Szeretlek A verzió
Látogatók száma: 89
A házaspár csendesen feküdt egymás mellett az ágyban. A tévé fényei villóztak csak. Egy nyugodt, meghitt este, jó néhány év házasság után. A meleg szoba, a megszokott illat, a másik jelenléte, olyan mint mindig. A dráma ma este csak a tévében zajlik.
Itt kezdődött minden. Még nem szólalt meg az asszony, egyszerűen csak fekszenek csendesen a tévé előtt. Igyekszem leírni mi járhat a nő fejében, miért is jutott el oda, hogy a műbalhét kirobbantotta.
Kezdetnek vegyük a bizonytalanságot. A médiából ömlő szemét, a reklámok, amikben ezerféle szépítőszert, ékszert, ruhát stb. reklámoznak, mind arra sarkal, azt hiteti el a nőkkel, hogy csak akkor szépek, csak akkor valódi nők, ha ezt vagy azt a terméket használják. Beleágyazza az emberbe azt az ideált, hogy mindig szebbnek és jobbnak kell lenni, hogy úgy, ahogy van a nő nem jó, nem elég jó. Mert a nő nem szőrös lábbal született, nem smink nélkül, nem testi hibákkal, anyajegyekkel, hanem tökéletes alkattal, frizurával, ízléses, vagy éppen kihívó estélyi ruhában, ragyogóan hófehér fogsorral, ami szabályos és hozzá dús ajkakat és melleket adott a sors. Ha pedig nem ilyen a nő, akkor nem nő, hanem asszonyállat. Tény, hogy ezen lehet némi tudatossággal segíteni, nem kötelező tévét nézni, de sajnos elég elmenni vásárolni (mert ugye a háziasszony azt is szokott), ott is támad az elvárás. Vagy ha munkába megy az ember, legyen az bárminemű, egy nőtől elvárják, hogy nőként nézzen ki.
Lényegében ez az érzés sokkal mélyebbről indul, egészen a gyermekkorig nyúlik vissza, az apa/lánya kapcsolatig, mert hiszen az első személy, az ellenkező nemből akivel találkozik a nő, a saját apja (ideális esetben). Ez a kapcsolat, ahogy az anya/gyermek kapcsolat is meghatározza az egész későbbi életünket. Az apa mintája viszont a férfiideált. Általában pontosan olyat választ a nő, hiszen ezt szokta meg. Na nem a külsőre gondolok elsősorban, hanem a viselkedésre, a személyiségjegyekre, a hatalmi játszmákra, de belefér a név, vagy a kor, vagy a stílus azonosság is. Ha egy nő egészen gyerek kora óta szenved az elismerés hiányában, folyton megerősítésre vágyik, hiszen bizonytalan a kapcsolata a szüleivel is, akkor mégis hogyan lehetne biztos abban, hogy a párja, akit ő választott, szereti. Hogyan ismerhetné fel a tetteiből, az évtizedes játszmáik halmazában az érzést, amit ő sem az apjától nem fogadott/kapott, így ettől az új apától sem igazán érzékel.
A bizonytalanság így születik, a szülői háttér megalapozza - már a csecsemő születésétől: figyelnek-e a jeleire, az igényeire, megbízhat-e az érzelmei reakcióiba az a pici élet, aztán ha a szülők nem, vagy esetleg negatívan reagálnak az ő jelzéseire (mert ugye ő még nem tud beszélni, csak sírni) - akkor szép lassan megtanulja a kicsi, hogy felesleges az érzést kimutatni, hiszen semmi nem változik tőle. Így lesz az évek során egyre ridegebb, érzéketlenebb az ember lánya, erre csak rárakódnak a későbbi kudarcok, mint egy önbeteljesítő jóslat, előbb utóbb már szinte észre sem veszi a nő és simán önmegerősítésként használja ezeket a frázisokat: „én ilyen vagyok, én nem változom, én nem versenyzek senkivel, fogadjon el mindenki így” aztán jön a „miért nem vagyok jó” a férjemnek, a páromnak, a barátoknak, az ismerősöknek stb stb stb…
Mint láttuk, hosszú folyamat és nem lehet egyszerűen kiradírozni a női bizonytalanságot. Még azok is, akik látszólag erősek és határozottak elgyengülnek, összeomlanak néha emiatt. Ilyen formán mint a jó öreg bölcsesség itt is él: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.” Szóval a szülőkkel való kapcsolat sok mindent megjósol előre, évtizedekkel.
