Dilemma - Te mit tennél ebben a helyzetben?
Látogatók száma: 112
Válás után két gyerekkel nehéz eldönteni mit tegyünk a következő helyzetben...
Boldog házasságban élsz, két kisgyerekkel egy hatalmas házban, amikor a férjed egyszer csak elkezd furcsán viselkedni. Mindenbe beleköt, féltékeny, folyton veszekedést provokál. Nem érted mi van vele, először türelmes vagy, de később totál idegbeteget csinál belőled. Nem telik el egy nap sem civakodás nélkül, egyik alkalommal késsel is fenyegetőzik az addig jámbornak hitt ember. A férjed javasolja a válást. Igazán nem érted mi történik veletek, de belátod, nincs mit tenni, mert nem ismersz az egykor szerette férfire.
Elváltok. Míg a közös házat nem adjátok el, úgy döntesz albérletbe költözöl a gyerekekkel.
Hetek múlva kiderül, hogy az ex férjed nagyon beteg, de nem akar orvoshoz menni. Egy nyugis vasárnap délelőtt csengetnek. Az ajtóban a volt férjed áll csontsoványan, és könyörög, hogy segíts rajta. Beviszed a sürgősségire, ahonnan mindenféle kivizsgálásra küldik. Este már a pszichiátrián vagytok, a diagnózis paranoid skizofrénia. Több hétre befektetik, csak te mehetsz a közelébe, a családtagok közül senkit sem fogad el. Mielőtt hazaengedik a kórházból közlik veled, hogy élete végéig gyógyszereken fog élni, sohasem lesz már teljes értékű ember.
Mit teszel? A szülei messze laknak, nincs rajtad és a gyermekeken kívül senkije. A skizofrének viszont ön és közveszélyesek...
(Igaz történet, várom a véleményeteket és majd megírom mit tett a fiatalasszony.)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm szépen a tanácsokat, látom komolyan vettétek és igazán bölcs, okos lépéseket javasoltatok.
A hölgy a következő döntést hozta:
Sokáig tépelődött, visszapergette az idő kerekét. Rájött, hogy amikor még házasok voltak, a furcsa viselkedés már a betegség első jele volt. Tehát amiatt váltak el. De mivel anno megígérték egymásnak, hogy jóban-rosszban, betegségben-egészségben, úgy érezte cserbenhagyná ha lelépne, vagyis kilépne a férje életéből. Visszaköltözött a gyerekekkel a házba, keresett egy neves pszichiátert, elvitte hozzá a férfit. Gyógyszerekkel stabilizálták az állapotát, tényleg olyan lett, mintha az asszony kapott volna egy harmadik gyereket. Teltek múltak az évek, és az nőt egyre jobban zavarta, hogy egy látszólag erős férfi csak téblábol, semmit nem csinál, sokszor feszült, gyermeteg kérdéseket tesz fel stb. Szex nem volt, mert a gyógyszerek miatt nem kívánta a férje, és nem is volt rá képes.
Közben a gyerekek kamaszodtak, a hölgynek megszűnt a munkaviszonya.... és egyszer csak majdnem ő is bekattant. De ez érthető. Nem volt mellette egy igazi TÁRS, a gyerekeket csak ő nevelte, nem volt előttük apa modell, és új munkát is kellett találnia.
Szóval összeroppant, és rájött, hogy aki egy ilyen beteg emberrel él együtt, az előbb vagy utóbb szintén depresszióssá válik.
Mivel a férje állapotán már nem tudott változtatni, de azt nem akarta, hogy a gyerekei azt lássák, hogy az anyjuk is "becsavarodik", fogta magát és a gyerekeit, és elköltözött. Akkor már a gyerekek elég nagyok voltak, tudtak segíteni az apjuknak. A férje nővére, a hölgy édesanyja és a gyerekek rendszeresen látogatják azóta is volt férjet, az asszony nem hajlandó már erre.
Sajnos a feleség is elég ramaty állapotba került, de nem volt szüksége orvosra, saját magát kúrálta barátok és természetgyógyászok segítségével...de az is több évig tartott. Hm, az élet nem habos torta!
Ha azt teszi, amit itt többen is javasoltatok, vagyis eladja a házat és gondozót keres, nem jutott volna idáig, hogy a végén saját magát is majdnem tönkretegye.
Válasz erre: Lizelotte
Kösz, hogy olvastál Ailet! Majd megírom, hogy döntött az érintett hölgy. :)
Puszi:A
Huh ez tényleg elég nehéz helyzet. Nincs jó döntés. Ha mérlegelni kell (nyilván minden orvosi és egyéb módszer eredménytelensége után) három ember között, akkor... én vagy ő, vagy a gyerek, akkor itt a gyerek érdekét kell elsődlegesen szem előtt tartani. Ezután a kapcsolat valamiféle megtartását azért javasolnám, szintén a gyerek miatt. De az asszony se adja fel a saját életét, ebben a helyzetben neki el kell tudni engedni. A férj pedig, amikor "rendben van" tudja, hogy az egyetlen megoldás, ha a többiek biztonságban élnek. A ház... a vagyon megosztás... hát megint Évának kell igazat adnom.
Üdv, P.
Itt a cikkben pedig azért elnagyolt eset"tanulmányt" kaptunk.
Válasz erre: Divi Éva
Szia !
Nem vagyok nagy szakértő, de ha jól tudom ez a betegség örökölhető is sajnos. A ma csendes pedig ha jól tudom egyszer minden előzetes ok nélkül átcsaphat agresszívba. Egy távoli szomszédomnak volt hasonló betegsége, de előbb utóbb mikor már egyre többször jött rá a roham el kellett vitetniük. Sajnos a lánya örökölte a betegséget, és terhesen egy rohamban agyon szurkálta a hasát és meghalt. Nem akarok rosszat lefesteni, de az élet kiszámíthatatlan és mindenféle képen ki kellene kérni szakember véleményét és segítséget is kérni a dologhoz, mert ez sem játék. Üdv puszi Éva.
Válasz erre: Lizelotte
Ebben az esetben egy úgymond "nyugodt" betegről van szó, aki a gyógyszerektől lecsendesedik, és a légynek sem árt. Inkább olyan, mint egy gyerek...
Nem vagyok nagy szakértő, de ha jól tudom ez a betegség örökölhető is sajnos. A ma csendes pedig ha jól tudom egyszer minden előzetes ok nélkül átcsaphat agresszívba. Egy távoli szomszédomnak volt hasonló betegsége, de előbb utóbb mikor már egyre többször jött rá a roham el kellett vitetniük. Sajnos a lánya örökölte a betegséget, és terhesen egy rohamban agyon szurkálta a hasát és meghalt. Nem akarok rosszat lefesteni, de az élet kiszámíthatatlan és mindenféle képen ki kellene kérni szakember véleményét és segítséget is kérni a dologhoz, mert ez sem játék. Üdv puszi Éva.
Ehhez az írásodhoz csak annyit tudnék kommentálni, hogy ennek az embernek felügyeletre van szüksége!
A paranoid skizofrénia igen súlyos betegség.
Nekem is volt egy osztrák barátom aki dettó ebben volt.
Szándékosan nem írtam, hogy szenvedett, mert Ő boldog embernek tartotta magát. 2005 kora tavaszán éppen 7 éve húsvétkor, szombaton a nagy mise kellős közepén olyat tett, hogy bement a Szent Floriani székesegyházba szekercével, és egy vasvillával, és elkezdett ordítozni, hogy én vagyok Jézus én vagyok Lucifer.
Hát talán meg is érne annyit, hogy ezt megírjam. Csak?..........
Kaptál egy 5-öst. 6-ost. :)
Üdv. István
Azt mondom mindegy hogy döntött , jól tette.Nagyon nehéz eset, de ha gyógyszerekkel. tud normális életet élni, és ő ebben tud segíteni, szerintem mellette marad.
joboszi
Válasz erre: Ailet
Szia Liz!
Fogós nagyon fogós. Az elejéből arra következtetek, hogy a nő még nem zárta le igazán ezt az egészet, tehát nem fogja magára hagyni a férfit. Szerintem. Valamilyen alternatív megoldást kellene választani, ahol nem sérül a család nem skizofrén része és a probléma is kezelve van. Esetleg egy orvosi + természetgyógyászati kezelés, szakápolókkal, kisebb ház, látogatás, kapcsolattartás, és őszinte beszélgetés minden résztvevővel. Hát nem sok, de valami...
Puszi:A
Válasz erre: Divi Éva
Szia Liz !
Azt hiszem nem merném felvállalni a gyerekek mellett egy skizofrén személy ápolását, mert kiszámíthatatlan, és innentől már a felelősség csak az én vállamat nyomja a gyerekek miatt. A házat mielőbb eladni, a férjet egy szakorvosi ellátásban megfelelő ellenőrzés és felügyeletem mellett beadom, gondoskodom a szükségleteiről, de a gyerekek biztonsága és élete a fontosabb és egészséges felnövekedése a célom. Látogatnám, felügyelném, de szerelem és minden érzelmet ilyenkor már félre kell tenni, mert ez a helyzet nagyon súlyos, és sajnos ismereteim szerint beláthatatlan következményekkel is járhat.
Fantasztikusan kíváncsi lettem mit tett a hölgy, aki ezt végig élte.
Üdv puszi Éva.
Válasz erre: Bianka
Nem hinnék az orvosoknak:) A szüleitől viszont kérnék pénzt az ellátására. Gondolom a munkahelyén felmondtak neki, v. nem?
Fizetés nélküli szabi?
Ha nincs állása, rokkant nyugdíjat kérelmezek.
Aztán keresek egy jó pszichológust, természetgyógyászt.
Én miből élek?
Miután leszedálják is "veszélyes", fenyeget, provokál?
Én beállítanék neki egy olyan szintet, ami a legenyhébb, de hatásosan lecsillapítja. Aztán pszichológus.
Am. ez dolog függ attól, h. szeretem-e v. sem?
Ezt nem írtad.
Ha nem szeretem, lemondok róla, ha szeretem, gondolom, küzdök érte.
A férfit leszázalékolták.
Természetgyógyász az ilyen jellegű betegségeknél nem segít.
Amikor beteg lett a férfi, a felesége még szerette.
Fogós nagyon fogós. Az elejéből arra következtetek, hogy a nő még nem zárta le igazán ezt az egészet, tehát nem fogja magára hagyni a férfit. Szerintem. Valamilyen alternatív megoldást kellene választani, ahol nem sérül a család nem skizofrén része és a probléma is kezelve van. Esetleg egy orvosi + természetgyógyászati kezelés, szakápolókkal, kisebb ház, látogatás, kapcsolattartás, és őszinte beszélgetés minden résztvevővel. Hát nem sok, de valami...
Puszi:A
Ismét egy nagyon nehéz kérdést tettél fel. Kérdés, hogy a szereplők mit is éreznek egymás iránt. Minden ettől függ.
Pussz, Tündér
Azt hiszem nem merném felvállalni a gyerekek mellett egy skizofrén személy ápolását, mert kiszámíthatatlan, és innentől már a felelősség csak az én vállamat nyomja a gyerekek miatt. A házat mielőbb eladni, a férjet egy szakorvosi ellátásban megfelelő ellenőrzés és felügyeletem mellett beadom, gondoskodom a szükségleteiről, de a gyerekek biztonsága és élete a fontosabb és egészséges felnövekedése a célom. Látogatnám, felügyelném, de szerelem és minden érzelmet ilyenkor már félre kell tenni, mert ez a helyzet nagyon súlyos, és sajnos ismereteim szerint beláthatatlan következményekkel is járhat.
Fantasztikusan kíváncsi lettem mit tett a hölgy, aki ezt végig élte.
Üdv puszi Éva.
Fizetés nélküli szabi?
Ha nincs állása, rokkant nyugdíjat kérelmezek.
Aztán keresek egy jó pszichológust, természetgyógyászt.
Én miből élek?
Miután leszedálják is "veszélyes", fenyeget, provokál?
Én beállítanék neki egy olyan szintet, ami a legenyhébb, de hatásosan lecsillapítja. Aztán pszichológus.
Am. ez dolog függ attól, h. szeretem-e v. sem?
Ezt nem írtad.
Ha nem szeretem, lemondok róla, ha szeretem, gondolom, küzdök érte.
Válasz erre: zsoltne.eva
Ha egyszer felügyeletre szorul, ön- és közveszélyes, hiába volt valamikor boldog házasság az övék, megváltoztak azóta a körülmények. Ez már nem házasság többé, nem áldozhatja fel az életét a nő, a volt férjének külső, szakmai (orvosi, eü.) ellátásra van szüksége, ahol felügyeletet biztosítanak számára. A kapcsolatot a gyerekek miatt tartanám, ha erre van igénye. A ház, mint mondod nagy, annak mielőbbi eladása elkerülhetetlen anyagi szempontból... Miután nincs egy fityingem se. :-)
Nem írok hozzá direkt semmit, várom a többiek mit mondanak. :)