újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Gyermekkorom fekete Karácsonya

Látogatók száma: 28

Egy dal, amely megváltoztatta a Karácsonyhoz fűződő viszonyomat.

Gyermek voltam, s jött a Karácsony. Ráadásul mindig azt hittem, hogy ez az ünnep képes megváltoztatni az embereket, a szülőket és a gyermekeket is egyaránt.

Sok időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, nem így működnek a dolgok.

Ám menjünk vissza gyermekkorom nagyszerű életképeihez. Mindennek elmondható akkori életem, csak boldognak nem. Szüleim mindig veszekedtek, mi gyermekek is, mert ezt a példát láttuk. Verésekben nem volt hiányunk, főleg gumislaggal, derékszíjjal.

December lett, jött a Karácsony, persze előtte a szülinapunk. Mivel nekem ikertestvérem van, ezért is beszélek többes számban. A szülinapunkról valahogy elfeledkeztek, mert úgy is itt van a Karácsony. Csupán csak öt nap, de meg kellett értenünk.
Semmi baj sem lett volna, ha ezt a hiányt szeretettel pótolták volna a szüleink, de nem így történt.

Az egyik nap arra lettem figyelmes, hogy anyánk nem óhajt fenyőfát venni - amúgy is mi vettük meg már évek óta. Majd Ő készít műkarácsonyfát. Elgondolkodtam, hogy is van ez???
Negyedikesek voltunk, amikor bejelentették a szüleink, hogy ezek után már nem is kapunk semmit sem Karácsonyra, mert már felnőttünk. Megígérték, be is tartották, s soha sem szegték meg ígéretüket.

Kétségbeestem. Mi az, hogy még ezt az ünnepet és annak hangulatát is elveszik a szüleink? Akkor mi marad?

Az egyik este ezért költöttem egy dalt:

"Kis akácfa, nagy akácfa,
Leégett már minden ága,
Ha leégett minden ága,
Lesz jövőre karácsonyfa!!!"

El is énekeltem vagy nyolcszor, ki tudja mennyiszer! De épp elégszer, hogy anyánk feltépte a szobánk ajtaját, odalépett hozzám, és két nagy büdös pofont lekevert nekem.
Mikor kiment, csak ennyit mondtam:
"Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!"

Másnap kirakta anyánk a pénzt, hogy vegyünk egy fenyőfát.
Megvettük, de már rég nem volt semmi hangulatom a Karácsonyhoz.

Ráadásul minden egyes Karácsony arról szólt, hogy veszekedtek a szüleink. Elmúltam már húsz éves, mikor úgy döntöttem, hogy soha többet nem megyek haza Karácsonykor.
Nem tartottam be.
Egyszer a volt férjemmel házasságunk első évében elindultunk, hogy kellemes Karácsonyt mondjunk szüleinknek. Apánk azt sem tudta, hogy hol van anyánk. Eltűnt, de nem volt meglepődve, mert nem először tette ezt.

Hazatértünk.

Már majdnem elrendezkedtünk, hogy egy jót tévézünk, mikor a sógorom jött, hogy anyám náluk van reggel óta.
Összenéztünk. Elmentünk, elhoztuk hozzánk, ahol ismét csak is a káoszt hagyta rám, ránk.

Kellemes Karácsonyt!!!!!

A kép: http://artofzsolt.freeblog.hu/files/2008/black%20christmas_IMG_7094.JPG

A cikket írta: kiki64

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

köszönöm a hozzászólásodat, kedves István, várom a történeted
:)
Nagyon megérintett a cikked,én is hasonló cipőben jártam gyermekkoromban,lehet majd írok rola egyszer.nagyon szép volt a cikked.Üdv:István.
számomra is az, a gyermekkort nem vetítem rájuk
:)
A gyerekkorod formált olyan kemény emberré amilyen most vagy....nekem mindennap karácsony, ha a gyerekemmel lehetek.Szeretni és szeretve lenni!
kemény örökség, igaz ez is illetékmentes, de nagy teher, hogy ezen felül tudjon az ember emelkedni
:)
Mindig is értékeltem a gyermekkorom, ezentúl se teszek másképp, ezt annyira szörnyű volt még olvasni is. Megélni meg hátborzongató. Igazán sajnálom, hogy így nőttél fel Kiki!
látod, kedves Nárcisz, nekem is az hiányzik a mai napig, a SZERETET.

:)
Nagyon megérintett a cikked kedves "KIKI64", ilyen történet olvasása után még jobban tudom értékelni azt, .....ha gyermekkoromban nem is dúskáltunk mindenféle jóban, de egyvalami sose hiányzott,....az pedig a szüleink szeretete és törődése volt. Ezer köszönet és hála nekik.
örültem, hogy olvastál, kedves Orsolya!
:)
kedves DIVI ÉVA, számomra a karácsony nem oly fontos ünnep, de magát azt nagyon szeretem, hogy végre meg lehet pihenni, együtt lehet lenni, s végre van időm sütni-főzni nemcsak magamra, hanem a gyermekeim számára is
együtt vagyunk, közel egymáshoz
:)
Kiki! Most már értem miért nem kedvenced a karácsony! Nekem sem lenne az fix! üdv Orsolya
Kedves Kiki 64 Neked sem volt az életed tejfölös pohár! Az enyém sem. Nálunk is mindig állt a bál, csak nálunk ehhez elég volt az apánk. Ő volt duhaj és öntörvényű ember. Anyánk sokat dolgozott és mindig volt valami meglepetése számunkra, de apánk elrontotta ahogyan csak tudta. Sokat menekültünk előle és szomszédoknál húztuk meg magunkat. Másnap aztán minden elölről kezdődött. Sajnos átérzem kínodat. Azért mostmár biztosan van Kellemesebb Karácsonyod is. Azok képe maradjon meg szívedbe.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: