A fogalmazás
Látogatók száma: 128
Már három évvel a válásuk után is valamennyi beszélgetésük veszekedéssel zárul, pedig jobb lenne visszatérni a normális kerékvágásba. A párviadal aktuális csatájában az a vesztes, aki hamarabb lecsapja a telefont.
Most Kata mobilja landol csattanva az asztalon, közvetlenül a kávéscsésze mellett. Ha feldöntötte volna, most fekete lében úszna a reggelije, két vékony szelet vajas kenyér, párizsival és retekkel. Ugyanilyen szendvicseket csomagolt a kislányának uzsonnára és magának ebédre is.
Jó, hogy Réka már elment a nulladik órára és nem hallotta szülei szóváltását. Hiába akarnak mindketten a gyerek kedvében járni, s egymásra licitálva a legkülönfélébb értékes vagy drága programokat szervezni számára, a kislány egykedvűen, zárkózottan, de illemtudóan elfogadja ugyan, ám a gondolatai másutt járnak. Másként kellene szervezni az életét, többet foglalkozni a lányával, tudja ezt Kata, de nincs elég ideje. A tanítás, a magán nyelvórák adása és a háztartás vezetése mellett gyakran nincs elég ideje Rékára, csak annyi, mint a többi agyonhajszolt szülőnek, akik kérdései szűk keretek között mozognak: megetted az uzsonnádat, feleltél ma, felhívtad a nagyit, vettél kenyeret a vacsorához?… Nagy szerencséje van, hogy a halk szavú kislánya törékeny alkata és 10 éves kora ellenére ügyesen elintézi a tennivalóit, jól tanul, sportol és korosztályából kirí magas intelligenciájával. Réka keresztanyja irodalomtörténész. Gyakran hónapokig otthon dolgozik és a kislány, ha csak teheti, felszáll a villamosra, néha fél napokat is nála tölt. Legalább jó helyen van és nem unatkozik.
Sietne már az iskolába, tíz perce elment az a metró, amellyel pontosan időre beérne. Öltözködés közben harap egyet-egyet a szendvicséből. Kellett neki ennyit beszélgetni a volt férjével, ráadásul úgy kiborította, hogy lecsapta a telefont. Így azután a mérkőzés állása 10:3, bár még mindig a javára. Ha belegondol, még jó is lenne, ha az apja vinné el Rékát egy hétre nyaralni a tavaszi szünetben, s nem a keresztanyjánál lógna, mint azt rendszerint teszi, amint ideje engedi. Persze, az élettársa nem nagyon örül a készen kapott kiskamasznak, de jobb, ha belejön a gyereknevelésbe, hiszen hamarosan megszületik a közös gyerekük is.
Gyors smink, vékony alapozó, kis pirosító, hogy eltakarja a sápadtságát, halvány rúzs és frizuraigazítás. Fut a villamosmegállóig, mert a metróig két megállót kell mennie. Az Audiból rádudál a jóképű férfi, akit látásból ismer, egyik tanítványának az édesapja. Jöjjön tanárnő, már késésben van, elviszem! Látja Kata, hogy kis tanítványa ott ül a hátsó ülésen, gondosan bekötve a biztonsági övvel. Jó reggelt Smidt apuka, nagyon köszönöm. Szervusz, Tomi – köszönti a lányával egyidős kisfiút, - legalább egyszerre érünk be. Smidt apuka menő vállalkozó, jóképű és szintén elvált. Nem is érti, miért él egyedül. Ha nem tartaná etikátlannak, hogy a tanárnő kikezd a tanítványa papájával, akkor most kicsit előbbre hajolna, hogy véletlenül kivillanjanak vékony, mélyen dekoltált pulóvere alól hibátlan keblei. Válása óta egyedül hajtja álomra fejét. Sokáig nem bírja az egyedüllétet.
…és Tomival kiruccanunk Párizsba a tavaszi szünetben, visszafelé megállunk Bécsben… fecseg a papa vezetés közben. Hát, a Smidt apuka sem különb a volt férjénél, állapítja meg és megigazítja a pulóverét.
Éppen csak beugrik a tanáriba a naplóért. Elkapja az igazgató. Késett kollegina. Központi felmérőt kell íratni, itt a zárt boríték, abban a feladat. És kérem, máskor ne késsen.
Kata kissé morcos, tíz év alatt sohasem késett. Mire beér az osztályba, már mosolyog. Szegény kislánya is - a reggeli kemény edzés után - most szembesül a felmérő dolgozattal. Könnyű feladat. Fogalmazást kell írni, Akit legjobban szeretek a világon címmel. A gyerekek biztosan a szüleikről írnak. Főleg az édesanyjukról. Réka biztosan róla ír.
A harmadik órája lyukas, nekikezd a dolgozatok javításának. Smidt Tomié van legfelül. Olvasni kezdi és szemei kikerekednek: …azért szeretem a világon legjobban a Nagyapámat, mert leül mellém. Sokat beszélget velem. Figyel rám és sok ideje van…
Katát forróság önti el, homlokán az izzadság gyöngyözik. Vajon Réka mit írhatott? Kolléganője asztalán ott lapulnak a dolgozatok. Egyedül van a tanáriban. Megnézhetné. Ha meglátja valaki, mint mondhatna? Hogy kíváncsi? Vagy nem bízik a lányában? Mégis, kiről írhatott Réka? Az apjáról, akinek már új családja van? Nem, az nem lehet, ki sem állhatja az apja élettársát. Rólam írt. De rólam nem írhatna olyasmit, amit Tomi írt a nagyapjáról… Figyel rám és sok ideje van… Hiszen állandóan rohanok, kell a pénz, csak automatikusan teszem a dolgom. Nincs időm ráfigyelni…meghallgatni…
Egymás után javítja a dolgozatokat, mint egy gép. Kicsengetésre bevégzi az egészet. Kijavítja a sminkjét, mindjárt itt lesznek a kollégái.
Réka tanárnője megáll az asztalánál. Látom, már Te is elkészültél a dolgozat javítással. Jelest kapott a lányod. Megnézed a dolgozatát? Kata fel sem néz, úgy válaszol: Minden szülőnek megmutatod a dolgozatokat? Mert én nem.
Nem kellett volna megsértenie. Majd kiengeszteli.
Kolléganője mégis odaviszi a dolgozatot, elébe teszi, ha meggondolnád magad. Tanulságos. Kata mély lélegzetet vesz és olvasni kezd. Az anyukámat és az apukámat szeretem legjobban a világon. Pedig elváltak. A keresztanyám azt mondta, hogy legyek velük megértő. Nem tudom igazán ez mit jelent. Biztosan az vagyok.
A többit már nem látja.
Zokog.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Janó,
a hasonló látásmód inkább összekovácsolja a barátságot, mintsem annak akadálya lenne.
Üdv: Yolla
Kedves Yolla!
Akkor ebben, nagyon sok hasonlóság van közöttünk.
Üdv,
Janó
a hasonló látásmód inkább összekovácsolja a barátságot, mintsem annak akadálya lenne.
Üdv: Yolla
Kedves Janó!
Bevallom, ha elkezdek írni, a téma általában adott, de hogy mi lesz a vége, azt magam sem tudom, csak ha már a végére értem.
Örülök, ha tetszett, amit írtam.
A történetek soha nem rólam szólnak, én csupán a mesélő vagyok.
Üdv: Yolla
Akkor ebben, nagyon sok hasonlóság van közöttünk.
Üdv,
Janó
Kedves Éva!
Nekem nincs gyerekem, és 2006-ban meghalt a párom, így teljesen egyedül élek. Igaz, egy fogadott nagymama is vagyok, Csenge nagymamájává fogadott, így lett egy unokám.
A történetek, melyeket leírok, a barátaim és az ismerőseim történetei, én csak a mesélő vagyok.
Üdv: Yolla
Megríkattál a végére, mert érzékeny a lelkem... Amit leírsz, ha nem is mindenben, de nagyon sok hasonlóságot fedezek fel benne az én életem alakulásában is. Folyamatosan szembesülünk azzal, hogy olyan emberre vesztegetjük az időt, aki azt nem érdemli meg... ideig-óráig elhanyagolva, ami fontosabb mindennél és ezt tudjuk... és ettől szenvedünk. A megoldás, ha az ember egyedül van és a hivatásának is él... nem könnyű. Még külön szerencse, hogy a kislányod jó kezekben van és megfelelő irányban fejlődik. A keresztanyja pótolja,... aminek örülnöd kell...
Nekem nincs gyerekem, és 2006-ban meghalt a párom, így teljesen egyedül élek. Igaz, egy fogadott nagymama is vagyok, Csenge nagymamájává fogadott, így lett egy unokám.
A történetek, melyeket leírok, a barátaim és az ismerőseim történetei, én csak a mesélő vagyok.
Üdv: Yolla
Kedves Yolla!
Én nem a tanulságokat keresem olvasás közben, és akkor sem, amikor összegzem az olvasottakat. Hagyom, hogy magával ragadjon a történet, hogy sodorjon a stílus, hagyom hatni a sorok mögött felfedezett gondolatokat. Az írásaid lenyűgöznek, fegyelmezett, mégis lendületes vonalvezetésed profizmusra utal. Nagyon tetszik tudatosságod, mégis, úgy érzem hagyod magad a mondandód által vezetni, élvezed az írást. Én pedig élvezem az olvasást. Köszönöm az élményt!
Janó
Bevallom, ha elkezdek írni, a téma általában adott, de hogy mi lesz a vége, azt magam sem tudom, csak ha már a végére értem.
Örülök, ha tetszett, amit írtam.
A történetek soha nem rólam szólnak, én csupán a mesélő vagyok.
Üdv: Yolla
Én nem a tanulságokat keresem olvasás közben, és akkor sem, amikor összegzem az olvasottakat. Hagyom, hogy magával ragadjon a történet, hogy sodorjon a stílus, hagyom hatni a sorok mögött felfedezett gondolatokat. Az írásaid lenyűgöznek, fegyelmezett, mégis lendületes vonalvezetésed profizmusra utal. Nagyon tetszik tudatosságod, mégis, úgy érzem hagyod magad a mondandód által vezetni, élvezed az írást. Én pedig élvezem az olvasást. Köszönöm az élményt!
Janó
Kedves Virág!
Mindig a gyerekek szenvedik meg legjobban a család szétesését, és sajnos, a felnőttek gyakran ezt észre sem veszik, annyira elfoglalják magukat a saját dolgaikkal.
Pussz: Yolla
... és ez így helyes, csak a szülők nem mindig veszik észre. Köszönjük ezt a fontos gondolatot!
Pussz, Tündér
Kedves Yolla!
Igaz, hogy a váláskor a gyerek szenved a legtöbbet. Önállóság nélküli csomagként dobálják ide-oda. Sokszor észre se veszik a szülők, hogy mit tesznek.
Örülök, hogy Kata észrevette.
Megérintett a cikked. Köszönöm!
Puszi, Virág
Mindig a gyerekek szenvedik meg legjobban a család szétesését, és sajnos, a felnőttek gyakran ezt észre sem veszik, annyira elfoglalják magukat a saját dolgaikkal.
Pussz: Yolla
Igaz, hogy a váláskor a gyerek szenved a legtöbbet. Önállóság nélküli csomagként dobálják ide-oda. Sokszor észre se veszik a szülők, hogy mit tesznek.
Örülök, hogy Kata észrevette.
Megérintett a cikked. Köszönöm!
Puszi, Virág