Ezzel a bizonytalansággal, ami a lélek legmélyén gyökerezik, nehéz mit kezdeni, hiszen beleette magát a legbelső, legféltettebb zugokba és minden apró jel, vagy amit jelnek érzékel ama nő, kiváltja a szeretetlenség reakcióját. Pontosabban az egó szólal meg ilyenkor, ami elvezet akár az őrültségig fokozható féltékenységig, vagy önpusztító gyűlölködésig, veszekedésekhez.
Akkor térjünk vissza a sztorihoz. Itt a nő nagyon visszafogottan szítja a tüzet, végre kimondja az érzését, amit már évek óta nem tudott megfogalmazni igazán, mert ugye eleve minek is, hiszen senki sem figyel rá (csecsemőkor) meg aztán mindig volt valami fontosabb, a gyerekek, az egzisztencia, stb. Kimondja, hogy hiányt érez a szeretetben, neki arra van szüksége, hogy szeressék. Az ő szempontjából jogosnak tűnik, mert hát minek van férje, ha nem tudja őt szeretni, ráadásul úgy, ahogyan ő szeretné, ha szeretnék. Bár az nem derült ki a sztoriból hogy az asszony hogyan is szeretné ezt megkapni, ez olyan nesze semmi fogd meg jól. Mint amikor egy gyereknek azt mondjuk, legyél jó. Oké, de az mit is jelent? Megfelelni az elvárásoknak? Nem köpködni? Nem hangoskodni? Vagy mit is pontosan? Ehhez jelentem alássan nem elég a világ összes éve, hogy megfejtsék a férfiak, vajon mi járhat éppen aktuálisan egy nő fejében. Egyszerűen azért, mert máshogy jár az agyuk. Más módszereket használnak a neuronjaik, más útvonalon jutnak el oda, ahová a nő. Más prioritásai vannak és más eszközrendszerrel működnek.
Kedves NŐ!
Tökéletesnek született! Ne higgyen a médiának.
A szülőkkel való kapcsolatát rendezze, mielőtt vagdalkozik a párjával.
A bizonytalanságát ne a szerettein verje le, fejlessze, erősítse magát! Önbecsülés!! Nem egó!
Ha már ennyire szeretné hogy szeressék, fogalmazza meg pontosan mit is szeretne.
Ha megfogalmazta, gondolkodjon el azon Ön mit ad, azt adja e amit a párja vár? Mert ugye akárhonnan nézem, először adni kell, hogy kapjon. Aki nem ad (szeretetet, érzést stb) annak az egója erősebb, mint a szíve.
A szex nem megoldása a problémáknak, csak elodázza a döntést. Hamis illúzió, ha azt használják következmények nélkül! Néhány perc, nap, óra, vagy hét és újra ugyanott tartanak.
Lássa meg végre a tettekben azt a szeretetet, amit a szándék rejt valójában. Bízzon, higgyen a párjának, ha minden kötél szakad. Mégis csak leélt vele néhány évet, vagy ha olyan megbízhatatlan, minek van még mindig vele? Keressen jobbat. Ha van….
kép:net
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mert félnek egyedül lenni.
Megjegyzem,nem is könnyű egyedül élni.
Az ember egyedül van a problémáival és a félelmeivel.
Szia Princus!
Ha a kapcsolatok nem arra valók hogy boldoggá tegyenek, akkor miért ragaszkodnak mégis egyesek hozzá foggal körömmel??Mire jó a féltékenység, mire a ragaszkodás, a kisajátítás és mire a házasság intézménye? Talán a pozíció, az érdek az értelme? Miért keresnek párt az emberek, miért gondolják azt, hogy ettől boldogabbak lesznek? No és miért hiszik azt, hogy a boldogság annyi, hogy látszólag minden rendben van, közben meg hazugságokkal tűzdelik tele a kapcsolataikat, az életüket? Hm... sok sok kérdés és ezeket sokan még fel sem merik tenni maguknak....
Köszönöm, nagyon fontos üzenetet hoztál!!
Pusz:A
Megjegyzem,nem is könnyű egyedül élni.
Az ember egyedül van a problémáival és a félelmeivel.
Szia A!
"Még soha nem voltak a kapcsolatok ennyire problémásak
és konfliktussal terheltek, mint napjainkban.
Ahogy arra talán már magad is rájöttél,
nem az a funkciójuk,
hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek.
Ha továbbra is a meghitt kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni.
Ha azonban elfogadod, hogy a kapcsolat nem azért van,
hogy boldoggá, hanem hogy tudatossá tegyen,
akkor az már valóban
a megváltás lehetőségét kínálja számodra,
és összhangba kerülsz azzal a magasabb tudatossággal,
amelyik bele akar születni ebbe a világba!
Azokat, akik ragaszkodnak a régi mintákhoz,
egyre több fájdalom, erőszak,
zavarodottság és őrület várja."
- Eckhart Tolle -
Ezt nem én gondoltam, de fontosnak tartom kiemelni belőle:"nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek."
Ez ,szerintem, nagyon fontos felismerés.
A legvége egy kicsit talán erős, de sajnos a közeli rokonaim között látok rá példát.
Szeretettel:
P.
Ha a kapcsolatok nem arra valók hogy boldoggá tegyenek, akkor miért ragaszkodnak mégis egyesek hozzá foggal körömmel??Mire jó a féltékenység, mire a ragaszkodás, a kisajátítás és mire a házasság intézménye? Talán a pozíció, az érdek az értelme? Miért keresnek párt az emberek, miért gondolják azt, hogy ettől boldogabbak lesznek? No és miért hiszik azt, hogy a boldogság annyi, hogy látszólag minden rendben van, közben meg hazugságokkal tűzdelik tele a kapcsolataikat, az életüket? Hm... sok sok kérdés és ezeket sokan még fel sem merik tenni maguknak....
Köszönöm, nagyon fontos üzenetet hoztál!!
Pusz:A
"Még soha nem voltak a kapcsolatok ennyire problémásak
és konfliktussal terheltek, mint napjainkban.
Ahogy arra talán már magad is rájöttél,
nem az a funkciójuk,
hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek.
Ha továbbra is a meghitt kapcsolatban keresed a megváltást, akkor újra és újra ki fogsz ábrándulni.
Ha azonban elfogadod, hogy a kapcsolat nem azért van,
hogy boldoggá, hanem hogy tudatossá tegyen,
akkor az már valóban
a megváltás lehetőségét kínálja számodra,
és összhangba kerülsz azzal a magasabb tudatossággal,
amelyik bele akar születni ebbe a világba!
Azokat, akik ragaszkodnak a régi mintákhoz,
egyre több fájdalom, erőszak,
zavarodottság és őrület várja."
- Eckhart Tolle -
Ezt nem én gondoltam, de fontosnak tartom kiemelni belőle:"nem az a funkciójuk, hogy boldoggá vagy elégedetté tegyenek."
Ez ,szerintem, nagyon fontos felismerés.
A legvége egy kicsit talán erős, de sajnos a közeli rokonaim között látok rá példát.
Szeretettel:
P.
Kedves A.!
Véletlen :-) tudom.
A föld szíve ott dobog.Mivel a szív a szeretet forrása, ha megfagy, nagy bajok okozója.
Remélem a szeretet melege csodákra képes, nincs még minden veszve.
Nem, nem véletlen.... semmi nem az.
A szeretet szóval meg úgy érzem sokan csak dobálóznak, mert olyan népszerű, közben meg azt sem tudják mi is az....(ne vedd magadra) Elvárják, követelik, de hogy ők adnának egy morzsányit is.... azt nem! Szomorú, valóban, de én tudom, hogy nincs minden veszve, hiszen minden létezőnek a magja a szeretet.
Ne csodálkozz ezen, hiszen Dobogókő jégben áll (nem tudom tudod e, hogy a Föld spirituális szívközpontja éppen Dobogókő). Időjárás-jelentést hallottak.... :)
Véletlen :-) tudom.
A föld szíve ott dobog.Mivel a szív a szeretet forrása, ha megfagy, nagy bajok okozója.
Remélem a szeretet melege csodákra képes, nincs még minden veszve.
sajnos ms minden a pénz körül forog. A mosoly relámozása nemsok manit hozna a konyhára, max a szépülőnek.
Az emberek egyrésze is csak ami sokba kerül,azt értékeli. Pl. a szeretet is talán ezért van kihülőben :-(
Ami viszont tény, hogy a saját szememmel és nem a másikéval látom a világot... Nem azt jelenti, hogy egyet is értek vele. Hogy ki formálja és milyenné, és mivé lesz, és itt nem lehet általánosítani valóban, mert ugye sok félék vagyunk és a mi világunkat sokan formálják. A "mi" kategóriába persze mindenki bele teszi a magáét. Hogy mennyire érzi benne jól vagy rosszul magát az egyes ember az pedig nem csak tőle függ, nagyon is sokaktól...
Nem kell kérned sem, hogy ne általánosítsak, hiszen nem is tettem, de hogy mit gondolok, engedd meg, hogy az már szuverén, az általam megtapasztaltak...
Nem tudom, hogy az jó, vagy rossz, ha nem egyformán látjuk a világot?! :-)
Pussz,
Éva
Ha te úgy érzed, úgy gondolod, többen alakítjátok a ti világotokat, akkor a te szemszögedből igazad van. Ha mások nagy befolyással vannak az életedre, tőlük is függ, hogy jól vagy rosszul érzed magad, abban az esetben hol a te egyéni felelősséged az életedért? Hol ér véget a "hatalmad" a saját döntéseid felett? Az a saját döntésed, hogy dühös leszel valamiért vagy nem? Akkor tudod kezelni önmagad, vagy simán csak hagyod, hogy játszanak veled? Az a te döntésed, hogy szeretsz e valamit, vagy valakit? Ez már nem biztos?
Érdekes kérdéseket vet fel számomra a te látásmódod.
Megengedem :) gondolkodhatsz tetszésed szerint, de érdekel a véleményed, hogy tanulhassak. Komolyan.
Pusz:A
Óóó igen, a mosoly.... hát mostanság keveset látni abból az embereken. Ezt miért nem reklámozzák szépítőszerként orrvérzésig a tévében? Pedig ingyen van.
Az emberek egyrésze is csak ami sokba kerül,azt értékeli. Pl. a szeretet is talán ezért van kihülőben :-(
Kedves Éva!
Az, hogy az anyának mindig a sajátja a legszebb, nemcsak közhely, hanem elfogultság, szeretet, kötődés.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a "kinti" világ kegyetlen. A világ olyan, amilyenné mi formáljuk, amilyennek hinni, látni akarjuk. Belőlünk épül fel, a mi belsőnket tükrözi. Szerintem. A te belsődet lehet hogy kegyetlenségként tükrözi a világ, más embernek mást tükröz. Kérlek ne általánosíts, ne gondold azt, hogy csak olyan lehet, amilyennek te látod.
Ha pedig az anya számára a legszebb a saját gyermeke és ez van kommunikálva a gyerek felé mindig, akkor az szerintem arra tanítja, hogy aki szeret, az szépnek is lát, aki meg nem, az nem is fog. Lehet, ez egy kamasznak nehéz feladat, de megtanul különbséget tenni és nem fog összeroppanni, ha valaki azt mondja csúnya vagy, hiszen rögtön tudja, hogy az nem szereti őt és nem vele van a baj, mert ugye nem szerethet mindenki....
Én így látom.
Pusz:A
Nem kell kérned sem, hogy ne általánosítsak, hiszen nem is tettem, de hogy mit gondolok, engedd meg, hogy az már szuverén, az általam megtapasztaltak...
Nem tudom, hogy az jó, vagy rossz, ha nem egyformán látjuk a világot?! :-)
Pussz,
Éva
Kedves A.
Azt emelném ki- hisz számomra a benső érték -mellett a mosoly a második legfontosabb női szépítőszer.
Sajna, sokan nem tudják :-(
Nehagyjuk, hogy a mai világ lehervassza e gyönyörü virágunk!
Neked egy csokrot küldenék.
Kedves Imre!
Minden anyának a gyereke a legszebb... ez közhely lehetne, de ez többségben így is van... Magam is ezt tapasztaltam meg. Ez az igazság. Te nem tudhatod, mert nem vagy anya... egészen más érzések uralják az anyákat. De pontosan azért, amit maga is átélt és belé nevelték, próbálja tovább adni... Hidd el, hogy hosszú távon ennek inkább van értelme, mint hiú ábrándokat kövessen a szívéhez közel álló. A kinti világ az kegyetlen, és ő már időben arra készíti fel egy szem gyermekét...
Csak egy kérdést, ha feltesz az a leánygyermek? - Anyu, én szép vagyok?... mit is válaszolhatna erre az anya, mint hogy - Nekem te vagy a legszebb!... :-)
Puszi,
Éva
Az, hogy az anyának mindig a sajátja a legszebb, nemcsak közhely, hanem elfogultság, szeretet, kötődés.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a "kinti" világ kegyetlen. A világ olyan, amilyenné mi formáljuk, amilyennek hinni, látni akarjuk. Belőlünk épül fel, a mi belsőnket tükrözi. Szerintem. A te belsődet lehet hogy kegyetlenségként tükrözi a világ, más embernek mást tükröz. Kérlek ne általánosíts, ne gondold azt, hogy csak olyan lehet, amilyennek te látod.
Ha pedig az anya számára a legszebb a saját gyermeke és ez van kommunikálva a gyerek felé mindig, akkor az szerintem arra tanítja, hogy aki szeret, az szépnek is lát, aki meg nem, az nem is fog. Lehet, ez egy kamasznak nehéz feladat, de megtanul különbséget tenni és nem fog összeroppanni, ha valaki azt mondja csúnya vagy, hiszen rögtön tudja, hogy az nem szereti őt és nem vele van a baj, mert ugye nem szerethet mindenki....
Én így látom.
Pusz:A
Kedves Imre!
Minden anyának a gyereke a legszebb... ez közhely lehetne, de ez többségben így is van... Magam is ezt tapasztaltam meg. Ez az igazság. Te nem tudhatod, mert nem vagy anya... egészen más érzések uralják az anyákat. De pontosan azért, amit maga is átélt és belé nevelték, próbálja tovább adni... Hidd el, hogy hosszú távon ennek inkább van értelme, mint hiú ábrándokat kövessen a szívéhez közel álló. A kinti világ az kegyetlen, és ő már időben arra készíti fel egy szem gyermekét...
Csak egy kérdést, ha feltesz az a leánygyermek? - Anyu, én szép vagyok?... mit is válaszolhatna erre az anya, mint hogy - Nekem te vagy a legszebb!... :-)
Puszi,
Éva
Kedves Imre!
Minden anyának a gyereke a legszebb... ez közhely lehetne, de ez többségben így is van... Magam is ezt tapasztaltam meg. Ez az igazság. Te nem tudhatod, mert nem vagy anya... egészen más érzések uralják az anyákat. De pontosan azért, amit maga is átélt és belé nevelték, próbálja tovább adni... Hidd el, hogy hosszú távon ennek inkább van értelme, mint hiú ábrándokat kövessen a szívéhez közel álló. A kinti világ az kegyetlen, és ő már időben arra készíti fel egy szem gyermekét...
Csak egy kérdést, ha feltesz az a leánygyermek? - Anyu, én szép vagyok?... mit is válaszolhatna erre az anya, mint hogy - Nekem te vagy a legszebb!... :-)
Puszi,
Éva
Dupla pussz...
Kedves Éva!
Igen, az a film nekem is az egyik kedvencem, amellett hogy humoros, hát igen tanulságos. :))
Az alapvető gondot úgy érzem túl drasztikusan látod, hiszen van rá mód, mégpedig számtalan, hogy feltárjuk és elfogadjuk, valamint rendezzük a problémákat akár azt, amit csecsemőkorban szenvedtünk el. Ennek egyetlen előfeltétele van, hogy eldöntjük, akarjuk-e. Nem olyannak kell lenni a körülménynek, nem kell visszamenni időben, hiszen lényegében az idő nem is létezik, csak a mi saját kis álomvilágunkban. A problémák tőlünk léteznek, mi hozzuk létre, ha pedig létrehoztuk, megteremtettük, mert ezzel feladatunk van, akkor mi magunk tudjuk csak megoldani. Ehhez viszont dönteni kell. Azaz az első lépést meg kell tenni. Aki nem dönt, annak természetesen szíve joga lemondani a megoldásról. Ez az én véleményem.
A nevelésben egyetértünk, tud kárt okozni, elsősorban a társadalom idióta elvárásai, aminek szinte semmi haszna, sőt inkább az a lényege, hogy lesmirglizi a lényegről a felesleges részleteket, hogy egy tökéletes művet hozzunk létre. Önmagunkat. Én így látom.Hogy mégis visszalépjünk a materiális dimenzióba, hogy mit mondhatunk a gyermekünknek és mit nem, azt nyilván a szülő határozza meg, a saját "legjobb", leghelyesebbnek vélt döntése. Nem véletlen, ám akárhonnan nézem, minden csúnyaságnak és szépségnek van előnye és hátránya is. Mondhatnám azt, hogy azt, ahogyan kinézünk, használhatjuk eszközként. A relatíve csúnyábbak előnye ebben, hogy csak valóban azok "akadnak" rá, akik a külső mögé látnak, egyébként meg annyira elcsépelt már, hogy a belső egyensúly, az kiül az emberre, az leragyog bárkiről, akár szép, akár csúnya.
Nos itt még beszéltél belső értékekről, igen, ez sokkal fontosabb, ezek viszont a tettekben nyilvánulnak meg, akármennyire nem szeretnénk, épp ezért, bármilyen szép, avagy csúnya, vagy jószívű, vagy bármilyen is az ember, ha az ellenkezőjét kommunikálja minden tette, az egyértelműen zavaros és visszás. Tehát gondolhatja magáról bárki, hogy jó ember, ha közben gyűlölködik, vagy másokat elítél, akár szapul, akármilyen indokkal is. (megjegyzem millió közéleti példa van erre, ne vegye magára senki).
Hogy számodra milyen a lányod, azt te tudod eldönteni, nem ismerem, de ugye tudod te is, hogy a szépség relatív, és biztos vagyok benne, hogy létezik az a másik fél, aki számára a lányod a legcsodásabb, legszebb lény a földön. Akkor miért lenne "nem szép"? Egy példa. A békák, a kígyók, a borz, a stb, bármilyen élőlényt említhetnék, számunkra csúnyák, de mégis van párjuk és köszönik szépen jól megvannak. Vagy van az a magyar "törpe" férfi, aki hát nem tetszetős látvány, mégis meglehetősen elégedett és boldog a családjával. Vagy még jobbat mondok. Van egy lány, aki mozgássérült, meglehetősen hm... szokatlan a helyzete. Mosolykának hívják. Férjhez ment és köszöni szépen ő is jól van. Nem sorolom tovább, mert van bővel, kezetlen, lábatlan sérült és problémás ember, akik a szépséget mégis megtalálták az életükbe, még akkor is, ha ők magunk nem felelnek meg az átlagos szépségideálnak.
Ennek ellenére értem én, hogy mit szeretnél mondani, és azt is, hogy jót akarsz a lányodnak, de ezzel nem biztos hogy jót teszel neki.
Huh... na most kicsit szómenésem volt. Bocs.... :)
Puszi
A
Azt emelném ki- hisz számomra a benső érték -mellett a mosoly a második legfontosabb női szépítőszer.
Sajna, sokan nem tudják :-(
Nehagyjuk, hogy a mai világ lehervassza e gyönyörü virágunk!
Neked egy csokrot küldenék.
szia Éva!
valóban nem sugallhatod? És a gondolat , a szó teremtő ereje? Az önbizalom növelése,stb?
Szerintem a lányod se lehet csunyakivitelezésü, hisz " megnéztem az anyját" :-) :-) de konkrétat egy kép alapján tudnék.
Abban viszont teljesen egyet értek, a bensö fontosabb, hosszu távra szóló érték.
Pussz...
Minden anyának a gyereke a legszebb... ez közhely lehetne, de ez többségben így is van... Magam is ezt tapasztaltam meg. Ez az igazság. Te nem tudhatod, mert nem vagy anya... egészen más érzések uralják az anyákat. De pontosan azért, amit maga is átélt és belé nevelték, próbálja tovább adni... Hidd el, hogy hosszú távon ennek inkább van értelme, mint hiú ábrándokat kövessen a szívéhez közel álló. A kinti világ az kegyetlen, és ő már időben arra készíti fel egy szem gyermekét...
Csak egy kérdést, ha feltesz az a leánygyermek? - Anyu, én szép vagyok?... mit is válaszolhatna erre az anya, mint hogy - Nekem te vagy a legszebb!... :-)
Puszi,
Éva
Kedves Ailet!
Nem szeretném a témát elbagatelizálni, mert igenis fontos kérdést feszeget. De éppen ide vág a napokban látott egy film, Mel Gibson főszereplésében. Mint kiderült mekkora bonyodalmakat tudott okozni egy szerencsétlen "baleset", ami lehetővé teszi attól kezdve, hogy a férfi olvasni tud a nők gondolatában... :-)
Visszatérve az alapvető gondra, lásd. csecsemőkor... Bárki legyen is az, meg se próbálja, mert nem fog menni bármit is tesz,... olyan már soha sem lesz...
A nevelés is sok kárt tud okozni. Aláírom. Mert nem sugallhatom a lányomnak azt hogy szép, ha egyszer nem az, hamis illúziót táplálva belé... és sorolhatnám mi minden csalódástól kímélem meg, ha ezt nem teszem... kihangsúlyozhatom viszont a belső értékek fontosságát, felszín helyett a tudást, a mélyreható ismeretet..., önmagam megismerését, a lehetőségek felismerését... a szépség másban való keresését...
Ajaj... Mennyi mindent tehettünk volna másként, tettünk - esetleg - rosszul...
Kivétel erősíti a szabályt... Az én anyám soha nem árult zsákba macskát és ezt az élet legkülönbözőbb területein igazolva láttam...
De nagyon jó, amit feltettél!
Pussz,
Éva
valóban nem sugallhatod? És a gondolat , a szó teremtő ereje? Az önbizalom növelése,stb?
Szerintem a lányod se lehet csunyakivitelezésü, hisz " megnéztem az anyját" :-) :-) de konkrétat egy kép alapján tudnék.
Abban viszont teljesen egyet értek, a bensö fontosabb, hosszu távra szóló érték.
Pussz...
Te tudsz valamit :-)
Köszönöm, hogy olvashattam e cikked (is).
A
Köszönöm, hogy olvashattam e cikked (is).
Kedves Ailet!
Nem szeretném a témát elbagatelizálni, mert igenis fontos kérdést feszeget. De éppen ide vág a napokban látott egy film, Mel Gibson főszereplésében. Mint kiderült mekkora bonyodalmakat tudott okozni egy szerencsétlen "baleset", ami lehetővé teszi attól kezdve, hogy a férfi olvasni tud a nők gondolatában... :-)
Visszatérve az alapvető gondra, lásd. csecsemőkor... Bárki legyen is az, meg se próbálja, mert nem fog menni bármit is tesz,... olyan már soha sem lesz...
A nevelés is sok kárt tud okozni. Aláírom. Mert nem sugallhatom a lányomnak azt hogy szép, ha egyszer nem az, hamis illúziót táplálva belé... és sorolhatnám mi minden csalódástól kímélem meg, ha ezt nem teszem... kihangsúlyozhatom viszont a belső értékek fontosságát, felszín helyett a tudást, a mélyreható ismeretet..., önmagam megismerését, a lehetőségek felismerését... a szépség másban való keresését...
Ajaj... Mennyi mindent tehettünk volna másként, tettünk - esetleg - rosszul...
Kivétel erősíti a szabályt... Az én anyám soha nem árult zsákba macskát és ezt az élet legkülönbözőbb területein igazolva láttam...
De nagyon jó, amit feltettél!
Pussz,
Éva
Igen, az a film nekem is az egyik kedvencem, amellett hogy humoros, hát igen tanulságos. :))
Az alapvető gondot úgy érzem túl drasztikusan látod, hiszen van rá mód, mégpedig számtalan, hogy feltárjuk és elfogadjuk, valamint rendezzük a problémákat akár azt, amit csecsemőkorban szenvedtünk el. Ennek egyetlen előfeltétele van, hogy eldöntjük, akarjuk-e. Nem olyannak kell lenni a körülménynek, nem kell visszamenni időben, hiszen lényegében az idő nem is létezik, csak a mi saját kis álomvilágunkban. A problémák tőlünk léteznek, mi hozzuk létre, ha pedig létrehoztuk, megteremtettük, mert ezzel feladatunk van, akkor mi magunk tudjuk csak megoldani. Ehhez viszont dönteni kell. Azaz az első lépést meg kell tenni. Aki nem dönt, annak természetesen szíve joga lemondani a megoldásról. Ez az én véleményem.
A nevelésben egyetértünk, tud kárt okozni, elsősorban a társadalom idióta elvárásai, aminek szinte semmi haszna, sőt inkább az a lényege, hogy lesmirglizi a lényegről a felesleges részleteket, hogy egy tökéletes művet hozzunk létre. Önmagunkat. Én így látom.Hogy mégis visszalépjünk a materiális dimenzióba, hogy mit mondhatunk a gyermekünknek és mit nem, azt nyilván a szülő határozza meg, a saját "legjobb", leghelyesebbnek vélt döntése. Nem véletlen, ám akárhonnan nézem, minden csúnyaságnak és szépségnek van előnye és hátránya is. Mondhatnám azt, hogy azt, ahogyan kinézünk, használhatjuk eszközként. A relatíve csúnyábbak előnye ebben, hogy csak valóban azok "akadnak" rá, akik a külső mögé látnak, egyébként meg annyira elcsépelt már, hogy a belső egyensúly, az kiül az emberre, az leragyog bárkiről, akár szép, akár csúnya.
Nos itt még beszéltél belső értékekről, igen, ez sokkal fontosabb, ezek viszont a tettekben nyilvánulnak meg, akármennyire nem szeretnénk, épp ezért, bármilyen szép, avagy csúnya, vagy jószívű, vagy bármilyen is az ember, ha az ellenkezőjét kommunikálja minden tette, az egyértelműen zavaros és visszás. Tehát gondolhatja magáról bárki, hogy jó ember, ha közben gyűlölködik, vagy másokat elítél, akár szapul, akármilyen indokkal is. (megjegyzem millió közéleti példa van erre, ne vegye magára senki).
Hogy számodra milyen a lányod, azt te tudod eldönteni, nem ismerem, de ugye tudod te is, hogy a szépség relatív, és biztos vagyok benne, hogy létezik az a másik fél, aki számára a lányod a legcsodásabb, legszebb lény a földön. Akkor miért lenne "nem szép"? Egy példa. A békák, a kígyók, a borz, a stb, bármilyen élőlényt említhetnék, számunkra csúnyák, de mégis van párjuk és köszönik szépen jól megvannak. Vagy van az a magyar "törpe" férfi, aki hát nem tetszetős látvány, mégis meglehetősen elégedett és boldog a családjával. Vagy még jobbat mondok. Van egy lány, aki mozgássérült, meglehetősen hm... szokatlan a helyzete. Mosolykának hívják. Férjhez ment és köszöni szépen ő is jól van. Nem sorolom tovább, mert van bővel, kezetlen, lábatlan sérült és problémás ember, akik a szépséget mégis megtalálták az életükbe, még akkor is, ha ők magunk nem felelnek meg az átlagos szépségideálnak.
Ennek ellenére értem én, hogy mit szeretnél mondani, és azt is, hogy jót akarsz a lányodnak, de ezzel nem biztos hogy jót teszel neki.
Huh... na most kicsit szómenésem volt. Bocs.... :)
Puszi
A