Asszony- és emberállat (egyperces novella) 2. rész
Látogatók száma: 56
Minek kell történnie ahhoz, hogy két ember addigi közös életüket feladni kényszerülnek? (Ezt a kis szösszenetet egy másik lapon lezajlott "tragédia" hozta bennem a felszínre...)
Csak idő kérdése volt, mikor lövik ki egymásra éles patronjaikat. A háttérben két közös gyerek. Ez a nap eljött.
Szilveszter estéje, éjszakája, majd új év napja volt.
Az asszony - anyja látogatása ürügyén - egy üveg pezsgővel a kezében indult el otthonról, hogy még időben hazaérjen.
Az apa - mindeközben gyerekeivel játszadozott - az asszonyt haza várta, de hiába. A Szilveszter estéjét éjszakáját velük töltötte.
A nyugtalansága egyre nőtt, egy bizonyos idő elteltével rátört. Nem bírva tovább, motorjára pattant. Tudta hová kell mennie.
A "gyanított" helyen ott találta az asszonyát. Boldog enyelgését végignézte a számára már nem ismeretlen "családbaráttal".
Nem avatkozott közbe, nem csinált semmi cirkuszt. Nem rontott rájuk. Gyávaságból? Vagy kiábrándultságból, netán összetört volna? Ki tudja?
Megpróbált - barátai unszolására - pár órát eltölteni a Vigadóban, ahol leihatta volna magát, ha úgy akarja, de belső nyugtalansága megakadályozta az önfeledt szórakozásban. Eszébe jutottak a gyerekei.
Ekkor hazament és várt... gyermekei már aludtak. Ébren köszöntött rá a hajnal. Az asszony újév napján előkerült...
Magasról, pökhendin vágta a férfi képébe:
- Te még mindig itt vagy?... (Buta ez az asszony! - ez volt első gondoltam, miközben ezt a "tragédiát" végighallgattam.) Semmi elfogultság nem volt bennem egyik irányában sem. (Olaj a tűzre!...- gondoltam) mert nem kellett más, csak egyetlen szikra, hogy a gyújtózsinór működésbe lépjen. Mi egyéb lehetett, mint a férfi addig elfojtott dühe.
A "komédia"... a pikantériája ennek az egész jelenetnek, hogy a férfi amúgy mezítlábasan, egy molinóban ugrott fel erre a felszólításra,... és az asszony menekülőre fogta. Ideje sem volt becsukni maga mögött az ajtót. Futott, ahogyan csak a lába bírta... nem jutott el a rá várakozó "családbarát" autójáig, mert kissé elszámította magát.
A feldühödött bika, kisegér volt férjéhez képest. Elkapta a menekülő nőt. (Hogy közben mi játszódott le benne azt nem tudhattam, de sejtésem volt, hogy nem volt teljesen magánál, az egyszer biztos)... El tudtam képzelni a jelenetet.
A nőt elkapta. Hajánál fogva húzta vonta végig a nagy hóban, és összetörte a csontjait. A "családbarát" mindezt látva menekült, mert abban a pillanatban az élete egy fabatkát sem ért. (Nem volt vér a pucájában - szokták ezt mondani. Gyáva volt? - vagy: Mentette az irháját?)
Ezek után a férj felnyalábolta az asszonyt, hazavitte és orvost hívott hozzá.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: dedith
Kedves Éva!
Egyet értek veled, "az oroszlán bajszát nem szabad húzogatni. "
A düh rossz tanácsadó, mindkét fél részéről váratlan reakciókat válthat ki.
Aztán kész a tragédia!
Az tud igazán gyűlölni, aki igazán szeretett!
Valóságpontot tudtam, csak nyomtam! :-)
Néhányan elgondolkodhatnának mielőtt cselekszenek, írnak...
Tetszett az írásod!
Én alapból elítélem az erőszakot, az ilyen férfi magatartást, de nem mentem fel a nőt sem a felelőssége alól, aki mindezt elindította. Mindenesetre nagy bátorság volt a részéről, - még akkor is, ha sejtése nem volt, hogy a férje mindent tud - és még fölényesen kezelte a helyzetet... Tanulsága is van ennek a kis történetnek. Pontosan az, hogy feleslegesen "ne húzogassuk az oroszlán bajszát..." :-)
Egyet értek veled, "az oroszlán bajszát nem szabad húzogatni. "
A düh rossz tanácsadó, mindkét fél részéről váratlan reakciókat válthat ki.
Aztán kész a tragédia!
Az tud igazán gyűlölni, aki igazán szeretett!
Valóságpontot tudtam, csak nyomtam! :-)
Néhányan elgondolkodhatnának mielőtt cselekszenek, írnak...
Tetszett az írásod!
Válasz erre: Müszélia
nem érdekel a férfi lelke. zárják be a dutyiba, a damu roland mellé.
a problémákat nem így kell megoldani.
De az is tény, hogy az oroszlán bajszát nem szabad húzogatni.
a problémákat nem így kell megoldani.
Mindig is az a probléma izgatott,hogy mi az élet értelme.
Most már tudom,hogy a könyvekből sokat lehet tanulni,de a saját igazságát mindenkinek magának kell megtalálnia.
Remélem,hogy halálomig tudni fogok majd erre a kérdésre válaszolni.
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Sanda... Nem mondtál újat. Én is azt hittem, majd újra olvasom őket. Két kötet a ... testvérek, de... ha tényleg olyan jó, mint ahogy nem emlékszem sajnos már rá... akkor, ha leköt... nem számít.
Még eddig nem került rá sor, hiába, kevés az időm. Ami késik, nem múlik. Látod? Pedig nyugdíjas vagyok... :-)
Mert már más vagyok,mint régen.
Válasz erre: Sanda
Fiatal koromban sokat olvastam tőle... A Karamazov testvérek...A Félkegyelmű...
A játékos..és a leghiresebb,a Bűn és Bűnhődés.
Annak idején nagyon nagy hatással voltak rám.
Majd nyugdijas koromban újra fogom olvasni.
Még eddig nem került rá sor, hiába, kevés az időm. Ami késik, nem múlik. Látod? Pedig nyugdíjas vagyok... :-)
A játékos..és a leghiresebb,a Bűn és Bűnhődés.
Annak idején nagyon nagy hatással voltak rám.
Majd nyugdijas koromban újra fogom olvasni.
Válasz erre: Sanda
Egy Dosztojevszkij kellene hozzá...
Mire gondoltál konkrétan. Az emberi sorsra? Ja, azt nem ő, hanem Mihail Alekszandrovics Solohov szovjet (orosz) író írta... de mindegy is.
Gyér könyvtáramban akad egy-két világirodalom remekei... Már nem emlékszem rá, de valamikor olvastam Dosztojevszkijtől is...
Nem kell ehhez ő... mi bőven elegendőek vagyunk.
Válasz erre: Sanda
Na látod,ezt ird meg.
Hogy mi játszódott le a férfi lelkében...
Nem igaz, hogy ne tudnád elképzelni vajon mi játszódhatott le benne? Még úgysem írtál. Itt lenne az ideje. Találd ki te... Én is megírom a saját verziómat. Lehet, hogy nem is különbözne sokban a tiédtől. Ez ennek a lényege, hogy ahány ember vagyunk, annyi félék... :-)
Hogy mi játszódott le a férfi lelkében...