Költözz el, kisfiam!

Látogatók száma: 42

Befejezi a beszélgetést, maga elé helyezi az asztalra a mobilját, s figyeli, amint elsötétül. Lelkében viharok dúlnak, egymásnak feszülnek az érvek és az ellenérvek, hol ez egyik, hol a másik áll nyerésre. Márpedig döntenie kell, saját maga miatt is, pusztán az a kérdés, mennyit ér magának, vagy egyáltalán ér-e valamit, vagy hagyja, hogy néhány év múltán középkorúan is a megkeseredett magányos öregasszonyok életét élje.
Pontosan fogalmazott Jani, amikor önsorsrontó és egyben önfeláldozó mártírnak titulálta, aki közel áll ahhoz, hogy tönkre tegye gyermeke életét, mégpedig attól a hamis jó szándéktól vezérelve, miszerint fiának soha többé nem lesz olyan jó dolga, mint itthon, a mamahotelben, nem beszélve arról, hogy elüldözi azt a férfit, aki igazán szereti és akivel még nem lenne késő összekötni az életét ahhoz, hogy egészségesen, boldog párkapcsolatban éljenek a következő tíz évben, utána úgyis a nyugdíjas évek következnek, a maguk nyűgeivel, csakhogy akkorra összecsiszolódnak, kialakítják a közös életük szokásait, melyek majdan kapaszkodóként funkcionálhatnak a nehéz időszakokban.
Eddig nem vette komolyan Jani összeköltözésükre tett célzásait, bár foglalkoztatta a lehetőség, ami legyezte a hiúságát, de úgy tekintette, az anyai lét felülírja a női igényeit. Beérte azokkal a Janival töltött időkkel, amelyeket kiszakítottak a mindennapok taposómalmából, majd visszatértek a saját életükhöz anélkül, hogy abban szerelmüknek bármilyen következménye megjelenne. Jani háztartását továbbra is Jancsákné vezeti, mos, vasal, főz és takarít, többnyire a férfi távollétében, míg az ő életét a munkája mellett szeretett kisfiáról való gondoskodás tölti ki, amihez húszéves özvegysége alatt hozzászoktatta Tomikát, aki harmincéves korában sem képes erről lemondani. Ez nem pontos kifejezés, mert ez kettőjük között szóba sem került, annak ellenére, hogy két éve egyre többet időz náluk a barátnője Nórika is.
Janihoz hasonló állásponton van a vele egykorú kolléganője is.
- Tudod, Júlia, a lányom Szegeden jár egyetemre és jövőre végez. Megbeszéltük a férjemmel, hogy többé nem költözhet haza, akkor sem, ha visszajön Pestre dolgozni. Inkább segítjük anyagilag, de élje a saját életét. Hidd el, az sem kerül többe, sőt, még az is lehet, hogy a mamahotel szolgáltatásnál is olcsóbbnak bizonyul.
Könnyen beszél a kolléganője, mert talpraesett a lánya, bárhol feltalálja magát, nem úgy, mint Tomika, aki még a barátnője főztjét sem eszi meg, inkább rendel egy pizzát.
Vajon milyen lenne Tomika, ha élne az édesapja?
Passz, erre nem lehet válaszolni, találgatni pedig teljesen felesleges.
Három osztály dolgozatát kell kijavítania holnapra, köztük az érettségiző negyedikesekét. Odakészíti a vacsorát, tejfeles gombás hús lesz galuskával, az Tomika kedvence és Nórika is legalább két tányérral eszik belőle. Utána nem meditálhat tovább, mert a hatvannyolc dolgozatra kell koncentrálnia.
Tisztítja a gombát, jár a keze, majdnem olyan sebességgel, ahogyan a gondolatai száguldoznak.
Magas, keménykötésű férfi Jani, akivel vidéki kirándulásai egyikén ismerkedett meg, amikor társaságuk asztalához kivitte a rendelést, s azt hitte, hogy a pincér kitüntető figyelme pusztán jó üzleti fogás. Hatalmasat tévedett, de ez jóval a negyedik randevújuk után tudatosodott benne, amikor kiderült, hogy nem a borozó, hanem egy egész borkombinát a Janié, amit a szüleitől örökölt és válása után leköltözött vidékre, mert távirányítással lehetetlen működteti egy egész birodalmat, amelynek termékei jórészt exportra kerülnek. Lassan szövődött köztük a széttéphetetlen szerelem.
Nem tagadja, valóban szereti Janit, s másra sem vágyik, mintsem végre együtt éljenek, szerelme virágokkal, pázsittal körülvett nagy telkén lévő kétszintes vidéki házában, melynek hatalmas fedett teraszán oly sokszor kávéznak. A férfi két felnőtt lánya kimondottan kedveli Júliát, Tamás azonban rendkívül távolságtartó Janival szemben. Sőt, némi féltékenységet is tapasztal fia viselkedésében, ám nem egyértelmű, hogy őt félti, a saját kényelmét.
Sötétedik. Villanyt gyújt a munkalap felett. Húst szeletel, hagymát, zöldpaprikát, paradicsomot aprít. Pár perc múlva visszatérhet a nappaliba dolgozatot javítani.
Jani nem szeretné, ha továbbra is tanárként dolgozna mellette, inkább bejelentené a vállalkozásába, amit meg ő nem szeretne, mert munka nélkül nem tudja elképzelni az életét. Szívesen bejárna a szomszéd település szakközépiskolájába tanítani, ott is szükség van magyar-történelem szakos tanárra, a vonatok is járnak, nem lenne ezzel semmi baj.
Húzza az időt, főz egy kávét, hátha közben döntésre jut.
Eljátszik a gondolattal, hogy most jó áron eladhatná a lakást, aminek töredék áráért vehetne egy kisebb családi házat Jani közelében, a fennmaradó összegből pedig kitelne egy kis garzon a fiának is.
Csengetnek a bejárati ajtón. Ki keresheti? Tomikának van kulcsa, Nórika pedig sohasem jött ide egyedül.
Most azonban megtörik a rendszer, az ajtó előtt kissé zaklatott arccal Nórika várakozik.
- Csókolom, Júlia néni. Bejöhetek?
- Szervusz, kislányom, gyere, kerülj beljebb!
Mi történt, hogy ennyire zaklatott ez a kislány? Kávéval, üdítővel kínálja, de nem ül mellé a kanapéra, hanem az íróasztalnál, a dolgozat torony mögött foglal helyet, mintegy ezzel jelezve, hogy neki még dolga van.
- Szeretnénk Tomival összeköltözni és együtt élni vele. Csakhogy Tomi nem hajlandó Júlia nénit egyedül hagyni, itt pedig nem férnénk el hármasban.
- Ebben igazad van. Mire szeretnél kérni?
- Tessék szíves lenni segíteni nekem Tomit rábeszélni, hogy költözzünk albérletbe.
- Miért ennyire sürgős a dolog? Kisbabát vártok? Összeházasodtok?
- Á, dehogy! Csak szeretnénk kettesben lenni!
- Meglátom, mit tehetek. Ránéznél a vacsorára, ha megkérhetlek? Dolgozatot kell javítanom.
Készségesen felpattan Nórika, bár fogalma sincs, mit főz a háziasszony, de arra tud vigyázni, nehogy leégjen az étel.
A huszadik dolgozatnál hazatér Tomika. Meglepődik, hogy a barátnője és az édesanyja nagy egyetértésben tüsténkednek a konyhában.
A vacsorához édesanyja felbont egy üveg bort, ami ünnep híján kivételes alkalomnak számít. Finom és bőséges a vacsora, könnyedén csúszik utána a bor.
- Köszönjük a vacsorát, édesanya! Átmegyünk a szobámba, mert úgy látom, még dolgozatot kell javítanod.
- Várjatok egy kicsit! Lenne egy kérésem. Költözz el, kisfiam! Szeretném Janival összekötni az életem!
- Hogyan képzeled, anya? A lakás fele az enyém!
Dühös dúvadként kirohan a konyhából a fia, a barátnője pedig a meglepetéstől alig tud megszólalni:
- De… de… de ezt nem így kellett volna…
- Te kérted, kislányom! – feleli visszafogottan az asszony, s igyekszik elnyomni a mosolyát. – Eredj a fiam után és mondd meg neki őszintén, amit nekem mondtál, hogy albérletbe akarsz vele költözni. És ez irányú tervedet én is támogatom.
Megvárja az asszony, míg kimegy a lány a konyhából. Tölt magának egy pohár bort.
Nyilvánvalóvá vált számára, hogy Nórika számítása gellert kapott.
Felhívja Janit:
- Szervusz, kedvesem! Megvan még Bakó néni háza? Átutalok másfél milliót és kérlek, előlegezd le nekem. Remélem, fél év alatt sikerül eladni a lakásomat!