A király Fia...

Látogatók száma: 30

Egyszer volt, hol nem volt...volt egyszer egy sárkány. Abban a kolostorban élt egy lány, akire a sárkány vigyázott. Az öreg harcos, egyszer látta csak a lányt talán...egyszer élt, talán sosem kérte azt, hogy hozd el a tavaszt, amikor még csak álom volt ez

Nincs több szó, nincs több írás, arról a sárkányról, aki rám vigyázott. Volt valaki, akire rászabadította minden dühét. Vele élt egy kislány, egy Férfi talált rá egyszer. Látta szememben, a könnycsepp, majd kicsordult. Nem élhetek nélküle, velem vagy egyszer a pokolnak tornácán, szenvedve, mégis elmegyek. Elviszem magammal a falak szürke homályát, és két kezem nem ölel, már téged, csak téged kérlel lágy ölem. Benne vagy, köztünk élnek a sárkányok, ez az év talán nem is viselkedik másképp, mint hogy nem lesz belőlem, talán sárkány és rőzse, mert kislányka nem voltál a tenyeremben. Hordozz, mint két kardod, küzdelem az élet. Egy betegség, mely megátkozott, kis leány, nem vagyok bolond. Nem vagyok sok, ebben az életben, nincs még kétely. Nincs erőszak, nincs más, csak kolostor. A falak csendben körbe vesznek, és Te veszekszel velem, csak azt kéred, mással ne is csinálj mást, csak veled lennék e csöndben, ami körül vesz, nézd él a lelkem, megint. Talán kapok egy bilincset, és a kulcs a kezedben. Kezdetek kezdetén, amikor még kislány voltam, és nem fogok tovább kopogtatni ajtódon. A király, és a királylány együtt maradt, talán megélem a fiatalságom kétszer kettő, néha nem sajnálom, hogy kereszt nélkül, egyedül maradt a sárkány vére, a falamon. De nem számít, nem számít már Te is végeztél, már mással sem szeretkezem csak a sárkánnyal.

A cikket írta: Sonia V.

támogatóink