudtam miért van ez így, de valahogy az igényem is elsorvadt az évek alatt.
Tehát azt gondoltam, hogy meg kell újulnom ahhoz, hogy István megint nőként tudjon rám gondolni.
Nagyon nehezemre esett kimondani, hogy változtatás kell. Ha valaki beleszürkül a napi rutinokba, nem egykönnyen lép át saját árnyékán. De az elhatározás megvolt bennem!
Beszéltem legjobb barátnőimmel és kikértem véleményüket.
Bettivel beszéltük át a lelki dolgokat, ő lett a pszichológus-tanácsadóm. Ő volt a megújulásom projektvezetője. Gizi a fodrászom, a frizurámat alakította át. Éva és Timi stylistjaim lettek, velük mentem el új cuccokat venni.
Úgy terveztük, hogy a házassági évfordulónkon fogom bevetni az új fazonomat.
A meglepetés nagyon jól sült el. István igazi gentlemanként viselkedett. Minden kis apró változást észrevett rajtam és megdicsért! Az esti programom is remekül sikerült. Betti a 3 férje mellett szerzett összes tapasztalatát átadta nekem, így a férjem az ágyban is olyan dolgokat tapasztalt meg aznap esete, amit velem még soha.
Remekül éreztük magunkat. Minden olyan volt, mintha friss házasok lettünk volna. Istvánnak nagyon tetszett az új énem.
- Mintha egy új szeretőm lenne. –mondta. Nekem van a legcsodálatosabb feleségem, és mosolya őszinte volt...
Így teltek napjaink, hónapjaink. Ismét nagyon boldogak voltunk.
Én folyamatosan fejlesztettem az új énemet. Egyre rugalmasabban kezeltem a család és István ügyeit. Egyre jobban kezdtem el figyelni magamra. Egyre többet maradtam ki esténként a barátnőimmel.
István nagyon megértő volt. Még ő licitált arra, hogy menjek csak nyugodtan. Élvezzem kicsit jobban az életet, hisz ennek ő is látja a hasznát...
Az esti programjaink, már amikor időben hazaértem, egyre forróbbak lettek. A sztriptíztől a különféle segédeszközökön át, eljutottunk a pornó nézésig, majd a szadó-mazóig.
A Bettivel folytatott beszélgetéseink felszínre hozták a kísérletező énemet. Kiderült, hogy ennek István sem ellensége. Mindent kipróbáltunk, amit a házasságunk eddigi évei alatt nem.
Ebben persze nem csak a szexet értem.
Lazábbak lettünk a gyereknevelésben. Többet jártunk el együtt ebédelni. Szakítottunk időt egymásra. Rengeteg ékszert, ajándékot és virágot kaptam minden különösebb alkalom nélkül. És hagytuk a másikat szabadon bulizni a haverjaival, barátnőivel. És a lazaság mellett, bíztunk a másik hűségében.
Olyan szinten élvezetes lett a házasságunk, hogy már én adtam tanácsot Gizinek, Évinek és Timinek, de még Bettinek is.
Egyik este egy fiatal párral cyberszexeztünk, amikor a férjem kitalálta, hogy mi lenne, ha élőben is kipróbálnánk ugyanezt másokkal?
István üzletei mostanában sokkal jobban mennek. Pedig nem is segítek neki annyit, mint régen. Azt vettem észre, hogy tele van energiával. Hegyeket tudna megmozgatni, ha arról van szó, hogy megint valami új ötletem(tünk) született Bettivel...
A cikket írta: Evita
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Remélem írásom segített egynémelyikőtöknek elgondolkodni példámon és saját helyzetén!
Igen átestünk:
"Többet jártunk el együtt ebédelni. Szakítottunk időt egymásra. Rengeteg ékszert, ajándékot és virágot kaptam minden különösebb alkalom nélkül. "
És ez mindkettőnknek nagyon tetszik!!!
És kedves DZTUNDE, őszintén mondom, soha nem voltunk ennyire közel egymáshoz!
És ennek nagyon örülünk MINDKETTEN!
Szerintem nem vagyok egyedül, azok között, akik ambiciózusak, de férjük mellett elfelejtenek "élni" :-(
Remélem írásom segített egynémelyikőtöknek elgondolkodni példámon és saját helyzetén!
Igen átestünk:
"Többet jártunk el együtt ebédelni. Szakítottunk időt egymásra. Rengeteg ékszert, ajándékot és virágot kaptam minden különösebb alkalom nélkül. "
És ez mindkettőnknek nagyon tetszik!!!
És kedves DZTUNDE, őszintén mondom, soha nem voltunk ennyire közel egymáshoz!
És ennek nagyon örülünk MINDKETTEN!