Az új rokon 3. rész
Látogatók száma: 55
Holló Sándor körbejár a gazdasági udvaron. Úgy tűnik, szálán mennek a dolgok. Azaz minden a helyén van.
Tegnap végre megszületett az unokája, s végre Erzsike is anya lett. Megérdemli, ahogyan Norbi is, a veje, akit nagyon kedvel, sőt, megszeretett az évek során, pedig eleinte, hej, de nagyon nem szívelte a fővárosi flaszteren felnőtt fiatalembert, akinek annyi gyakorlati érzéke sem volt, hogy rábízza, üssön be egy szöget a falba, vagy öntse a malacok elé a moslékot.
Igaz a mondás, hogy vak a szerelem, mert nem lát a szerelmes ember tovább az orránál, csak ábrándozik, mennyire szépen összeillenek, ami meg hibádzik, azt meg közösen kipótolják. Csakhogy a szerelem illan az idővel, s ha nem lép helyébe a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés, no, akkor lehet válni, ágytól meg asztaltól, ketté lehet fűrészelni mindent, amit szereztek, had’ legyen mindkettőnek kétlábú asztala, melyről többé ember nem eszik.
Felesége, Róza, egész nap gyilkolta a kétlábú jószágokat, három tyúk, meg egy kacsa már a hűtőben dermed, most pucolja a második tapsírost.
- Márpedig asszony, - lép be a házba, - holnap reggel megetetem az állatokat és útnak indulunk Pestre. János sógor elvállalta, hogy gondjukat viseli három napig, mi meg ez alatt mulathatunk.
- Ugyan már, Sanyi, ne bolondozz!
- Nem bolondozik, tudod, nagyon jól. Ha nem csinálom meg a gyerekágyat, akkor a kis Viktória az asztalon alszik! Norbi, szegény, nem ért hozzá. Ha végeztél a kacsapucolással, igazán felhívhatnád a nászasszonyodat, nehogy ő is beállítson a fiatalokhoz. Két dudás nem fér meg egy csárdában!
- Ugyan, Sanyi, nem félek attól, hogy Piroska akár egy napra is otthagyná a második urát.
Erre jobb, ha nem szól semmit. A menyük anyjáról sem gondolták volna, hogy főkönyvelő létére képes három hét szabadságot kivenni, csakhogy Karcsikát pelenkázza, sétáltassa naphosszat.
Asszonybeszéd, legyint egy nagyot és kimegy a műhelybe, összeszedni néhány kéziszerszámot, amit magukkal visz, mert az biztos, hogy a vejének nincs belőlük egy sem.
Dudorászik a boldogságtól, hogy végre Erzsike is anya lett. Már kislány korában is imádta a gyerekeket és tanító néne akart lenni. Az is lett. Végtelen a türelme, látta, mint tanítgatta a bátyja kisfiát, aki rendszerint úgy mutatkozott be, mint Holló Karika. Valamely oknál fogva nem jött a szájára a Karcsika név. Mikor rákérdezett nála, az ötéves unokája felnézett rá, úgy mondta:
- Papa, annak nincs értelme. A Karika meg karika.
Látszott a gyereken, hogy nem érti, miért nem természetes ez a papának, miért kell magyarázkodnia.
Holló papa ott hordja a zsebében a mobilját, sokszor hetekig sem hív senkit, a fontos az, hogy ő legyen elérhető mindenkinek. A készülékében mindössze tíz szám szerepel, de ebben már benne van a körzeti orvos is, meg a tűzoltóság is.
A Norbi gyerek nem veszi fel, biztosan mulat a barátaival, somolyog az öreg a bajsza alatt. Már éppen behúzná a szerszámokkal teletömött utazótáska zipzárját, amikor megcsörren a telefonja és kedvenc veje lihegve köszönti:
- Szervusz, Papa! Bocsáss meg, éppen megpróbáltuk Józsi bácsival a helyére tenni a kiságyat. Hogy vagytok?
- Szervusz, Norbi! Köszönöm, jól vagyunk. Szóval, segített a kisöreg? Add át neki az üdvözletemet!
- Átadom. Mikor jön Róza mama?
- Mindketten megyünk, holnap délelőtt.
- Várlak benneteket, nagy szeretettel, bár nekem tapétát kell vennem, meg Béni felírta, hogy mi minden kell a gyerekszobához.
- Ne vegyél semmit nélkülem! Majd együtt kiókumláljuk a dolgot.
- Köszönöm, Papa! Nagy segítségemre leszel.
- Úgy készülj, fiam, hogy csak három napot maradok, és addig nem alszunk, amíg el nem készülünk a gyerekszobával.
- Akkor beszerzek egy kiló Omniát!
- Az jó lesz, gyerekem, csak tejszín is legyen hozzá!
- Papa, bevallom, hogy Béni barátom is felajánlotta a segítségét.
- Az a bizonyos Béni? A húgod volt férje? Nekem nincs vele bajom!
- Tudom, csak szólok.
- Aztán Erzsike meg a kis Viktória hogy vannak? Látod, nem is kérdtem eddig, pedig most róluk szól minden.
- Jaj, nagyon jól vannak, és ha meglátod a kislányomat, abban a pillanatban beleszeretsz!
- No, holnap a látogatásra is sort kerítünk. Eredj, pihenj, amíg tudsz. Jó éjszakát!
- Jó éjt, papa! Csókolom a mamát!
- Megmondom, fiam.
Norbi küldött mobilon fényképeket Erzsikéről és az újszülöttről. Nagyon szép kislány Viktória. Szabályos a fej formája, gyönyörű a bőre, ilyen szép csecsemőt még nem látott, pedig az idén már a hatvanötöt tölti. Csak legyen egészséges, szép kislány. Biztos, hogy mindent megkap, amit csak akar, amit a szeme szája megkíván. Erzsike szegényke, megszenvedte, hiszen császárral szült, ez volt az ötödik terhessége és ugyan nem ért ezekhez a dolgokhoz, de nem tartja valószínűleg, hogy lesz testvére.
Karcsiék sem akarnak még egy gyereket, hiába mondogatja nekik is, hogy egy gyerek nem gyerek. Legalább kettő kell, vagy még több, de a menye hallani sem akar róla.
- Ugyan, papa, maga nem is tudja, mennyibe kerül ma egy gyerek taníttatása!
- Ritukám, kedves – válaszolt az öreg, - a Holló családban mi öten voltunk gyerekek, mégsem éhezett soha senki! Aztán ne feledd, hogy én is taníttattam mind a két gyerekemet. Látod, diplomások lettek, még az első lakásukat is én vettem nekik, mégis itt vagyunk, épen, egészségesen.
Tudja, hol hibádzik a dolog. Nagyok az igények. Két kocsi kell, egy már nem is elég. Ritának fontos a karrierje is, és kétségtelen, hogy Karcsi fizetéséből nem tellene az úri passziókra, úgymond külföldi nyaralásokra, a legújabb divat szerinti ruhákra, nem beszélve arról, hogy mennyi felesleges dolgot megvesznek és mennyit ki is dobnak. Ha megjelenik egy új fejlesztésű televízió, máris megveszik, a régit meg hozzák nekik haza. Már minden rokonnak kicserélték az elmúlt években a televíziójukat, mert Holló Sándor szerint egy készülék elég egy családnak, a felesleget ezért tovább adja, ugyanannyiért, amennyiért kapja, azaz ingyen.
A konyhában sincs már egy tapodásnyi hely sem, mert új konyhaszekrényt kellett beállítani annak a sok konyhai pepecselésre használatos ketyeréknek, melyeket Rituska hazahozott, és Róza egyáltalán nem használja. Még a kézi darabolót sem veszi használatba, azt mondja, míg beleteszi a hagymát, addig kézzel is felaprítja, minek akkor a mosatlant gyarapítani.
Egy dolgot használ, a kelesztő tálat, mert az nagyon praktikus.
Ott van Karcsika, aki annyi játékkal játszhat, amennyivel akar, tele a szobája legókkal, autókkal, társasjátékokkal, az itteni, falusi bolt nem árul összesen annyit. De menthető a gyerek, mert nyaranta, az óvodai szünetben rendszerint itt van, a papáéknál, és akkor megerősödik. Nem csupán azért, mert Róza mama állandóan eteti, hanem azért is, mert a nagyapját követi mindenhová, és kiköveteli magának, hogy ténykedhessen mellette. Milyen jó móka számára megetetni a tyúkokat, zöldet szedni a kacsáknak, kergetni az udvaron a kismalacokat, és még a kertben is talál érdekes játékot, mialatt papa kapálja a zöldségeket. Lebarnulva, meghízva kerül haza, és a szókincse is alaposan gyarapodik, néha olyan kifejezésekkel, melyeket az óvó néni sem ért, de jobb is.
Érdekes módon, Rituka úgy viszi haza a félkoffernyi játékot, ahogyan elhozta, még ki sem kellett bontani, mert Karcsikának egyáltalán nem hiányoztak. Esténként Róza mama előveszi a régi mesekönyveket, melyekből már a gyerekeinek is mesélt, és megsárgult lapjain kiszürkültek a betűk, felveszi az olvasó szemüvegét és mesél a gyereknek, sokszor két mesét is, melyet Karcsika úgy élvez. Másnap aztán elmeséli papának, ha nem hallotta volna, nehogy lemaradjon róla és Holló papa kiigazítja, ha elfelejtene valamit, sőt, még a mese tanulságait is megbeszélik.
Eszes gyerek Karcsika, amit megért, az nem felejti el, és időnként olyan asszociációra képes, amely mulattatja a nagyapját.
- Sanyi, gyere, kész a vacsora! - kiabál a gangról az asszony és tudja az öreg, jobb, ha megy, mintsem egész este zsémbeljen vele Róza asszony.
A konyhaasztalon alig van hely a két tányérnak, mert foglalja a helyet három tepsi rétes, a negyedik meg sül a sütőben, már érzik az illata.
- A tyúkok és a kacsák zúzájából, májából főztem pörköltet, krumplival. Vacsora után tedd el magad holnapra, mert vezetned kell, de nekem még meg kell sütnöm a réteseket.
- Tökös-mákos is lesz? – kérdi papa, mert az Erzsike kedvence.
- Hogyne lenne! – zsörtölődik Róza mama – de abból nem eszel. Ha kisül a túrós, azt megkóstolhatod, ha már ennyire megkívántad!A nászasszonyunk meg nem tud jönni az unokájához. Azt mondta, én úgyis megyek, ők meg már rég befizettek egy külföldi utat, oda mennek az új férjével. Szóval, a gyerekeknél maradok vagy két hétig. Csak megleszel egyedül.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez a rész is jó! Tetszett!
Várom a folytatást!
Pussz: emillio
Még követem...csak a végébe kötök kicsit bele, az nem a nászasszony? Sógornő a testvérnek a felesége. Vagy nem? Vagy mégis elvesztettem valahol a fonalat? Jajj!
Köszi, javítottam, igazad van!