újabb események régebbi események további események
15:41
Black Ice módosította a cikkét
15:28
Black Ice módosította a cikkét
14:38
Black Ice új cikket töltött fel
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel

Tűzpiros tanga

2013. április 7. - Látogatók száma: 292

A nagycsoportos és a kiscsoportos fiaim a lehető legjobb helyen vannak, az óvodában, az egyéves kislányom pedig édesdeden alszik, mint mindig, ebéd után.

Imádom a gyerekeimet, azt viszont nehezen viselem, hogy egyetlen szabad percem sincs. Nem győzök mosni és főzni öt személyre, rendben tartani a lakást és osztani, szorozni, hogy mindenre jusson a férjem fizetéséből, meg a családi pótlékból. Hiába hajtogatom, hogy egy év múlva visszamegyek dolgozni, Csaba csak nevet rajtam, ugyan szívem, hajtogatja, foglalkozz csak a gyerekekkel, ha minden jól megy, hamarosan előléptetnek és nem lesz anyagi gondunk.

Értem én, csak ő nem érti, hogy kezdek belesavanyodni a mindennapi pelenkázásba, biliztetésbe, büfiztetésbe, és ha kimozdulok itthonról, beszélgetni többnyire a játszótéren gyereksétáltató sorstáraimmal tudok, olyan érdekes témákról, hogyan készítsük a spenótot, hogy megegye a gyerek, vagy melyik a legjobb popsi kenőcs.

Diplomáinkon meg sem szárad a pecsét, amikor összeházasodunk, rá nyolc hónapra megszületik az első gyermekünk, azóta itthon vagyok. Már hét éve. Kiművelem magam a kisgyermekes anyukák műfaját illetően, a betegségekről és az irodalom remekeiről akár órákig tudnék beszélni, ahogyan nem jelentene gondot-szakácskönyvet írni, mit szeret a gyerek címmel.

Iszom egy kévét és beindítom Mosó Masa mosodáját, annál is inkább, mert a férjem háromnapos céges összetartáson viselt ruhaneműit még ki sem bontottam, pedig látatlanban tudom, hogy jobb lett volna, amint hazaért, már az este kiszedni az utazótáskából. Biztos vagyok benne, hogy a levetett ruhái nincsenek szortírozva, és a focimeccsen viselt, átizzad pólójába tekerve találom a születésnapjára kapott márkás ingét, a szabadidő ruháján pedig fű- és földfoltok díszelegnek, és azon sem lepődnék meg, ha a sáros sport cipőjében nem a zoknit, hanem az alsónadrágját találnám meg.

Mindkét fiunk örökölte apja mentalitását. Lackó szeret szépen öltözni, Bence pedig amint egy pötty keletkezik a pólóján, máris szalad hozzám:
- Anya, piszkos! – és mutatja, hogy vegyem le róla és adjak helyette tisztát.

Panka lányom még nem ad az ilyesmire, könnyed mozdulattal átsiklik az ilyetén jelentéktelen dolgok felett. Mindenképpen egyedül szereti enni az ételét, néha már a szájába is talál a kanállal, és ha ízlik neki, azért, ha meg nem, akkor azért, nagy lendülettel a tányérja közepébe csap az evőeszközzel és nagyokat nevet, ahogyan rajta és a mellette ülőkön landol a menázsi.

Elfogyott a kávém, ideje, hogy a gondolataim helyett a kezem járjon, mert hamarosan felébred Panka és muszáj rá figyelnem. Most éli azt az időszakát, amikor járkál, ám ha siet, négykézlábra ereszkedik és villámgyorsan mászik egyik helyről a másikra. Ja, igen, és imád pakolni. Mindent, mindenhol, amit csak elér.

Szétválogatom a mosnivalót, már csak a férjem utazótáskájából kell elővarázsolnom a beledobáltakat. Sejtéseim beigazolódnak, azzal a kivétellel, hogy a sportcipőbe most valóban az alsónadrágjait gyűrte bele. De mitől piros az egyik?

Hát, ez bizony egy tűzpiros női tanga!
Hogyan kerül ide?
Megcsal? Mert én nem hordok tangát, se fehéret, se feketét, tűzpirosat meg végképp nem!
Hülye vagyok, nem is voltam vele! Hiszen ez egy céges összetartás volt!

Beteszem a mosógépbe az első adag szennyest, köztük a tangát is, melyet egy óra múlva tisztán, megszárítva is kivehetem. Hiába, jó dolog a szárítós mosógép!

Előbb azonban hozom a digitális fényképezőgépet és csinálok a tangáról, meg a férjem ingéről egy-egy képet.

Beindítom a mosást, mert az idő pénz.

A nappaliból nyíló félszoba a férjem rezidenciája, amolyan második munkahelye. A laptopján ott a kód, mellyel bejut a munkahelyi közös szerverre és letöltheti a munkájához szükséges anyagokat. Nem használom a gépét, de úgy tudom, hogy ez egy céges belső információs lánc.

Feltöltöm a két képet és megadom a mobilszámomat, hogy itt lehet érdeklődni az elhagyott holmik iránt.

Panka felébred, tisztába teszem, megetetem és ég ott az asztalnál, az etetőszékben, amikor megcsörren a telefon.
- Jó napot kívánok! Horváth Hanna vagyok. A tűzpiros tanga miatt hívom.
- Üdvözlöm! Dr. Gémes Dalma vagyok. Szívesen visszaadom, ha eljön fél ötre a Páskomligeti óvoda elé. Miről ismerem fel?
- Hogyan került magához?
- Majd elmondom. Szóval, miről ismerem fel?
- Piros Fiattal megyek, a rendszáma…

Beszélgetésünk alatt Panka kiöntötte poharából a narancslét, és két kézzel tapicskolja az abroszon lévő sárga foltot, miközben kéjesen sikongat hozzá.

Fél ötkor már a fiaimmal hármasban tologatjuk Panka kocsiját az óvoda előtt, amikor befordul a sarkon a piros Fiat, és pontosan hat méterre a kereszteződéstől, leparkol. A benne ülő nő, kiszáll, nem lehet több huszonkét évesnél, mégis annyi rajta a festék, amennyit én egy év alatt sem lennék képes magamra kenni.

Közelebb sétálunk, az autónál megállunk.

Kiveszem Pankát a kocsiból, szegénykém azt hiszi, hogy sétálgathat.
- Jó napot, hölgyem! Ön Horváth Hanna? Dr. Gémes Dalma vagyok, ők pedig a gyerekeim. Mutatkozzatok be fiúk!

Lackó már nagyfiú, értelmesen beszél:
- Csókolom! Pétervári Lackó vagyok.
A kicsi persze utánozza:
- Csókojom, Péterváji Bence vagyok.
- Ügyesek vagytok, fiúk, most eltolhatjátok egyedül a kocsit az óvoda bejáratáig és vissza.

A nő arcán zavart látok.
- Bocsánat, várok egy hölgyet…
- Igen, kedves Hanna, reám várt. Pétervári Csaba a férjem, Gémes Dalma vagyok, a felesége. A fiaink bemutatkoztak, a lányunk még nem beszél, ezért nekem kell bemutatnom Pétervári Annát. Tessék – nyúlok a zsebembe -, itt a tűzpiros tangája, amit a férjemnél felejtett. Hét éve gyesen vagyok, közben ledoktoráltam.
- Ne haragudjon…nem tudtam…
- Mit nem tudott, kedves? Azt, hogy Csaba nős és három gyerek apja? Vagy azt, hogy ledoktoráltam?
- Sokat ittunk…
- Nem kétlem.

Közben visszaérnek a fiúk.
- Anya, mehetünk még egyet? – kérdi Lackó. – Csak addig, amíg beszélgettek a nénivel?
- Nem, kisfiam, a néni siet haza és mi is igyekezzünk, mert apa hamarabb hazaér, mint mi.

Visszateszem Pankát a gyerekkocsiba, elköszönünk és megyünk haza. Eszembe jut, hogy a mobilon is lehet fotózni, lekapom Hannát, amint beszáll az autójába.

