újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

A fekete bárány, azaz kutyából nem lesz szalonna

2011. május 31. - Látogatók száma: 155

Tegnap megint sikerül lelkileg padlóra kerülnöm!

Ha csak én érezném a fájdalmat nem is volna gond, de az érzelmeimet kifelé, a környezetemre is sugárzom. Ezzel valamilyen szinten őket is terhelem, hangulatváltozást okozok.

Sokat gondolkodtam, hogy mit kellett volna másként tennem az életbe ahhoz, hogy a harmadik gyermekem is büszke lehessen magára, az életére. Talán a válásunk, az elszakadás okozta a kisiklását, vagy a nem megfelelő társaságba kerülés, ki tudja…

Az iskolai tanulmányaink során sok olyan témát is érintünk, amit soha nem kamatoztathatunk a későbbiek során. Viszont a tudatos nevelést csak felsőbb fokon, szakmaként oktatják. Az átlagember meg úgy rontja el a gyermekeit, ahogy sikerül. Szinte valamennyien abba a rutin hibába is esünk, hogy mindent előteremtve, megadva próbáljuk a szeretetünket kimutatni.

Gyermekemmel a problémák az középiskolában kezdődtek, amikor kiderült, hogy igazolatlanul hiányzott. Bár ő is elindult a többiekkel, de valahogy eltévesztette az utat, pedig akkor már másodikba járt. Igyekeztünk rá jobban odafigyelni. Ő pedig megígérte, hogy nem lesz szükség több megrovásra. Persze nem telt bele sok idő, hogy az utolsó utáni esélyt is eljátszva eltanácsolják. A másik iskola sem lehetett a fogára való, mert onnét is kimaradt. Diák melóra, saját jövedelemre, szabadságra vágyott. Bejelentette, hogy összeköltözik egy tízen évvel idősebb pasival, mivel nem bírta a családi közösséget.

Persze nem igazán létezik olyan munkahely, ahol elnéznék a késést, vagy a mulasztást. Magam is többször próbáltam szerezni részére munkát, de a kitartásának, munkafegyelmének hiánya ott is hamar megmutatkozott.
Egyszer egy közös munkáról való egy órás késésekor, amúgy kiegyensúlyozott, nyugodt természetem ellenére kiabálva toltam le. Válaszként a fejemhez vágta, hogy nem szolgáltunk előtte jó példával. Nem hittem a fülemnek, ezért megkértem, hogy ismételje meg. Akkor örültem igazán először, hogy bika jegyben születtem, mert az önuralmam megakadályozott abban, hogy végzetes tettet kövessek el.

Az évek teltek, az élettapasztalata felnyitotta a szemét, hogy valamit másként kellene tennie a boldogsága érdekébe. Többször kért segítséget anyagilag, meg hogy segítsük őt hazaköltöztetni, mert terrorizálják, fogva tartják. Az új életkörülmények, a munkahely felvillanyozta, de az örömünk és a lelkesedése soha nem tartott két, három hétnél tovább.

Már jó ideje nem sikerült sehol elhelyezkednie sem neki, sem az aktuális barátjának, akit magam is próbáltam többször foglalkoztatni, hogy segítsem őket. De a hozzáállás hiányát, a pontatlanságot, a rendszeresen buta kifogásokkal indokolt késést magam sem tűröm el.

A véletlen szerencse úgy hozta, hogy egy frekventált falatozóban megüresedés folytán sikeres próbanapot töltött a leányom. Munka akadt bőséggel, de már az első hét után felajánlották neki, hogy hivatalosan is bejelentik, amit be is tartottak. Pénzük is lett és még élelem is került mindig otthonra. Teljesen kicserélődött, a végre magára talált lányom viselkedése. Mindenki örült a családban is.

Maximálisan optimista vagyok, de a napot nyugtával szeretem dicsérni. Belegondoltam abba, hogy milyen rossz érzéseim lennének, ha egész nap húznám az igát, ahogy teszem is amióta munkaképes lettem. Otthon meg éhesen várna az egész napot átheverésző párom.

Nem is értem magamat, hogy miért rázott meg annyira a hír, hogy a lányom hozzáállásának hiánya és a többszöri késése miatt eltanácsolták az ígéretes munkahelyéről. Azt is sejtem, hogy nem ez volt az utolsó „fejfájás” amit okozott nekem, nekünk.
Ami még súlyosbítja a helyzetet, hogy a negyedik lányom (16) is nyomdokaiba lépést mutat. Remélem több esze van mint a nővérének volt.

A cikket írta: Lakyluck

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 7. 11:22
Szia Lakyluck! Annyira nehéz szülőnek lenni, helyes utat mutatni, amit gyermekeink vagy elfogadnak vagy nem...! Én is sokszor voltam úgy, hogy nem hallgattam szüleimre, sajnos..., mai eszemmel sok mindenbe kellett volna változtatnom! Az idő kerekét azonban nem lehet visszaforgatni!

Remélem megtudjátok oldani, kitartást és erőt nektek hozzá!

Üdvözlettel: Orsolya
2011. május 31. 23:59
Hmm...én egyszer sírva fakadtam tehetetlenségemben a gyerek előtt, de szidtam tovább. Aztán később leültettem és elmondtam neki mi miért van körülötte úgy ahogy...a bukdácsolós, pimasz kamaszból mára osztályelső segítőkész kamasz lett. Nem mondom,hogy sírj előtte és biztosan többször le is ültél már vele. Lehet az ő esetében a másik módszer válna be, amit anyai- apai szívünk nagyon nehezen bír megtenni, de talán nem kellene segíteni neki. Hagyd lecsúszni a szaros gödör aljára és hagyd,hogy egyedül kelljen kimásznia belőle. Nem lesz könnyű, (egyikőtöknek sem) de talán segít...Ja! Ha a kisebbik lányod azt látja, hogy a nagyobbik mindig boldogul, mert apuka úgyis segít, könnyen lehet, hogy a nyomdokaiba lép, de ha látja majd a tesó lecsúszását, nem hiszem,hogy arra a sorsra szeretne jutni.
 
2011. május 31. 16:07
Szia!

Most már nem igazán lehet tanácsot, javaslatot adni, csak okoskodni.
Valamikor hallgattam Dr. Prof. Bagdy Emőke professzor egyik előadását, ami nagyjából arról szólt, hogy mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogyan őt nevelték. És ez általában be is jön, hiszen gyermekeink a mi génjeinket hordozzák, hasonlítanak ránk. (Persze kivételek akadnak.) Probléma többnyire az örökbe fogadott, vagy sérültnek született gyermekekkel szokott lenni, akik másak, mint mi.
Én úgy vélem, kellene egy új tantárgy a középiskolákba, pl. „Gyereknevelés” címmel, amely főleg pedagógiai, pszichológiai ismereteket tartalmazna. De az is igaz, hogy semmit nem ér a tudás, ha az emberben nincs megfelelő készség.
Úgy vélem, mi kintről nem tudunk tanácsot adni, hiszen nem ismerjük a lányod, sem az életkörülményeit, az őt befolyásoló hatásokat. Talán szakemberhez kellene fordulnod, de bevallom, és annak idején többet tanultam a pszichológia-pedagógia szakkönyvekből, mint a szakemberektől.

Üdv.
János
2011. május 31. 13:08

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. május 31. 12:52

Milyen szorgos vagy, jól mutat a gereblye a kezedben. :-)

Akkó igenycsak meghazuttolom a fámiliámot. Mert dógozni a mi csáládunkba nem szokás, pedig a munka nemesít!
Kintlévőség behajtókén keresem a kenyérre valót.
Csak egyszer szoktam szólni, ha fáradt vagyok, akkor egyszer sem...
2011. május 31. 12:52

megtekintés Válasz erre: Lakyluck - 2011. május 31. 12:47

Köszönöm a hozzászólásokat!

Drága Évi! Örülök, hogy már te sem neheztelsz rám a korábbiak miatt. Így már sejted, hogy néha miért vagyok élcelődős hangulatban. Szép az élet, csak nehéz túlélni!

Józsi! Te több infót már ne szellőztess, mert eddig is flúgosnak tartottak.

Milyen szorgos vagy, jól mutat a gereblye a kezedben. :-)
2011. május 31. 12:51

megtekintés Válasz erre: Fater50 - 2011. május 31. 12:33

Bocsi Éva!

Én úgy értelmezem az olvasatot, hogy az új helyen sem tartott sokáig a kitartása.

A négy lányáról én is tudok, meg a cikkeiből az élettársa két fiáról is.

Szerintem azért nem elég neki munkára a nap 24 órája.

Üdvözöllek!

Nekem ez nem újdonság, az én lányom hasonló hiányosságok miatt 22 évesen került abba a helyzetbe, hogy nyolc munkahelyet tudott maga mögött. Persze nincs két egyforma eset. Utóbb kiderült, hogy oka volt ennek, amit kénytelen-kelletlen, de tudomásul vettem.
Ez a sikertelenség és kudarc kihat jelenleg is mindkettőnk életére.

Pussz,
Éva
2011. május 31. 12:47
Köszönöm a hozzászólásokat!

Drága Évi! Örülök, hogy már te sem neheztelsz rám a korábbiak miatt. Így már sejted, hogy néha miért vagyok élcelődős hangulatban. Szép az élet, csak nehéz túlélni!

Józsi! Te több infót már ne szellőztess, mert eddig is flúgosnak tartottak.
2011. május 31. 12:33
Bocsi Éva!

Én úgy értelmezem az olvasatot, hogy az új helyen sem tartott sokáig a kitartása.

A négy lányáról én is tudok, meg a cikkeiből az élettársa két fiáról is.

Szerintem azért nem elég neki munkára a nap 24 órája.
2011. május 31. 12:18
Szia Zoli!

Hát igen a gyerek, főleg ahol több van és a család szétmegy okoz fejtörést az embernek.

Azt mondod, végül is sikerült találnia egy munkahelyet a lányodnak, ahol bejelentették, mindenki örömére. Akkor miért térsz vissza az utolsó bekezdésedben arra az időre vissza, amikor sikertelen volt.

Négy gyermeked van és mind lány? Nem irigyellek apuka. :-)

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: