újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egy újabb kiábrándító kontaktus...

2010. május 11. - Látogatók száma: 142

Mostanában nem került sor az élményeim rögzítésére, illetve a publikációra.
Nem azért, mert nem történt velem semmi, hanem, mert a benyomásaimban nem volt rendhagyó esemény.
Az életemet több síkon élem, egyszerre. Ez nem azt jelenti, hogy több hölggyel folytatok kapcsolatot párhuzamosan, hanem a különböző munkáim folyamán több kollektíva részese vagyok.
Nem titok, hogy főállásban az egészségügyben a 22. évembe kezdtem idén. Bármilyenek is az emberek, próbálom Őket elfogadni, segíteni. Ha nőnek születek, akkor biztosan ápolásban jeleskednék.

A történet egy pénteki napon kezdődött, amikor két hölgy és egy úr segítségért fordultak hozzám állásügyben, útbaigazítás céljából.
Igyekszem mindenkinek tudásom legjavát nyújtani, de a kollégákat, még ráadásban is részesítem. A munkaügyi osztály helyét elmagyarázva javasoltam, hogy dolguk végeztével visszafelé menetben, átnyújtanám nekik az összes budapesti kórház címét, elérhetőségét, hogy minél kevesebb felesleges kört keljen futniuk.
Velem való megelégedésüknek hangot is adtak, ami büszkeséggel töltötte el a karitatív lelkemet.
Időközben bemutatkoztunk egymásnak és prognosztizáltuk az iwiw-en ismerősnek jelölését is. Ebédszünetben hamar megtaláltam a hármuk közül nekem legszimpatikusabb személyt, Szabrinát.
Ismerősnek jelölése közben egyértelművé vált számomra, hogy férjnél van és két gyermek "boldog" anyukája.
Napirendem szerint folytattam tovább a dolgaimat.
De este meglepetésként olvastam egy ismeretlen számról kapott üzenetet. A tartalmából világossá vált, hogy Szabrina köszönetét olvashattam a segítségem miatt. A számomat az iwiw oldalon találta meg. Szabadkozva megválaszoltam és szép álmokat kívántam.

Pár nap múlva felhívott, hogy szeretne velem beszélgetni és msn-re felvenni. Napok, hetek, hónapok múltak, mi pedig egyre intimebb témákban is véleményt cseréltünk. Ebben nem tartottam semmi kivetnivalót, mert a baráti gondolatcsere határát, nem igazán volt esélyünk túllépni 100 KM távolságban.
Bár, maximális mértékben betekintést nyertem Szabrina életébe, ami kicsit sem volt irigylésre méltó. Nem gondoltam volna, hogy az Én személyem juttathatja el a felhőtlen boldogsághoz.
Több olyan szempont is a megállapításom mellett szólt, bár az attitűdje az első pillanattól magával ragadott. Talán azért is, mert a NŐ ideálom jegyeit hordozza.
A legfőbb ellenérv a köztünk lévő korkülönbség, kis híján tíz év.
Házasságban lévő hölgy lelki, testi segédeszköze sem kívántam lenni.
A távkapcsolatról pedig az a véleményem, hogy elsősorban szex-ről szól. Nem felejtem el megemlíteni, hogy Szabrina a nikotin élvezők táborát erősíti.

Szinte nem volt olyan nap, hogy valamilyen módon ne kommunikáltunk volna.
Többször hívott föl az éjszakai ügyeletéből meg az otthonából is, amikor nem voltak zavaró körülmények.
Sokszor éreztem úgy, hogy az életében jelentős pozíciót szán nekem. De határozottan javasoltam neki, hogy úgy tekintsen rám, mint az édes mostohájára, vagy mint a bátyjára.
Egyszer bejelentette, hogy a munkájához szükséges fél éves tanfolyam elvégzése miatt, havonta egy hétig a fővárosban fog lakni. Természetesen nagyon megörültem a hírnek!
Egy szemet gyönyörködtető hölgy társaságában lenni ki nem szeretne. Már magam előtt láttam az esti sétákat, sok beszélgetést, közös wellnessezést.
Mint később a tudomásomra hozta, Ő úgy gondolta, hogy a tanulmányi heteinek éjszakáit nálam tölti.
Addig is egyértelmű volt számomra, hogy a férjét csak elviseli, de már régen nem szereti, ha egyáltalán szerette valamikor is. Mert 16 évesen gyerekként, gyereket szülni, kötelességből hozzámenni valakihez, nem lehetett felhőtlen boldogság.

Belegondolva és túllépve a testi vágyak csábításán, nem igazán díjaztam az ötletét.
Ahogy magunkat ismerem, még ez első napnyugtát sem vártuk volna meg a testünk egyesülése érdekében.
Gondoltam, addig még három hónap van hátra, sok víz lefolyik a Dunán. Az élet majd megoldást hoz ebben a kérdésben is.

Az addigi kontaktusunkat folytattuk tovább, míg nem Szabrina hullámzó érzelmei még szélsőségesebb hangulatváltozást mutattak. Eszelős módjára sms-ekkel (15-20 db) bombázott pár óra alatt. Ha nem tudtam azonnal reagálni, akkor hisztériát rendezett. Sérelmezte, hogy másokkal is beszélgetek. Fiktív személyekre féltékenységet produkált.

Másnap, pedig mentegetőzött: „Ne haragudj rám, hülye voltam! Túl sok minden összejött. Nem gondoltam komolyan azt a sok rosszat, amit írtam és kívántam.
Nem tudtam az éjjel tiszta fejjel gondolkodni. Nem akarlak elveszíteni, fontos vagy a számomra. Bocsánat, nem teszek többé ilyet. Akarom, hogy csak az enyém legyél!”

Így teltek a napok, egyszer doromboló kiscicaként ecsetelte, miként szerez magának örömet miközben a hangomat hallgatja. Máskor meg minden szemétnek lehordott, aki kihasználom Őt. (vajon mivel is tettem volna mindezt ? )

Úgy gondoltam, hogy az új év változásai sorába beillesztem Szabrinától való elszakadásomat is.
Szépen megkértem szóban és levélben is, az értelmetlen kapcsolatunk lezárására, illetve javasoltam, hogy a mozgáskörzetében keressen valakit, akivel a hiányosságot pótolhatja, úgy, mint ahogy ezt eddig tette.
Úgy nézett ki, hogy hosszú értelmezés után eljutott az információ a kívánt helyre, a szürke állomány rejtekébe.
„mindent értettem és e szerint cselekszem. Miért kellett ez nekem? „

Fellélegeztem, hatalmas kő esett le a szívemről! Már azt sem bántam, hogy a Szilveszter éjszakát a kórházban ügyelem, míg a barátaim bulizva mulatnak.
Persze tisztában voltam a mentalitásával, ezért nem ittam előre a medve bőrére.
Az első üzenetére nem kellett két napot sem várnom. Persze nem reagáltam a negyedikre sem: „A tettek embere vagy! Miért nem válaszolsz? Tudod, hosszú az éjszaka beszélnünk kéne…”

A nem kívánatos tüneteit konstatálva, már korábban javasoltam neki, hogy regisztráljon társkereső oldalakra, ahol pótolhatja a társasághiányát. Talán akad majd valaki, akinek bejön ez a stílus.
De hiába dugtam a kápolna perselyébe ezrest, a mindenhatóhoz fohászkodva, hogy szabadítson meg tőle.
Reggel a postaládámban újabb kedves levél fogadott.
„ a maffiával nagyon jó kapcsolatban vagyok! Hol is dolgozol? Annyi neked!”

Mintha nem tudná a választ. Hiszen ott találkoztunk először és remélem utoljára!

Tehát, ha nem tapasztalnátok az ittlétemet, akkor az erőszak győzött.
Nem önszántamból járok a kedvében.
Elraboltak, a fejemhez pisztolyt szegeznek, Szabrinát lovagoltatom.

Van folytatása, nem is akármilyen...

A cikket írta: Lakyluck

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 12. 20:23

megtekintés Válasz erre: Lakyluck - 2010. május 12. 12:04

Kedves Maresz!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és értékeléseddel megtisztelted szerény személyemet!
Mivel tudnám kielégíteni a kíváncsiságodat?
A publikációdat sajnos csak érintőlegesen tudtam élvezni az időm hiánya miatt, de neked sem lehet okod panaszra.
Jó ötletnek tartom az ilyen oldalak lehetőségét. A lélek nyomásaitól úgy tudunk leginkább szabadulni, ha kibeszéljük, kiírjuk magunkból.
Minden jót kívánok! Zé

Kedves Zé!
Kiváncsiságom egyenlőre arra irányúl, hogy más témákban is írrsz-e és azt is ilyen jól? Abban eggyetértünk, hogy jók az ilyen oldalak, bár Én abszolut kezdő vagyok az Írásban, csak próbálkozom. Ezek az első írásaim. Soha még sehol nem írrtam semmit.
Szia gondolom még olvassuk egymás írásait. Maresz
2010. május 12. 12:04

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2010. május 11. 22:08

Kiváncsivá tettél, nagyon tettszik ahogy írsz!

Kedves Maresz!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és értékeléseddel megtisztelted szerény személyemet!
Mivel tudnám kielégíteni a kíváncsiságodat?
A publikációdat sajnos csak érintőlegesen tudtam élvezni az időm hiánya miatt, de neked sem lehet okod panaszra.
Jó ötletnek tartom az ilyen oldalak lehetőségét. A lélek nyomásaitól úgy tudunk leginkább szabadulni, ha kibeszéljük, kiírjuk magunkból.
Minden jót kívánok! Zé
2010. május 11. 22:08
Kiváncsivá tettél, nagyon tettszik ahogy írsz!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: