A gyávaság ára 1. rész

Látogatók száma: 112

Lilla másodszor járja végig a cégközpont részlegeit. Hiába a cifra címe, személyi asszisztens, a valóságban a titkárnők főnöke, a főnök jobb keze, aki maga viszi át más irodákra a titkos anyagokat, akkor is, ha azokat lezárt borítékok rejtik.

A főkönyvelőségre úgy lép be, hogy még hallja a megkezdett beszélgetés foszlányait:
- …mindenki tudja, hogy Lilla férje most éppen a Lőrincz Loncival kavar. Én már fellógattam volna a tökeinél fogva, az biztos…

Nem az én füleimnek szánták, hajtogatja magában, majd nyel egyet és megszólal:
- Sziasztok, hoztam a holnap reggeli értekezlet anyagát.

Gyorsan aláíratja a kézbesítő könyvet és köszönés nélkül távozik. A lépcsőn futva már könny szökik a szemébe. Hiába, kicsi ez a város, mindenki ismer mindenkit. Öt éve folyamatosan csalja Jani, már megszokta. Ez mégis durva, hogy már a kolléganői is róla pletykálnak.

- Mi baj, Lilla? Mi történt? No, gyere csak be hozzám!

A főnök arcán megfeszül az izom. Megremeg Lilla keze, csak nem felejtett el valamit?
- Foglalj helyet – csukja be maguk után az ajtót Béla és leül a szokott helyére.
Nézi az asszony elgyötört arcát, szeme alatt az árnyékokat. Hová tűnt a vidám, csupa élet fiatalasszony, akit tíz éve vett fel a céghez?
- Szóval, mi nyomja a lelked?
Olyan számon kérőn kérdez, mintha valamely feladatával nem készülne el időre.
Az asszony a tárgyalóasztalra vetülő fénycsíkokat nézi. Mit mondjon? A magánélete nem tartozik a főnökére.
- Semmi baj, főnök. Tényleg semmi.
- Te tudod, Lilla. Ha ez neked semmi? Nekem nem lenne az. Szívesen segítek neked, csak szólj. Szeretném visszakapni az én tűzről pattant kolléganőmet, aki valaha voltál. Menj, pihend ki magad. Menj fodrászhoz, kozmetikushoz, meg a jó ég tudja, mit csináltok ti, nők, hogy jobb kedvetek legyen. Majd holnap reggel találkozunk.

Gyorsan összekapja magát, felteszi a sötét napszemüvegét, és mormog valamit az orra alatt, majd elrohan. Két kolléganője értetlenül figyeli minden mozdulatát. Összenéznek. Csak nem rúgta ki a főnök?

Lilla az utcán is rohan, bár nem tudja hová és miért. Haja kibomlik, olyan, mint egy szél fújta szénakazal. Kifulladva megáll egyik nagy kirakat előtt. Nem tetszik a kép, amit az üvegben lát. Igaza van a főnöknek, nem mehet így emberek közé.

Miért nem érti senki, hogy fáj a lelke? Szereti Janit, jobban, mint valaha. Kifogástalan háziasszony, minden nap meleg vacsorát főz, és azt vesz fel Jani, amit csak akar, tele a szerkénye vállfán tárolt vasalt ingekkel, hófehér fehérneművel, a tisztítóból hazahozott öltönyeivel. A lányoknak természetes, hogy apjuk még este is képes elmenni, dolgozni, és mikor reggel felkelnek, már ott reggelizik az étkezőben, miközben olvassa a legfrissebb napilapot. Tudják, hogy soha nem hoz haza egyetlen aktát sem, az ügyvédi titoktartás köti, mondogatja, ezért ha sok a munkája, inkább visszamegy az irodába.
Lilla az egyetlen a családban, aki tudja, hogy a túlórák reggelig tartanak Pannikánál, Rózánál, Marcsinál és legújabban Loncinál.

Otthon elsőként szemügyre veszi magát az előszoba ember nagyságú tükrében.

Érdekes, eddig nem is vette észre, mennyire kopott, lestrapált nő néz vissza reá. Ide már nem is tatarozás, hanem teljes körű felújítás szükséges!

Miért? Janit nem érdekli, hogyan néz ki.

Ki sír? Valaki sír a nappaliban.

Lilla meglepődve látja, hogy Janka, a kisebbik leánya ott kucorog a hatalma bőrfotel mélyén és itatja az egereket.
- Mi történt, kislányom, hogy itthon vagy?
- Anya… te nem dolgozol?
Ebből így nem lesz beszélgetés. Tudja, hogy ilyen esetekben a citromos tea és egy szendvics a segítség.
Tíz perc múlva már nassolnak és isszák a forró teát.
- Mi baj, kislányom?
- Zsolt… megcsalt.
- Biztos? Lehet, hogy csak képzelődsz.
- Nem, anya… ez biztos. Az egyik csoporttársnőmmel… és nem veszi fel a telefont… Kata meg azt mondta…
Újra záporozik Janka könnye.
- Mit mondott Kata? Biztosan megpróbált megvigasztalni, elvégre ő a legjobb barátnőd.
- Azt mondta, hogy nálunk családi vonás a megcsalás… apa csal téged, te meg hagyod… most engem is csalnak… jaj, anya, ez igaz?
Lilla megszédül. Ez már sok! A lányát, azt nem hagyja!
- Igaz, Janka. Sajnos.
- Nóra tudja?
- Nem tudja, ahogyan eddig te sem tudtad.
- Hogyan tehet ilyet apa?
- Nem tudom, kislányom.
- Ezt tudnia kell Nórának is!
- Majd megtudja. Most más dolgunk van. Menj, mosd le az arcod, addig telefonálok. Utána elmegyünk.
- Hová, anya?
- Meglátod, kislányom.

Janka csodálkozva nézi, amint anyja felpattan, kimegy az erkélyre telefonálni. A hangjában van valami keménység, melyet eddig soha nem hallott. Sokáig motoz a fürdőszobában. Zsigereiben érzi, hogy ma megváltozik az életük. Nem ismer az anyjára.
- Kocsival megyünk, sietnünk kell, mert fél tizenkettőre ott kell lennünk.

Fodrászat, kozmetika, műkörmös, szolárium egy helyen.

Négy óra múlva két megszépült nő lép ki a műintézmény ajtaján.
- Elmegyünk Nóráért az iskolába, utána vásárolgatunk és megvacsorázunk egy étteremben. Kérlek, még ne szóljunk a kicsinek, majd megmondom neki is, ha eljön az ideje.

Belevetik magukat a pláza forgatagába. Lilla élénk, csillog a szeme. Mindannyiuk keze tele dizájnos papír- és műanyag zacskókkal, melyek csupa-csupa trendi ruhaneműket rejtenek.
- Gyertek, gyerekek, betesszük a kocsiba a csomagokat. Várjatok meg itt, mindjárt jövök.

A pláza előnye, hogy a bankok is szívesen nyitnak benne fiókot. Lillának nem kell sokat várakoznia, és a férjével közös bankszámláról leemeli az összeg felét és átteszi önálló bankszámlára.

A szomszéd község felé félúton, közvetlen a főút mellett reggel hattól este tízig üzemel a Faló csárda, melyben, a nevéhez méltón, nem marad éhen egyetlen betérő sem.
A lányok hosszan válogatnak az étlapról, végül egy kétszemélyes tálat rendelnek.
- Anya, neked már nem jut belőle – figyelmezteti Nóra Lillát, akinek gondolatai láthatóan másutt járnak.
- Vasalt csirkemellet kérek salátával. Majd meglátom, mennyit hagytok meg.
- Mind megesszük! – mulat Janka a húgán.
Éppen kihozzák az ételeket, amikor megcsörren Lilla telefonja.
- Szia, hol vagytok? Nem is mondtad, hogy programotok van – hallja Jani szemrehányását.
- Szia, drágám. Hétre otthon leszünk. Az étel a hűtőben. Megint dolgoznod kell? – kérdezi ártatlan hangon.
- Sajnos. Puszilom a lányokat, majd reggel találkozunk.
Köszönés nélkül megszakad a beszélgetés.
- Lányok, apu puszil benneteket.
Janka kérdőn néz az anyjára, de Lilla úgy tesz, mintha észre sem venné.
- Milyen desszertet kértek?
- Palacsintát! – vágja rá Nóra.

Hét óra után pár perccel érnek haza. Jani már nincs otthon. A mosogatóban ott szunnyadnak a mosatlanok.

Szobáikba vonulnak a lányok, még tanulniuk kell.

Lilla átöltözik, elmosogat, tesz-vesz a nappaliban. Nekilát porszívózni, kell, hogy járjon a keze, mert akkor jönnek a gondolatok.

Nem, azt végképp nem hagyja, hogy a lányaira vetődjön az apjuk árnyéka.
Szereti Janit, de a lányait jobban.

Tusol és felöltözik. Megvárja, amíg a lányok lefekszenek, még beköszön hozzájuk, majd módszeresen bőröndökbe pakolja a férfi ruhaneműit.

Kikeresi a telefonkönyvben Lőrincz Lonci telefonszámát. Ott a címe is. A kertvárosban lakik. Kissé messze van, de húsz perc alatt megjárja.

Tizenegy óra után néhány perccel megáll a ház előtt. Felhívja Janit, de nem veszi fel a telefont. Megpróbálja elérni Loncit a vonalason.
- Tessék, Lőrincz lakás.
- Szervusz, Lonci. Jani felesége vagyok. Elhoztam a ruháit, hogy ne kelljen minden nap hazajönnie átöltözni.
- Ez egy rossz vicc!
- Elég rossz! Kijöttök érte, vagy hagyjam, a kapu előtt? Egy percetek van!

Hatvan másodperc. Letelt. Lilla kiveszi a bőröndöket és nagy nehezen bedobálja a telekre a kerítés felett.

Már a sarkon indexel, amikor kijön Lonci és Jani a házból.
Mintha mindketten káromkodnának.
Ez már nem érdekli Lillát. Még reggelig a bejárati ajtó zárját is le kell cseréltetnie.

Ragyog az égen a hold, ezüstös fénybe borítja a tájat.
Éjfél van.
Új nap kezdődik.
Egy biztos, reggel nyolckor új Lilla jelenik meg a munkahelyén.