Otthon Csaba a konyhában tevékenykedik, süti a fasírtot, amit még délelőtt összeállítottam és a krumpli is ott zubog a tűzhelyen.
- Szervusztok, csavargók! Már azt hittem utánatok kell mennem!
A két kisfiú egyszerre ugrik a nyakába.
- Szia, apa! Beszélgettünk egy nénivel. Nagyon csinos volt.
- Ki volt az a néni?
Válaszul megmutatom a mobilon lévő képet.
- Honnan ismered a kolléganőmet? – kérdi meglepetten a férjem.
- Sehonnan. Csak nálad felejtett valamit.
- Ugyan, szívem, mit felejtett volna nálam? Ne viccelj!
- Gyertek, gyerekek, átöltözünk, addig apa megnézi a számítógépét.

Húsz perc múlva a gyerekek elmélyülten játszanak a nappaliban. Úgy látom, Panka is jobban vonzódik a kisautókhoz, mint a babákhoz.

Befejezem a vacsorát, még nassolnivalónak összedobok egy tejbegrízt, az a kislányom kedvence.

Csaba megáll mögöttem, átkarol:
- Szívem, nem tudom, hogyan kerülhetett a ruhaneműim közé. Nekem semmit sem jelent az a nő. Kissé sokat ittunk a fiúkkal. Nem is emlékszem semmire.
- De most nem ittál, ugye?
- Hogyan kérdezhetsz ilyet?
- Magyarul, Csaba, magyarul.

Megfordulok, hogy lássam az arcát.
- Tudod, férjet, gyereket, autót nem adok kölcsön. És azt sem hagyom, hogy kölcsön vegyék. Ha menni akarsz, mehetsz. Balajthy professzor úr tanszékén megüresedett egy kutatói állás. Felajánlotta és én elfogadtam. Mindössze heti tizenhat órát kell benn töltenem. Ennél jobb ajánlatot nem is kaphatnék.

Megjelenik az ajtóban Panka, persze, hogy négykézláb jön, leül a küszöbre és magyaráz valamit a maga babanyelvén.
- Gyere Panka – felkapom a nevető kislányt, - megyünk fürödni.

A hátamban érzem Csaba kétségbeesett nézését.

A cikket írta: Yolla

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. május 13. 11:38

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2013. május 11. 20:35

Szia, Simon!

Kösz, hogy olvastad.
Legalább nem követsz el ilyen hibát!
Átadom Csabának az üdvözleted!

Üdv: Yolla

Tangát csak vész esetben hordok magamnál ;-)
simon
2013. május 11. 20:35

megtekintés Válasz erre: Simon - 2013. május 7. 16:16

Mondtam, hogy képre megyek. De meglepően jól szórakoztam a más kárán is. Üdv Pétervári Csabának.
simon

Szia, Simon!

Kösz, hogy olvastad.
Legalább nem követsz el ilyen hibát!
Átadom Csabának az üdvözleted!

Üdv: Yolla
2013. május 7. 16:16
Mondtam, hogy képre megyek. De meglepően jól szórakoztam a más kárán is. Üdv Pétervári Csabának.
simon
2013. április 14. 13:32
Szia Yolla!

Hát ez tényleg nagyon jó. Olyan " Életszagu"!

Maresz
2013. április 8. 13:24

megtekintés Válasz erre: emillio - 2013. április 7. 22:18

Kedves Yolla!

Mindig meglepsz valamivel!
Ez is nagyszerű volt!
5-ös!
Gratula!

Pussz: emillio

Szia, Barátom!

Igyekszem fenntartani az érdeklődésed!

Puszi: Yolla
2013. április 8. 13:22

megtekintés Válasz erre: huczkajanosne@freemail.hu - 2013. április 8. 08:27

Kedves Yolla !

Remek ez az írás .

Gratulálok : Mária

Kedves Mária!

Örülök, hogy tetszett az írásom.

Üdv: Yolla
2013. április 8. 08:27
Kedves Yolla !

Remek ez az írás .

Gratulálok : Mária
2013. április 7. 22:18
Kedves Yolla!

Mindig meglepsz valamivel!
Ez is nagyszerű volt!
5-ös!
Gratula!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: