újabb események régebbi események további események
20:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:08
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:35
Új cikk került fel a weboldalra

Dédike 3. rész

2010. július 14. - Látogatók száma: 20

KATALIN

Mióta a férfiből eltávolították a daganatot Katalin még inkább aggódott, ha Gigi késett az ebédről. Sajnos a függöny mögül az utca nagyobbik részét nem lehetett belátni. Kihajolni az ablakon meg nem mert a vén boszorkány miatt a szomszédból. Képes volt múltkor is megkiabálni: - Mi van Kati, nem bírsz a véreddel, a kanodat várod? He?

Gigi minden volt már, csak kan nem. Nagyon összement az utóbbi időben. A sapka lecsúszott a szemébe, nadrágja nevetségesen lógott rajta. A biciklit már csak tolta, szinte mankóként használta. Bizonytalan járása így is egy illuminált egyed benyomását keltette.

Erzsébet kisebbik lánya nem tudta soha megemészteni, hogy Gigire alattomosan lecsapott a rák.

Azt hitte, hogy menten megbolondul, mikor a pozitív eredményt a kezébe adta az orvos. Annyit nem sírt és imádkozott egész életében, mint akkor...

A férfit rögtön a szívébe zárta, amint meglátta. Egy ajánlott levelet hozott neki, vidám volt, még a szeme is nevetett. Katalin megkínálta egy kávéval. A ruhakészítő végzettségű asszony látta, hogy a postás egyenruhája egy számmal nagyobb volt a kelleténél. Felajánlotta, hogy ráigazítja. A ruhapróbákból vad, szenvedélyes szerelem lett. Igaz ez az asszony részéről volt intenzívebb, odaadóbb. Gigi akkor még ereje teljében lévő fiatalember volt, Katalin tizenhárom évvel volt idősebb nála. A férfi mindig is kedvelte az idősebb, töltött galamb típusú nőket. Ezért az unatkozó, elhanyagolt asszonyok kedvence volt, a városban máshol is kapott ilyen jellegű törődést. Katalin ezt folyamatos ügyeskedéssel lerendezte, pár hónap leforgása alatt leépítette az összes konkurenciát és kizárólagosan az ő tulajdonába került a postás.

A folytatás kicsit rázósabb volt, porszem hullott a gépezetbe. Nem Károly miatt, őt nem érdekelte. Tulajdonképpen fel sem tűnt neki semmi szokatlan. Hanem a lány, a Vera megbolondult. Szemet vetett az örökké vidám, bókokat ontó postásra, aki nap-nap után bejárt kávézni levélkihordás közben hozzájuk.

Vera azt gondolta, hogy miatta néz be a postás olyan sűrűn. Persze mórikált Gigi neki is rendesen, ahogy illik. A férfinek pedig imponált, hogy anya-lánya rajongás központi tárgya lett.

Aztán Katalinnak egy nap befelhősödött az ég. Egy nap a gyárból fáradtan arra ért haza, hogy a lány meg Gigi meglehetősen bizalmas és pőre helyzetben voltak Öcsi szobájában.

Kati azóta megtanulta, igaz az a mondás amit az anyja mondogatott folyton: a harag nem jó tanácsadó. Ő borzasztóan haragos volt. Első dühében rögtön a fejükhöz vágta, hogy össze kell házasodniuk. Hiszen kárt tett a postás a lányában (az ő érzelmeiről nem is beszélve). Azt hitte, Gigi tiltakozni fog, de rosszul számított. A férfi már biztos pontra vágyott az életében. A helyzet meg kapóra jött. Az anyja mióta az eszét tudta basáskodott rajta és a két bátyján. Az apjuk korán meghalt, így a három fiúra maradt a gazdaság. Az édesanyjuk rendkívül keményen bánt velük, a végsőkig kihasználta őket. Gigi menekült volna már rég otthonról, de nem látott kiutat. Ekkor történt Verával, hogy egymásba gabalyodtak. A lány lett a fény az alagút végén. A szabadság édes illata érződött, miközben a házasság béklyója fenyegette.

Az esküvőt két hónapon belül megtartották. Gigi és Katalinék közösen vettek egy házat két utcára az örömanyáéktól. Katalin rengeteget segített a fiatal pár közös életének kezdetén. Minden nap ment hozzájuk ilyen -olyan ürüggyel, ha hívták ha nem. Hol takarított, hol elmosogatott Vera helyett. Később, ahogy lettek apró jószágok, az ő etetésüket vállalta fel. Gigi voltaképp minden problémát lassacskán csak az anyósával tárgyalt meg és orvosolt. Vera napról-napra kívül rekedt Gigi mindennapjaiból és tulajdonképpen a házasságukból is. Ahogy múlt az idő minden téren külön éltek, csak éppen egymás mellett.

A szerelmes ember kezdetben vak és Vera évekig nem látott, vagy nem akart tudomást venni az egyértelmű jelekről. Katalin és Gigi pedig nem tudtak és nem is akartak parancsolni szenvedélyüknek. A lakodalom után pár hónappal mindent ott folytattak, mint azelőtt. Azzal az egy különbséggel, hogy most már Károly mellett, Vera előtt is titkolózni kellett. Hét évig tartott ez az idilli állapot, ekkor Vera testvére, Öcsi nősült és ezzel feje tetejére állt minden. Judit az új asszony, rögtön kiszúrta a túlzott ragaszkodást vő és anyós között. A nő jó pár hétig vívódott magában, hogy mit tegyen. Egyáltalán kell-e, szabad- e beleavatkoznia mások életébe? Verát nagyon megszerette, és látta napi szinten a kínlódását a semmilyen házasságában. Neki sírta el bánatát, hogy hiába kedveskedik a férjének, csak gorombaság a válasz mindig, házaséletük már szinte nincs is, valamint hogy az anyja irányít helyette az ő házában.

Hosszas meditálás után Judit, háborgó lelkét azzal tudta csak megnyugtatni, hogy rávette férjét (aki szintén tudott mindenről, csak kellett egy kis biztatás számára) - világosítsa fel a sógorasszonyt, mégiscsak ő a testvére. Ezzel az események hirtelen felgyorsultak, felbolydult az egész család, mint a méhkas. Öcsiék felhatalmazva érezték magukat az intézkedésre, védőszárnyaik alá vették Verát, aki mint valami félálomba zuhant királylány csukott szemmel követte utasításaikat.

Úgy érezte ez csak egy rossz álom, és majd fel fog ébredni. Tulajdonképpen ez nem is vele történik. Pedig már régen sejtette. Valahol hátul, legesleghátul a kis agyában lezárta három lakattal. Amíg nem mondták nyíltan a szemébe addig voltaképp nem is létezett a probléma. A városba is beszédtéma volt ez a kapcsolat, de Verát próbálták kímélni az embere, mert őt szerették. Így is el-eljutott hozzá a szóbeszédből egy-egy foszlány, de valahogy soha nem volt bátorsága szembenézni a tényekkel. Holott házasságában már semmi öröme nem volt, mint két idegen éltek együtt. Külön pénzből gazdálkodtak, és ő lényegében a házi cseléd szerepében tündökölt otthon. Munka után mosott, főzött, takarított, bevásárolt. A veteményeskertet ápolta és a jószágokat is ő etette. A férje pedig szakszerűen utasította mindig a következő munkafázisra, lekötötte mindenféle tennivalóval, hogy ő szabadon rendelkezhessen saját idejével.

Az idő múlásával a szerelmi házasság fénye igencsak megkopott Vera szemében. Gigi már végül egy fillért sem adott a keresetéből - Katalin őrizte a fiókjában - egyedül a téli tüzelőt fizette ki. A házaséletük szinte nullára redukálódott, így Vera belefáradt ebbe az egyoldalú kapcsolatba.

Ekkoriban ismerkedett meg egy fiatalemberrel aki kedvesebb volt hozzá Giginél. Nem alázta meg és nőként bánt vele, ami új volt számára. Ez egy időbe esett azzal mikor öccse és sógornője felnyitották a szemét az anyja és férje közti lieson ügyében.

Egy csapásra megváltozott, könnyebbé vált minden. Vera számára hirtelen lett megoldás a faramuci, képtelen és legfőképp kínos helyzetből. A megoldás neve: Tamás és Tomaj lett. Az előbbi az új férj személyében, utóbbi az új lakhely: kis földrajzi távolság régi életétől.

Katalin kétségbe volt esve. A történtekig minden este feljárt hozzájuk. Saját kulcsa és akkor is szabad bejárása volt a házhoz, ha Vera dolgozott. A nyulakat, csirkéket járt etetni, elkélt a segítség két dolgozó ember háztartásában. Tudta ha a lányáék elválnak, neki - az emberek szemében - semmi jogcíme nem lesz ezentúl oda feljárni. Ebbe a tudatba szinte belepusztult, le is fogyott a sok idegeskedés miatt tíz kilót.

Vera átmenetileg Öcsiéknél húzta meg magát. Napi zaklatásoknak volt kitéve Katalin és az öregasszony békítő szándéka által. Gigi persze nem tett egy lépést sem. Neki soha egy percig eszébe nem jutott, hogy Vera majd mást tesz, mint amit az anyja mond neki. Katalin azt sulykolta egyfolytában belé, hogy neki semmi köze intim értelemben Gigihez, és hogy minden házasságban vannak hullámvölgyek. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Katalin itt tévedett ismét, hiszen a lánya pont az akarásnak volt már híján. A Gigi által képviselt régi és első szerelem, ami minden tűzével és tapasztalatlanságával együtt azért számára kezdetben szép volt -mára már elhamvadt. Megismert egy új érzést, és ez az új sokkal több reménnyel, gyengédséggel és perspektívával kecsegtetett. Ez utóbbi előrevetítette a köldökzsinórról való leválás lehetőségét, az önálló élet ígéretét. Tamás gyengédsége és figyelme kihozta belőle gyakorlatilag hét éve szunnyadó nőiességét. A férfi önálló egzisztenciája (jó kereset, tomaji saját tulajdonú ház), férje közönye, öccséék határozottsága és kiállása Ő mellette pedig megadta a kezdő lökést a változtatáshoz...

Folyt. köv...

A cikket írta: Amarilla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 14. 19:38
Kedves Amarilla! Várom a folytatást, igencsak összefonódnak a dolgok. pusz Orsolya
2010. július 14. 19:19

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. július 14. 18:54

Kedves Amarilla! Nem semmi történet, leeset az állam, de sajnos ilyen is van! üdv Orsolya

Bizony ám. A téma az utcán hever...:-)
2010. július 14. 18:54
Kedves Amarilla! Nem semmi történet, leeset az állam, de sajnos ilyen is van! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: