újabb események régebbi események további események
01:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:01
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:51
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A nászajándék

2013. október 12. - Látogatók száma: 57

A kétszintes villa kertje egy jól gondozott park benyomását kelti, hiszen hetente két alkalommal jön a kertész és rendet tesz.

Bár, ez kissé pontatlan megfogalmazás, mert soha nincs rendetlenség, csak most, késő ősszel, amikor a fák és a bokrok téli álmukra készülődvén színesre érlelik leveleiket, s engedik, hogy a szél lefújja azokat ágaikról, beterítve velük a pázsitot.

Tivadar a nappali francia ablakán át nézi, mint vetkőzteti a szél egyre pucérabbra a fákat, s arra gondol, hogy ez csak átmeneti tetszhalottságot eredményez, mert tavasszal újra kihajtják leveleiket, talán szebb is lesz koronájuk, mint az előző évben volt, nem úgy vannak, mint az emberek, akik évről évre vesztenek vitalitásukból, s akiknek nem adatik meg a megújhodás lehetősége. Még neki sem, holott egészséges életmódot folytat, nem dohányzik, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, s ami biztos, biztos, mellette beszedi a vitaminokat, amelyekről úgy gondolja, hogy hozzájárulnak egészsége konzerválásához, sőt, negyedévente önkéntes vitamin injekció kúrán vesz részt, melyen jókat mulatnak a barátai.

Koffeinmentes kávét és buborék nélküli ásványvizet iszik, s naponta legalább két deci vörösbort is tölt a vacsorához.

Szeretnek utazni Deával, évente négyszer külföldre mennek, és kéthavonta egy hetet kedvenc meleg gyógyvizű, termálfürdős szállodájukban töltenek. Az olajos masszázs, a forró gőz csodákra képes. Közben kirándulgatnak, hol kocsival, hol meg busszal és tíz-tizenöt kilométert legyalogolni meg se kottyan nekik, ahogyan kiválóan teljesítenek az éjszakába nyúló kártyacsatákban is. Baráti körük házaspárokból áll, akiknek szintén nem okoz gondot kimozdulni otthonról, mert anyagilag és fizikailag is bírják a tempót.
Bejárták a világot, megnéztek mindent, mit érdemes látni, megkóstolták a helyi specialitásokat, akkor is, ha kétszer kellett szembenézniük velük, és jó mókának tartották a veszélyes helyzeteket is.

Az utóbbi tíz évben azonban négyórásnál hosszabb repülőútra már nem vállalkozik, gondosan megválogatja az úti célt, s igyekszik kiszűrni a meglepetéseket, a kellemeseket és a kellemetleneket egyaránt.

Most kezdi igazán értékelni az itthoni rendet és tisztaságot, Dea finom főztjét, azt, hogy negyvennyolc éve felesége figyeli minden kívánságát. Tisztában van azzal, ha lenne gyerekük, akkor a második helyre szorulna, legjobb esetben is meg kellene osztania ivadékukkal, ivadékaikkal az első helyet Dea életében, márpedig nem szeret osztozkodni az első helyen. Persze, az is lehet, hogy megszokta a helyzetet, s utólag gondolja így, mert a sors nem ajándékozta meg őket gyerekkel, így annak örömeit és gondjait nem ismeri.

Így is teljes az élete, Tivadar legalább is úgy érzi, hiszen szívében a szeretett egyenlő Deával, rajta kívül nincs senki hozzátartozója.

Napfény pásztázza a kertet, kiemelve a színeket, melyek oly harsányak és magamutogatók, ha festményen látná, azt mondaná, ez giccs, ilyen nincs a természetben.
- Gyere, szívem, kész a reggeli!
- Jövök, egy pillanat!

Tivadar arra gondol, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a többi, amikor barátaikkal elmennek egy étterembe ebédelni.

Dea szépen terített asztallal várja, most csak abban különbözik a teríték a hét többi napjától, hogy középen, kristályvázában egy kerek kis csokor frézia illatozik.
Megrakva az asztal, a frissen sütött tojásos lecsó, szalonna, füstölt tarja mellett vaj, lekvár, sonka, paprika, paradicsom is sorakozik, sorára várva, a friss zsemle, a citromos tea és gőzölgő kávé, s természetesen kisebb gyümölcstál társaságában. Legalább négy éhes ember kellene ahhoz, hogy elfogyjanak a feltálalt étkek.

Mintha kissé gondterhelt lenne Tivadar, állapítja meg az asszony, és bekapcsolja a rádiót, hogy legyen végre egy kis hangzavar. Kellemes kinn az idő, szerencséjük van, így október közepén, akár már hideg is lehetne.

Vacsorára marhasültet készít, ott pácolódik a hús a hűtőszekrényben, a meglepetés torta mellett. Milyen jó, hogy Tivadar a konyhát Dea felségterületének tekinti és bármennyire is tágas, hagyja az asszonyt nyugodtan ténykedni benne, még csak kávézni sem ül le soha a sarok étkezőhöz, ily módon a konyhában akár egy kisebb dinoszauruszt is rejtegethetne, az sem tűnne fel a ház urának.

- Mikorra kell odaérnünk? – kérdi a férfi, miközben vesz a tányérjára a sültszalonnából és a tarjából, s mellé tesz egy merőkanálnyit a lecsóból is.
- Negyedórával korábban már ott kell lennünk, az lesz a legjobb, ha délre odaérünk.
- Reggeli után kiállok a kocsival, azzal tíz perc alatt ott leszünk.
- Nem, nem, szívem, gyalog megyünk, vagy taxival, ha akarod, de ragaszkodom ahhoz, hogy igyál egy pohár bort.

Hiába, tudja Tivadar, hogy érdemes az asszonyára hallgatni, mert a javát akarja, s ebben a szép időben kellemes lesz a séta a buszmegállóig, egyébként is, két átszállással oda is érnek.

Tizenegy órakor lépnek ki a kapun. Vakító a napfény, kellemes a séta, itt, a hegyen, még a levegő is tiszta.

Kevés az utas a buszon.

A buszvezetőnek feltűnik a jól öltözött pár, rájuk is mosolyog a visszapillantó tükörből.
A házasságkötő terem előtt, az utcán, nincs senki. Tanakodnak, hogy bemenjenek, vagy itt várakozzanak, végül úgy döntenek, hogy nem ácsorognak tovább, inkább bemennek.

Az anyakönyvvezető két kosztümös, középkorú nővel beszélget:
- Nem lesz semmi baja az irodában, úgyis gyorsan végzünk.
- Jó napot kívánok! Szervusztok, lányok! Kinek nem lesz baja?

Összenéznek a barátnők és Rozina nevetve hárítja a választ:
- Nem érdekes, csak fecsegünk.
- Várakozás közben el kell ütni valamivel az időt! – kontráz Elma.

Az anyakönyvvezető elkéri a pár személyi igazolványát és lakcím kártyáját.
- Asszonyom, akar változtatni a nevén? – kérdezi Deát, mosolyogva.
- Nem, dehogy akarok, negyvennyolc éve viselem a férjem nevét! – tiltakozik nevetve az ara.
- Még nem késő, visszaveheted a lánynevedet! – kedélyeskedik kissé nekipirultan Tivadar.

Az egész esküvő nem tart tíz percnél tovább, a bevonulással együtt.

A gratuláció és a szokásos pezsgőzés közben lehalkul a zene, majd elhallgat.

Az iroda felől halk vinnyogás hallatszik.

- Egy pillanat – szabadkozik Elma, leteszi a poharát és kimegy a teremből, hogy egy perc múlva visszatérjen, hóna alatt egy rémült, hófehér bishon havanese kiskutyával, melyet azonnal az ifjú asszony kezébe ad. – Fogadjátok tőlünk sok szeretettel az új családtagot, akinek papírjai és a doboza, meg egy heti élelme ott van az irodában, majd azokat is összecsomagoljuk.

A friss házasokat az együtt töltött közel öt évtized alatt nem érte ekkora meglepetés, mint amit a nászajándékba kapott kiskutya okozott. Nem találnak szavakat. Ebben a korban felelősséget vállalni egy élőlényért!

- Engem szidjatok, ha nem tetszik a nászajándék, – nevet Rozina, - az én ötletem volt! Kocsival jöttem, nem is muszáj ebédelni menni, hazaviszünk benneteket, mert nem biztos, hogy a hathetes fiatalembert beengedik az étterembe.

Nevezett fiatalember ismerkedik Deával, olyan megnyugtató a karjában lenne, hálából egy hirtelen mozdulattal képen nyalja gazdasszonyát, aki nem veszi zokon, sőt, megsimogatja a buksiját.

Nem szól Tivadar, igyekszik elrejteni érzelmeit. Hiába, felesége barátnői mindig okoznak meglepetést, de ez már túlzás.

- Nincs akadálya az ünnepi ebédnek! Gyerekek, az egyik barátomnak itt az étterme a közelben, megbeszéltem vele, hogy vihetjük a kutyagyereket, vigyáznak rá, míg megebédelünk.

Az anyakönyvvezető csak akkor mer hangosan nevetni, amikor a társaság már az utcán jár. A nyolcvankét éves ifjú férj és hetvenéves neje, húsz éve elváltak egy anyagai jellegű momentum miatt, s most újra összeházasodtak.

Negyvennyolc évig csak magukra volt gondjuk. Ideje megtapasztalniuk, milyen érzés egy másik élőlényért felelősséget vállalni.

Közben a kutyagyerek nem hajlandó Deától elszakadni, mert olyan jó meleget áraszt, ahogyan befúrja fejét az asszony nyaka és kabátgallérja közé. Nem akarja látni, hová viszik megint, csak érzi, hogy nem haza, az anyjához és a testvéreihez, pedig már megint éhes, szomjas is és pisilni is kell.

Nyöszörög kicsit, hátha észreveszik, de még nem tudják, hogyan kell bánni egy kutyagyerekkel. Muszáj pisilnie, nem sokat, csak egy kicsit, utána békésen elalszik.
Egyszer csak megérkeznek, és adnak neki enni és inni is, akkor, mikor ők is azt teszik. Mert látta már, hogy az emberek is esznek. Meg isznak is, de neki abból nem adnak. Csak tejet.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. október 15. 14:52
Kedves Yolla!

Hát igen! Egy kiskutya jobb ajándék,
- mint egy gyerek! (:-D)
Aranyos a meglepi!
gratulálok hozzá!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: