Gyereknevelés (szemelvények)
Látogatók száma: 43
Nekem nincs gyermekem, ezért vagyok szakértő a gyereknevelésben, mert manapság ez a szokás, aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az meg oktatja, akinek meg semmi gyakorlata, az meg beszél róla. No, ez vagyok én.
Szóval, a keresztlányaim és a barátaim gyerekein alkalmam volt megfigyelni a gyerekneveléssel kapcsolatos nehéz és időnként a szülőnek fájdalmas gyakorlatot, s a gyerekek reagálásait.
Amit tudnunk kell a gyerekekről, hogy nem hülyék, csak kicsik, és ezernyi szeizmográffal rendelkeznek, melyekkel meglehetősen pontosan tudják érzékelni a környezetükben élő felnőttek jellemző tulajdonságait, melyeket nem csupán a verbális, nekik szóló szentenciákból szűrnek le, hanem a viselkedésükből is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy amit ígérünk a gyereknek, azt illik is betartani, mert mi elfeledkezhetünk róla, de a gyerek észben tartja, s hatalmasat csalódik bennünk, ha nem tartjuk be a szavukat.
Nehogy azt higgyétek, hogy nem emlékeznek felnőttként mindarra, amit gyerekként átéltek és megtapasztaltak. Egészen kicsi korukban is pontosan tudják, kihez hogyan közeledjenek, kitől mire számíthatnak, mit kell komolyan venni, vagy elengedni a fülük mellett.
Természetesen, minden életkorban megpróbálják az aktuális határokat feszegetni, ezernyi apró trükköt bevetni, s habitusuknak megfelelően, egyikük ránt egyet a vállán, ha nem sikerül a kerítés másik oldalára kerülnie, míg a másik soha nem adja fel, csak ezért sem, mert oly jól esik neki, ha szüleit bosszanthatja, vagy foglalkoztathatja, nehogy egyetlen pillanatra is elfeledkezzenek ivadékukról.
Mindegyik gyerek egy önálló személyiség, mindegyikre másként lehet és kell hatni, ahhoz, hogy szemükben ne az erőfölénnyel rendelkező felnőttek legyünk, akik akaratukat tűzön-vízen keresztülviszik, szegény, védtelen gyerekkel szemben, mert az csak dacot vált ki belőlük.
G. Tizenhárom hónapos, amikor várjuk a testvére születését, és nálam lakik az egész család. Húgom elmegy sétálni, s amikor hazaérek munkából, sógorom éppen a gyereket akarja őszibarackkal megetetni, s már ott is ül G. Az asztalnál, a gyereketető székben. Mondom, menjen csak a húgom után, majd én megetetem a kislányt, hiszen én is éhes vagyok. Egy szelet vajas kenyeret betakarok hat szelet felvágottal, felkockázom, szeletelek mellé paradicsomot, s odateszem a gyerek elé, hogy majd falatonként megetetem. Rázza a fejét, nem engedi. Hagyom, majd csak lesz valami, s nekilátok a saját szendvicsemnek. G. Sem tétlenkedik sokáig, egymás után marokra fogja katonákat és szépen megeszegeti. Az első néhánnyal nehezen talál a szájába, de gyakorlat teszi a mestert. Utána megeszi az őszibarackot is, és mert a keresztanya jó fej, adok neki egy kis szelet csokit is. Visszajönnek a húgomék, G. Pofikáján ott a teljes étlap, vaj, paradicsom, őszbarack és a csoki. Sógorom persze a csokit veszi észre, szóvá is teszi, mondom neki, jobban nézze meg a lánya arcát, mert sokkal változatosabb uzsonnát ettünk.
Zs. három éves, s valami rossz fát tesz a tűzre, s miután nekem kellett vigyáznom reá, már harmadszor szólok neki, hogy ne tegyen valamit, mert legközelebb a seggére csapok. Elém áll a gyerek, hátra teszi mind a két kezét és a szemembe nevet: úgysem bántasz Keri. Nagyapja ezt hallván csak csendesen odaszól: Zs. nekem sem tetszik, amit csinálsz. No, abban a pillanatban tudja, hogy ennek már fele sem tréfa, s meg sem kísérli tovább folytatni korábbi tevékenységét. Zs. pontosan tudja, hogy úgysem csapnák a seggére, s azzal is tisztában van, hogy nagyapja komolyan beszél.
Apukám regényt olvas, Zs. melléje ül, kezében egy regény, fejjel, lefelé. Ha nagyapja lapoz, Zs. is lapoz. Kérdem, mit csinálsz, Zs? Ojvasok – jön a válasz. Mit olvasol? Könyvet. Képes egy órán keresztül csendben így olvasni a nagyapja mellett.
G. négy esztendős. Nyár van, megyünk a boltba. Apukám kéri, hozzunk neki fagylaltot, Anyukám tiltakozik, a gyerekek ne lássák, hogy azt eszik, mert kérnek és megfájdul a torkuk. No, ezt a problémát meg kell oldani, nem gond. Gyalogolunk, közben fűzöm G.-t, hogy hozunk a papának fagyit, de mi nem eszünk, mert megfájdul a torkunk, de helyette kap tőlem valamit. Én balga, elfelejtettem, hogy otthon, fatornyos kis falunkban, egy helyen lehet akkoriban fagyit kapni, mégpedig a három évszakban trafikként működő intézményben, melybe nyárra beállítják a fagylaltos pultot. Miközben megveszem a fagyit, G, kinéz magának egy Miki egeres kislány ridikült, s közli, hogy azt kéri fagyi helyett, és a húgának, Zs.-nek is vegyünk egyet. A „nemeszünkfagyit” huszonegy évvel ezelőtt így kerül nekem nyolcszáz forintomba, s miután délután immár a két gyerekkel elmegyünk tejet venni, még meg kell fejelnem egy-egy szelet csokival is, hiszen a ridikült nem lehet megenni.
Rengeteg ruhaneműt és játékot veszek a lányoknak, s mindig vigyázok arra, hogy mindketten mindenből ugyanannyit kapjanak. G. kedvence a puzzle, melyet oly gyorsan kirak, hogy nem tudom megelőzni. Zs. pedig imád az új ruhákban pipiskedni, képes valamennyiből a szomszéd néninek rögtönzött divatbemutatót tartani.
Indulnánk a Tisza-tó melletti látványosságokat megnézni (körhinta, stb), kiöltözve elindulunk, a kapuból Zs. visszaszalad, hogy másik ruhát vegyen fel, hogy ne legyenek egyformán öltözve a nővérével. Tudjátok, ez menni időbe került? Fél órába. Mert válogatni kell, ha van választék.
Ugyanebben az időben Apukámmal, húgommal és a két lánnyal kimegyünk a Tisza-tóra horgászni. Ami a Suzukimba csak belefér, azt mi betesszük, a horgászfelszerelés, és a hozzávaló egyéb cügehőrök mellett, négy szék, plédek, és ami a lényeg, étel és ital, hiszen reggel hatkor kelünk, reggelizünk, és ebédig bizony megéhezünk a víz mellett. Anyukám, biztos, ami biztos, fél vekni kenyérrel, tíz féltenyérnyi szelet rántott hússal, és egy kiló paradicsommal, meg néhány őszibarackkal enged utunkra. Apu és a húgom lelkesen áztatják a damilt, mi hárman, a két gyerek meg én, okos elfoglaltságot keresünk, mert a vízbe nem mehetnek, az sem ildomos, hogy beléjük akadjon egy horog. Sétáljunk, Keri, szedjünk virágot, kergetőzzünk, majd szomjas vagyok, enni kérek, és ezt ismételjük egész délelőtt. A húgommal megosztunk egy szelet rántott húst, Apu nem kér, csak fél tizenkettőkor enne egy falatot. Csakhogy már nincs más, mint kenyércsücsök, meg egy szem barack, a többit egy híján a lányok elnassolták.
Nálam van a család Pesten, a két gyerekkel itthon maradok, hogy a húgomék tudják intézni ügyeiket. Óvodások a lányok, én főzöm az ebédet, ők terítenek. Teendőink közötti időben pedig puzzle játékkal játszunk, úgy elvernek, mint annak a rendje. Tizenkettőre kész az ebéd, a húgomék még valahol kószálnak. A két leányzó az asztalhoz ül és közlik velem, hogy az óvodában délben ebédelnek. Mire megjönnek a szüleik, mi már a desszerten is túl vagyunk.
Úgy voltam vele, hogy keresztanya /Keri/ létemre, nem nekem kell a gyerekeket nevelni, az én dolgom az, hogy megtanítsam őket mindarra, amit a szigorú katolikus neveltetésük nem tűrne, ám szerintem fontos az eszük pallérozása, és persze az is, hogy felkészüljenek az élet rögös útjára, mert mi tudjuk, hogy az élet nem habos torta, de bennük is mielőbb tudatosítani illene valakinek. Ez a valaki akár én is lehetek.
Nincs más hátra, megtanítom őket kártyázni, had tanuljanak meg nyerni és veszteni, mindezt méltósággal. Durákozunk, snapszerezünk, kanasztázunk, és bevallom, Apukám ezekben sokkal jobb tanítónak bizonyul nálam. G. ha veszt, akkor még ádázabbul figyeli a lapjárást, megjegyez minden apróságot és egyre többször meglepően jól játszik, és nyer. Zs. nem tud veszteni, ujjong, ha nyer, de bedobja a lapokat, ha vesztésre áll. Jó eszű leányok, csak a türelem és kitartás más-más fokozaton működik bennük.
Számolni tanítom őket, hol máshol, mint horgászat közben, megszámoljuk a sneciket. G.-nek gyorsan meg, már húszig számol, Zs. komótosan megfojtja számolás közben a kishalakat és neki nyolc után tíz következik. Papa mérges, nincs csali hala, Zs.-vel kinyuvasztatom valamennyit, mire folyékonyan megy a számolás tízig. Úgyhogy a keszegező hálóval szedegethetem az újabb sneciket. Közben G.-vel fejben számoltatok.
Zs. nagyon cserfes, rettentő bátran kipróbál minden újdonságot, G. pedig óvatos, mérlegeli, érdemes-e belevágni az újdonságokba.
Zs. imád köszköpűködni a konyhában, tésztát gyúrni, mint Mama, és azt bizony ki is kell sütni, mert az lesz a Morzsi vacsorája.
Apukámat a balatonfüredi szívszanatóriumban meglátogatják, és Zsuzsi addig nyúzza a papát, hogy van-e rendes ágya, ahol alhat, adnak-e neki rendesen enni, hogy meghallja a doktornő és bár nem szabadna a látogatóknak a szobákba bemenni, Zs.-nek engedélyezi, hogy megnézze a nagyapja ágyát, s a gyerek nagy komolyan megköszöni neki, mert vigyázni kell a papára.
G. elvégzi az első osztályt és azzal nyaggat, hogy nyár ide vagy oda, írjam le neki a szorzótáblát, mert szeretné megtanulni. Napokig nyaggat, mire muszáj, vagyok eleget tenni kérésének és valóban egy hét alatt megtanulja. Pedig megpróbálom mással lekötni, megtanítom őket pókerezni. Zs. elveszti a színes korongokat, amiben játszunk, és részéről ennyi, de G. kitartó, és kapaszkodnom kell, hogy ne nullázza le a korongjaimat. Később, negyedikes gimnazista korában, iskolai pókerversenyen a 4. lesz. Nem lehetek olyan rossz tanító, az alapozást tekintve.
Mindkét gyerek ír és olvas, alsó tagozatosak, mi mást veszek nekik karácsonyra, mint gyereklexikonokat. G. zeneiskolába jár, neki zeneit és Zs.-nek meg történelmit. Zs. kiakad, hogy tőlem mindig hasznos ajándékokat kapnak, bezzeg másoktól csokit kapnak meg játékot. Este, lefekvés után, G. már olvassa a sajátját. Másnap délelőtt zöldséget pucolunk az ebédhez, és G. lelkesen meséli az olvasottakat. Zs. rákontráz: Keri, tudod, hogyan éltek az őskorban az emberek? Vehemensen meséli nekem, ha eddig nem tudtam volna.
Felső tagozatosok a lányok, még általános iskolások, megkérdezem, milyen bizonyítványt szeretnének, ha mindketten teljesítik a kitűzött célt, kapnak tőlem fejenként ötezer forintot. Sajnos G. egy tizeddel, Zs. pedig kettővel marad le a maga célkitűzésétől, így azután nem kapnak egy vasat sem. Alkudoznak, hogy akkor csak 4 ezret, meg 3 ezret kapjanak, de nem, nem ebben állapodtunk meg, hajthatatlan maradok. Apukám négyszemközt felajánlja nekem, hogy odaadja nekem a pénzt, ha már megígértem a lányoknak. De megnyugtatom, nem pénz kérdése, tanulják meg, hogy amit vállalnak, azt teljesíteni kell. Persze, rájuk költöm a pénzt, de kézbe nem kapnak egy fillért sem.
Középiskolába Győrbe járnak, és nem egyszer felugranak hozzám, ha gondjuk van. Meg, ha nincs, akkor is. Péntek este már nyugovóra tértünk a párommal, cseng a telefon. G. hív, hogy menjünk eléjük reggel hétre a Keletibe, feljönnek hozzám, vigyem el őket a városligeti műjégpályára, mert korcsolyázni akarnak. Hát persze, hogy azonnal átszervezzük a hétvégi programunkat, mert megyünk a lányokkal korcsolyázni.
Egyetemre itt járnak, és nálam mindig nyitva az ajtóm előttük és a barátaik előtt.
Mára G. matematikus, Zs. pszichológus lett, belőlem meg hamarosan házsártos vénasszony lesz. Majd úgy negyven év múlva.
Meddig gyerekek a gyerekek?
Jó kérdés, számomra örökre azok maradnak, bár mindketten fél fejjel magasabbak nálam.
G.-nek komoly udvarlója van, rendes srác. G. még mindig hadilábon áll a főzés tudományával. Munka után várom vacsorára őket, és szokásom szerint nem egyfélét főzök, hanem legalább három félét, és ételdobozokban legalább három-négynapi menázsival bocsájtom útra őket, vacsora után. Csakhogy késésben vagyok, a vacsora már fő a tűzhelyen, de még süteményt és rántott húst is akarok sütni. Megkérem G.-t, hogy segítsen bepanírozni a rántott húst, a párja meg kajánul megjegyzi, legalább gyakorlod a főzés tudományát. Mire G. megjegyzi, felesleges ezzel fárasztania magát, mert én megígértem, ha nyugdíjas leszek, nekik pedig gyerekük lesz, vigyázok a kicsire, és igazán megfőzhetek közben, mert lesz időm rá. A gyerekre való vigyázást persze megígértem, azóta már nyugdíjas is vagyok, de hogy főznöm is kell rájuk? Szóval, amit egy gyereknek megígérsz, mindegy mennyi idős, azt behajtja rajtad. Egyébként nagyon szépen bepanírozza a húst.
Zs. valamely ügyében tanácsot kér tőlem. Kérdezgetem, hogy tisztában legyek a probléma mibenlétével és pontosan válaszolgat. Elmondom, hogy én hol látom a buktatókat, a megoldási lehetőségeket és Zs. komolyan figyel minden szavamra. Aprólékosan kitárgyaljuk A-tól Z-ig. Lelkes, hogy milyen jól megvilágítom a lényeg mibenlétét. Azonnal lehűtöm. Ez az én véleményem, annak alapján, amit nekem elmondott, de közel sem biztos, hogy minden körülményt ismerek. Felnőtt vagy, Zs., a döntéseidet neked kell meghoznod, a legjobb tudásod szerint. Bárkitől kérhetsz tanácsot, akár tíz embertől is, de döntened neked kell, mert annak ódiumát te magad viseled, ha jól, ha rosszul döntöttél.
Nem félek attól, hogy a jövőben az én felnőtt keresztlányaimmal, nem lesz miről beszélgetnem.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
p.s.: gametwist.hu príma online-póker, csak mindig meg kell hagyni 200 pénzt, akkor másnap kapsz újra 1000-et, és nem kell állandóan új nikkeket regélni(az újak 5000 + 1000-et kapnak)!
Szia Yolla!
Nálunk viszont van kisgyerek, úgyhogy szeretettel várunk! :)))
Puszi!
Meg sor kerülhet rá!
Puszi Levinek is: Yolla
Nálunk viszont van kisgyerek, úgyhogy szeretettel várunk! :)))
Puszi!
Szia Yolla!
Remek! Ha nagykorúakat is vállalsz, jöhetsz hozzánk bébicsősznek :P
Üdv,
Pí.
Szívesen megyek bébicsősznek, amint újra lesz nálatok kisgyerek, csak szólj időben, hogy be tudjam sorolni a teendőim közé.
Üdv: Yolla
Remek! Ha nagykorúakat is vállalsz, jöhetsz hozzánk bébicsősznek :P
Üdv,
Pí.