Körforgás

Látogatók száma: 50

Palaszürke Toyota araszol a háromjegyű országúton. Az égen ragyognak a csillagok és Kata arra gondol, hogy az égből vigyáznak rá a szülei, a férje és az iker lányai. Errefelé a települések közvilágítását is csak akkor látni, ha már a közigazgatási határon jár.
Miért is nem akarta, hogy Balázs segítsen neki a költözésben, már amennyire egy bőröndnyi ruha átszállítása költözésnek számít?
Katának papíron három évig, a nyugdíjazásáig, munkaviszonyban kell állnia menye magyarországi cégénél. Valójában semmi dolga a cégnél, csak rendszeresen átutalják a nem kevés fizetését. Havonta egyszer elmegy megnézni fia lakásának bérlőjét, bekasszírozza a bérleti díjat, majd befizeti azt a család számlájára.
Krisztián öt évvel ezelőtt családostul kiment Dániába, ott jó kezű sebészként az itthoni bérének tízszeresét megkeresi, ám kiköltözésük előtt, Kata kezdeményezésére, a legidősebb unokájára íratta a lakását, magának csak a holtig tartó haszonélvezetet tartotta meg. Döntésének okát azonban nem kötötte a gyereke orrára, nevezetesen azt, hogy keres magának egy megfelelő élettársat, aki elég szórakoztató egyéniség ahhoz, hogy kettesben értelmesen eltölthessék az idejüket.
Kata az ötvenes évei vége felé is csinos, szemrevaló asszony, ráadásul olyan a megjelenése, mintha egyenesen a divatlapból lépett volna ki, így nem csoda, hogy a neves társkereső cégnél azonnal felkapták rá fejüket a korban hozzáillő férfiak, akik közül elsőként Balázzsal randevúzott. Azonnal talált, süllyedt! Mármint a társkeresők hatalmas óceánján kifutó csónakja, mert kellemes modorával, szinte a piperkőcségbe hajló ápoltságával és megjelenésével, lenyűgözte az egyenes tartású, dús, ősz hajú férfi.
Hozza a laptopját is, azt már előző nap betette a csomagtartóba, nehogy otthon feledje, mert skype-on tartja a kapcsolatot a fiáékkal.
Hamarosan megérkezik, ideje már, hiszen fáradtnak érzi magát, és kissé megemelkedett az adrenalin szintje is, hiszen eddig csak órákat töltött a villában, most pedig ideköltözik.
Beniczky Balázs öltönyben, fehér ingben várja Katát, udvarias és előzékeny, mint mindig. A vendégszobában helyezi el az asszonyt, amelyhez önálló fürdőszoba is tartozik, egyetlen hibája, hogy az az épületen belüli legtávolabbi lakrész.
Kilenc órakor ülnek le vacsorázni az ebédlőben, a szépen terített asztalon három féle hidegtál, kétféle bor és pezsgő kínálja magát.
Láthatóan mindketten éhesek, sorra veszik az ételeket, Balázs bontja a hozzávaló bort, koccintgatnak és kellemesen telik az idő. Tiramisu a desszert, melyhez pezsgőt isznak.
- Kata, kedves, ha megszokod a vidéki életet, add el a budai lakást, minek azt fenntartani, csak viszi a pénzt! Látod, van itt hely, nem kettőnknek, de hatunknak is elég lenne!
- Nem, kedves Balázs, nem adom fel a lakásomat! Ahogyan a függetlenségemet sem! Megélek a magam pénzén. Már mondtam neked, hogy társat keresek, nem eltartót!
Tizenegy óráig beszélgetnek, majd Balázs asztalt bont, azzal, hogy Kata bizonyára elfáradt, elkíséri a vendégszobáig, ott kezet csókol neki, és visszamegy leszedni az asztalt.
Kata arca kipirult az elfogyasztott alkoholtól, kényelmesen kipakolja a bőröndjét, közben teleengedi vízzel a kádat, hogy mielőbb elnyújtózhasson benne.
Fürdés után éjfélre jár az idő, ideje megágyazni és lefeküdni, aludni. Nem kapcsolja be a televíziót, túlságosan fáradt, inkább leoltja a villanyt és bebújik az ágyba. Olyan a miliő, mint egy ötcsillagos szállodában. Tíz perc múlva az igazak álmát alussza.
Kata reggel ötkor arra ébred, hogy szemébe süt a nap, mert az éjjel elfelejtette elhúzni a sötétítő függönyt. Semmi gond, kialudta magát. Felveszi a köntösét, és arra gondol, hogy meglepi Balázst egy villásreggelivel, főz egy erős kávét is, és mentateát, az a férfi kedvence. Délelőtt majd megnézi az e-mailjeit, mert biztos írtak a gyerekek, hiszen elmaradt az esti beszélgetésük.
A nappaliból kétszárnyú üvegajtón át ki lehet jutni a teraszra. Legnagyobb meglepetésére nyitva az ajtó, nincs kulcsra zárva. Kimegy, hogy friss levegőt szívjon. Hirtelen úgy érzi, mintha valaki figyelné. Kellemetlen érzés, de nem lát senkit a kertben. Összerezzen, amikor megszólal háta mögött alt hangon valaki, megpördül, és szembe kerül az ismeretlen fiatal nővel:
- Maga az, naccsága, akit a Balázs úr várt? Na, gyöjjék be, még megfázik nekem! Én vagyok a Böske, a bejárónő. Innya egy kávét? Adok szívesen, má’ lefőtt.
Ha ufót látna, Kata akkor sem lepődne meg jobban, pedig nem félelmetes a harminc év körüli, sokszoknyás népviseltbe öltözött nő. A Böske. Követi a konyhába, melyet betölt a frissen készült forró kávé illata. A konyhaasztalon ott sorakoznak a lecsó hozzávalói, Szóval, az lesz a reggeli.
- Örvendek, Böske, Kovács Kata vagyok – nyújtja kezét a nőnek, aki ránéz és meglepődik a felajánlott kézfogáson, amely csak létrejön, bár Böske részéről lagymatagnak bizonyul.
- Asztán hunnan gyütt? Láttam a kocsiját, szíp ótó!
- Köszönöm, valójában inkább jónak mondhatom. Pestről jöttem.
- Oszt meddig marad?
- Még nem tudom.
Böske közben kitölti a két csésze kávét, egyiket tálcára teszi Kata elé.
- No, üjjék má’ le, állva csak a lovak isznak!
Összehúzza köntösét, és leül az asztalhoz. Jó fel ez a nő, csak ne beszélne ilyen rettenetes tájszólással.
- Maga minden nap jön Balázshoz?
- Hát, mindig gyüvök, aszonta a gazda, lássam el Balázs urat.
- Hogy hívják a gazdát? – kérdi Kata és igyekszik leplezni meglepetését.
- Miszter Bollók Béla, Balázs úr baráttya. Kinn van Amerikába, csak szeptemberbe gyön vissza, addig ketten vigyázunk a házra. Elíg lennék én is, csak a családtúl nem alhatok itt. Balázs úr meg addig itt nyaral. Lássa, hogy kipendült? Horgya miszter Bollók levetett ruháját, jók neki, ugyi?
- Hol lakik Balázs?
- Ó, hát Miksócon, albérletbe. Míg itt van, nem kell neki kőteni semmire! Megsajnáta miszter Bollók a régi baráttyát, így segít neki, ha nincs itthon. Tuggya, rendes ember a gazda. Meg asztán jól fizet. Csak a felesíge amerikai, nem akar idegyönni. Szegínynek ezírt kell annyit utazni! De a jányai, azok gyönnek, minden nyáron. Früstökre lecsó lesz. Szereti? Vagy csinájjak mást?
- Az jó lesz! Csak nekem el kell mennem! Tíz perc alatt elkészülök, kinyitná nekem a kaput?
- Hogyne nyitnám. Csak szójjon. Oszt mér nem állt be a garázsba? Az kong az üressígtűl, mer’ a gazda eladatta Balázs úrral az ótóját. Nem csodálom, sok pízbe kerűt Balázs úr furikázása! Új ótót hoz Amerikábul! Aszongya, jó nagy lesz. No, eriggyen, nekem dógom van!
Katában forr a düh, összekapkodja a holmiijait, még jó, hogy a laptopját ki sem bontotta. Fél óra múlva elhagyja a villát.
A főváros határáig százhatvannal hajt, csak remélni tudja, hogy a rendőrök még nem mérik a sebességet. Nem számít az sem, ha megbüntetik, csak mielőbb érjen haza! Így még emberben nem csalódott, mint Beniczky Balázsban! Dehogynem! Hát önmagában?! Megcsapkodta a sorsa, sokszor került padlóra, de úgy, hogy felállni sem volt ereje, de sikerült túlélnie egyik csapást a másik után! Sohasem kételkedett önmagában, mert tudta, hogy képes hideg fejjel döntéseket hozni, és nem kerüli el szemét egyetlen apró momentum sem, melyet mérlegelni szükséges az egyes lépései előtt. Lám, most elaludtak a megérzései, a józan esze is cserbenhagyta, a szeme átsiklott a fontos részleteken, s majdnem egy csaló hálójába került! Szerencsére találkozott Böskével!
Otthon éppen csak felér a lakásba, rohannia kell, kihányja a reggeli kávéját. Utána fogat mos, zuhanyozik, felveszi kedvenc szabadidő ruháját és kitárja a lakás valamennyi ablakát, mintha a huzat magával vinné a rosszkedvét is.
Vizet forral, kamillateát készít, bekapcsolja a televíziót és kényelmesen elhelyezkedik a szófán. Délben majd átöltözik és elsétál ebédelni a meg szokott éttermébe.
A friss tavaszi levegő átjárja a lakást.
Ötvennyolc kilométerrel arrébb Beniczky Balázs fél órája veszekszik Böskével:
- Mit csináljak magával, Böske! Hát nem rágtam a szájába elégszer, hogy ezt az amerikás mesét a Suzukis nőnek adja elő! Milyen kocsija van Katának! Toyota! Nem lát maga a szemétől?!
- Jó van mán, mit kiabál! Egyik ótó olyan, mint a másik!
- A fene egye meg, elszalasztottam a világ legokosabb, legszebb asszonyát! A helyében már én sem hinném el a saját szavamat sem!
Egy hét múlva Kata összefut Balázzsal a társközvetítő klubban, csak egymásra néznek, köszönnek, és közömbös arccal teszik a dolgukat.
A klubvezető csak csóválja a fejét, elszúrták a dolgot, pedig összeillenének, állapítja meg magában, majd egy nagy sóhajjal megnézi karóráján a pontos időt. Ma is későn végez, ráadásul állandóan nő a klubtagok száma, ahelyett, hogy szépen párba rendeződnének és lelépnének. Lehet, hogy nem is a céljuk, hanem a körforgás? Egyszer ezzel, egyszer mással, lassan mindenki mindenkivel összejön?
Hiába, nehéz az élet!

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

emillio

Kedves ... cikkíró!

Válogatós öreg kandúr mind így jár! Két szék közül
a pad alá esik! Hiába is akar szárnyalni, a buta személyzet
úgy is elszúrja a nehezen alakuló életét! (:-D)
A Kata becézett alakja, - ha jól tudom, - nem Annuska!
Az inkább az Annák becézett alakja!
Az én volt asszonyomat is Katának hívták! Meg is tanultam
tőle, hogy milyen is a szexrodeó! Ugyanis szex közben egyszer
én is véletlenül más keresztnevet suttogtam a fülébe! Ezek után
elég nehéz volt rajta maradnom! (:-D)

Írótársi üdvözlettel: emillio