újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Csillagszóró

2012. december 18. - Látogatók száma: 37

Marci szemét elönti a könny, amikor meghallja, hogy Janka nagyi skypon bizonygatja az őseimnek, hogy maradjanak csak nyugodtan Londonban, majd ő elintézi a karácsonyt.

Odahív bennünket is a laptophoz és anyáék vidáman közlik velünk, hogy szilveszterre hazaérnek, rengeteg ajándékot hoznak. Apa üzlettársától olyan meghívást kaptak, amelyet nem lehet visszautasítani.

- Marci, kisfiam, nehogy itasd az egereket! Meglátod, milyen jól mulattok Janka nagyival meg Zsanett nénivel. Mire leeszitek a karácsonyfáról a szaloncukrot, már otthon is leszünk.

Janka nagyi gyorsan véget vet a beszélgetésnek. Kézen fogja az öcsémet és elvonulnak a nappali másik sarkába, ahol a szófa van. Leülnek és duruzsol a durcás Marci gyereknek. Csak fél füllel hallom, hogy nem hívja meg Zsanett nénit, csak hárman leszünk, majd társasjátékozunk, meg nézzük a televíziót és közben eszegetjük a rumos-mazsolás-diós bejglit, meg a fahéjas kalácsot. Mézest is süt, karácsonyfa formájút, együtt díszítik fehér cukormázzal és szórnak rá csokoládé forgácsot is. Halászlé és rántott hal helyett, melyeket Marci nem szeret, a kedvencét főzi, töltött fasírtot krumplipürével és gyümölcslevest, másnap pedig töltött káposzta lesz, sok tejfellel.

- Megegyeztünk, kisfiam? Kezet rá. Most pedig eredj, mosd le az arcod.

Janka nagyi Anya édesanyja, nem szereti Zsanett nénit, Apa egyetlen élő rokonát. Megharagszik rá, amikor Apa egyéves amerikai ösztöndíjat kap, és Anya itthon marad a tízéves öcsémmel és velem, a tizenhat évessel.

Zsanett néni már több mint nyolcvan éves, Apa nagyanyjának, a dédinek a nővére. Vékony, ezernyi ránccal szabdalt barátságos arca előttem van, ahogyan minden évben nálunk ünnepel. Csak nézi a karácsonyfát, összekucorodva a kényelmes fotelben és máskor oly homályos szeme csillog. A csillagszóró a legfontosabb, motyogja maga elé.

Pedig Anya évek óta nem engedi a lakásban a használatát, részint bebüdösít, részint felgyújthat bármit, drapériát, függönyt, vagy éppen a karácsonyfa valamely díszét és kész, leéghet az egész lakás. Szerintem a kínai piacról származó égősor sokkal veszélyesebb. Anya sem kedveli Zsanett nénit, mert a szőnyegen apró sütemény morzsák mutatják, merre jár. Nálunk állandóan nassol, mintha otthon nem lenne mit ennie.

Apa azonban igyekszik kedvében járni egyetlen élő rokonának, ezért a nappali nagy ablaka előtt, kinn, az udvaron, a legnagyobb hóesésben is, vacsora után meggyújt néhány csillagszórót, melyet Zsanett néni bentről átszellemülten figyel.
- Zita, légy szíves hívd fel Zsanett nénit, mondd meg, hogy apádék nem jönnek haza, csak szilveszterre. Holnap délelőtt majd átviszed neki az ennivalót, meg a süteményeket. Elmegyek, veszek egy fenyőt, addig vigyázz az öcsédre.

Szeretem én Janka nagyit, de néha olyan kegyetlen tud lenni. Apa szerint ennek oka az, hogy régen elvált Nagyapától és egyedül nevelte fel Anyát. És nagyon büszke a lányára, hogy orvos lett.

Marci nem nagyon akar előkerülni.

Gyorsan felhívom Pétert, Anya kollégájának a fiát, akivel már két hónapja együtt kavarunk. Elhadarom neki a helyzetet és megkérem, hogy jöjjön el velem holnap vásárolni.

Zsanett néni nem hagy szóhoz jutni, egyre csak mondogatja, hogy nem tud eljönni, mert fáj a lába. Nem is erőltetem, mert vidámnak hallom a hangját.

Ideje előkerítenem Marcit.

Zárva a szobájának ajtaja. Hiába kopogok, nem enged be.
- Oké, Marci öcsém. Gondoltam, megeszünk egy tábla csokit, és amíg Nagyi nincs itthon, megbeszéljük, hogy holnap elmegyünk Zsanett nénihez, veszünk neki karácsonyfát. De ez titok, Nagyi nem tudhatja.
- Milyen csokid van?

Hát, azt mégsem mondhatom, amilyet találok.

- Csoki. Addig húzod az időt, amíg hazaér Nagyi.

Közben jár az agyam, hová is tettem a bánat csokoládét. Pétertől kaptam, vanília krémmel töltött. Ha bánatos vagyok, csokoládét eszem. Most az öcsém bánatos, neki van szüksége rá.
Emlékszem már, a fehérnemű szekrényem aljába rejtettem.
- Az egész az enyém lehet?
- Tied, öcskös.

A csokoládéevés Marci számára egy rituálé. Gondosan kibontja a sztaniol papírból, kockákra tördeli, majd kényelmesen elhelyezkedik és módszeresen, egyik kockát a másik után, szépen megeszegeti.

Elmondom neki a tervemet, időnként bólogat, hogy érti, vagy egyetért. Ám Péter meghívását nem veszi jó néven.
- Péter mellett nem figyelsz rám. Meg csókolóztok is.
- Ne aggódj, sok dolgunk lesz. És nem csókolózunk. Rendben?
- Jó.

A komód aljából előkerülnek a karácsonyi díszek, girlandok. A nappaliba becipeljük a kisasztalt a szobámból, mindig azon áll a karácsonyfa. A szaloncukor és a csokoládé díszek a spájzban vannak, a legfelső polcon.

Janka nagyi kétméteres fenyővel érkezik, fújtatva, pedig jó a lift. A fenyőn már ott a talp is, hiába, most nincs, aki kifaragja.

Ránézek Marcira, hogy meg ne szólaljon, s ártatlan arccal előadom Nagyinak, miért is kell éppen most, azonnal feldíszíteni a fát.
- Segítünk süteményt sütni, meg a főzésben is, ha akarod.

Meghatódik, hogy milyen rendesek vagyunk. Öcsém vigyorog, mint a töklámpás.

Reggel ötkor Marci birizgálja az orromat. Persze, hogy felébredek.
- Kelj fel Zita, már reggel van.
- Marci, korán van, hagyj aludni.
- Elkésünk Zsanett nénitől…
- Dehogy késünk…
- Idebújhatok hozzád? Egyedül elalszom.
- Gyere, de ne rugdoss!

Életveszélyes az öcsémmel aludni, mert álmában forgolódik, rugdal a lábával, mintha álmában is focizna.
Nagyi is korán kel. A konyha felől behallatszik a rádió hangja, bele-bele kotnyeleskedik az edénycsörgés.
Janka nagyi mégis főz egy nagy fazék csípős halászlét, kiránt másfél kiló pontyot is. Péter pontosan tíz órakor érkezik. Beleszimatol a levegőbe és a töltött káposzta illatára nagyokat nyel.
- Jól van, gyerekek, kóstoljátok meg a káposztát, amíg összekészítem Zsanett néninek az ételeket. Pattanj, Zita, teríts meg és szolgáld ki a fiúkat.

Erre replikáznék, de nem teszem.

Amint hallótávolságon kívül kerül Nagyi, Péter a fülembe súgja:
- Elhoztam anyám kocsiját.

Hiába, első éves egyetemista, két felsőfokú nyelvvizsgával, maximális pontszámmal jutott be az orvosira. Nem egy elkényeztetett gyerek, öten vannak testvérek.

A csomagtartó megtelik. Marcinak jó ötletei vannak, hol tudunk gyorsan bevásárolni. Díszeket nem kell venni, azt lespóroltuk a saját fánkról. Péter is hozott otthonról, meg szaloncukrot is, egy kilót, fél kiló kávét és egy üveg pezsgőt.

Fenyőfát, kenyeret, kristályvizet mindenképpen vennünk kell. Marci szerint csokoládét is vigyünk, meg üdítőt, Péter szerint bor is kell.

- Zita – szól rám az öcskös,- a legfontosabb a csillagszóró!

Bizony, annál nincs fontosabb.

Péter nagyot fékez az egyik utcai árus előtt és megveszi a teljes csillagszóró készletét, pontosan egy tucatot.

Zsanett néni az Andrássy úton lakik. Alig találunk parkolóhelyet.
Kétszer is fordulunk, mire mindent felviszünk a harmadik emeletre.

Zsanett néninél rend van, fénylenek az antik bútorok, amelyek még a háziasszonynál is idősebbek. Maga is ünneplő ruhában üldögél, nézi a televíziót. Előtte az asztalon, tálcán egy üveg konyak, két pohárral, egy lezárt borítékkal és egy becsomagolt könyvvel.

Vendéget vár, de nem merem megkérdezni, hogy kit. Nem minket, az biztos.
Megörül az ételeknek és a süteményeknek. Izgatottan figyeli, mint készül el a karácsonyfa a fiúk keze alatt. Közben kávét főzök, és a hűtőszekrénybe teszem az ételeket. Az italoknak már nincs hely, azok a konyhaasztalon maradnak. Zsanett néni a botjára támaszkodva utánam jön, leül a székre és nézi a ténykedésemet.

- Zituskám, tegnap este felhívott az apád és mondta, hogy nem jönnek vissza csak szilveszterre. Nem akartam Jankát azzal terhelni, hogy gondja legyen rám. Egyébként is, vendéget várok egy órára. Ugye, itt tudtok maradni? Szeretném, ha megismerkednétek vele. Náluk lakott apád, amikor Amerikában volt. Ugye, jól tudsz angolul? Hát hogyne tudnál, már Marci is tud. Izgatott vagyok. Meleg a rántott hal? Ennék egy szeletet. Találsz majonézt a konyhaszekrényben. Vagy hoztatok azt is? Nagyon jó. Megkóstolom a halászlét is. Janka jól főz. Csak ne lenne akkora szája.

Úgy eszik, ahogyan Marci öcsém. Lassan, komótosan, élvezve minden falat ízét. Töltök neki egy pohár bort, és a kínáló tálra felszeletelem, a mákos beigli felét. Az a kedvence.
A nagy tányér halászlé után a majonézes krumplival óvatosan bánik, ám a rántott hal nagyon ízlik neki. Még egy szeletet megeszik. A vörösborból is elkortyolgat két pohárral. Mire a mákos süteményre kerül a sor, az arca kipirosodik, a szeme csillog.

Nem értem, hogyan fér ebbe a vékony kis öregasszonyba ennyi étel?
- Diósat is hoztál? Abból is kérek egy szeletet. De vastagabbat vágj. Olyan tisztességes méretűt.

Hagyom süteményt majszolni Zsanett nénit, és megnézem a fiúkat, mit művelnek a karácsonyfával.

Nem hiszek a szememnek. Mind a százhúsz darab csillagszóró fenn van a karácsonyfán, legalább ötven dísz és három nagy girland között. Szaloncukrot már nem is kell rátenni, mert nincs helye. A csokoládé figurákkal együtt egy kínáló tálba teszem az asztalra.

Kocog vissza botjára támaszkodva Zsanett néni a konyhából. Apró sütemény morzsák gördülnek le a ruhájáról.
- Jaj, gyerekek, de szép karácsonyfát hozott nekem a Jézuska.

Marci segít neki leülni. Péter még megigazítja a karácsonyfa tetején a csúcsos díszt.
- Zituska, gyertek, üljetek le. Hozzál be süteményt, üdítőt, ma mulatunk.

Mulatunk? Zsanett néni foglalkozását tekintve könyvtáros és angol szakfordító, immár harminchét éve nyugdíjas. A hetvennégy négyzetméteres lakásban legalább ötezer könyvet gyűjt össze és mindegyikre emlékszik, hová tette. Számítógép nélkül is tudja a választ a kérdéseimre. Apa rendszerint hozzá küld, ha valahol elakadok a tanulásban. Sohasem volt férjnél, nem tud főzni, utál takarítani, bevásárolni. Egész életében bejárónő gondoskodik róla. Nyolcvankét évesen is egyenes a tartása. Sziporkázó társalgó, bár már feledékeny.

Angolra fordítja a szót, Péterrel lezserül beszélget, de Marci még keresi a szavakat.

Velem egy szót sem vált, mintha ott sem lennék.

Egy órát üt a felhúzós állóóra, amikor csengetnek.
Ajtót nyitok. Magas, elegáns, harminc körüli fiatalember érkezik. Angolul beszél. Zsanett néninek kezet csókol, mindenkivel kezet fog, bemutatkozik. Hatalmas bőr aktatáskájából hivatalos angol nyelvű iratokat vesz elő és olyan gyorsan beszélgetnek Zsanett nénivel, hogy én egy szót sem értek az egészből. Közben koccintgatnak a likőrrel, mi pedig az üdítőnket szopogatjuk.

Látom, Péter nagyon figyel és az arcán átsuhanó grimaszokból feltételezem, hogy érti is, miről van szó.

- Eredj, Zitus, hívd át a szomszédasszonyt –fordul felém.

Ismerem Tilda nénit, aki Anyával egyidős.
- De….
- Menj csak, tud róla.

Tilda néni is kiöltözve, ünneplőben vár.
- Szervusz, kislányom, már azt hittem, nem is kell átmennem, mert nem jött a vendég.

Kiderül, hogy tanú kell az iratok átvételéhez. Az egyik Tilda néni, a másik meg Péter. A fiatalember elteszi az iratokat, búcsúzik. Zsanett néni átad neki egy borítékot, és most kivételesen értem, amit mond.
- Thomas és én…negyvennégyben, Vannes-ban. A Dingson hadműveletben megsebesül és akkor ismerkedünk meg. Vannes egy város Franciaország nyugati részén, Bretagne régióban, Morbihan megye központja. És a mi szerelmünk színhelye. Kérlek, ezt ne mondd el Thomas családjának, hiszen nem véletlen, hogy csak a halála után öt évvel hozhattad el a Bank of America letéti szerződéseket. Menj, fiam, menj. Lehet, hogy velem többé már nem találkozol, csak az unokámmal, meg a dédunokáimmal…

Marci sem érti a dolgot, ki lehet Zsanett néni dédunokája?

Amint magunkra maradunk, le kell engednünk a redőnyt és meggyújtanunk a csillagszórókat.
- Csak minden másodikat, hogy holnapra is maradjon.

Szikrázva pattognak a csillagszórók, illatuk és fényük betöltik a szobát.

Péter mellém áll és átfogja a vállam.

Zsanett néni arcán, földön túli mosoly és megmagyarázhatatlan nyugalom.
Öcsém megpróbálja elolvasni az asztalon lévő iratokat.

Az utolsó szikra is eltűnik a levegőben.
- Tilda, kedves, kísérd ki az dédunokáimat. Add, oda kérlek, a könyvet Zitának. Majd ő átadja az unokámnak. Szervusztok. Ja, igen, Tilda. Utána meggyújtanád a maradék csillagszórókat?

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: