Gyermekkorom fekete Karácsonya
2010. június 28. - Látogatók száma: 28
Egy dal, amely megváltoztatta a Karácsonyhoz fűződő viszonyomat.
Gyermek voltam, s jött a Karácsony. Ráadásul mindig azt hittem, hogy ez az ünnep képes megváltoztatni az embereket, a szülőket és a gyermekeket is egyaránt.
Sok időnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, nem így működnek a dolgok.
Ám menjünk vissza gyermekkorom nagyszerű életképeihez. Mindennek elmondható akkori életem, csak boldognak nem. Szüleim mindig veszekedtek, mi gyermekek is, mert ezt a példát láttuk. Verésekben nem volt hiányunk, főleg gumislaggal, derékszíjjal.
December lett, jött a Karácsony, persze előtte a szülinapunk. Mivel nekem ikertestvérem van, ezért is beszélek többes számban. A szülinapunkról valahogy elfeledkeztek, mert úgy is itt van a Karácsony. Csupán csak öt nap, de meg kellett értenünk.
Semmi baj sem lett volna, ha ezt a hiányt szeretettel pótolták volna a szüleink, de nem így történt.
Az egyik nap arra lettem figyelmes, hogy anyánk nem óhajt fenyőfát venni - amúgy is mi vettük meg már évek óta. Majd Ő készít műkarácsonyfát. Elgondolkodtam, hogy is van ez???
Negyedikesek voltunk, amikor bejelentették a szüleink, hogy ezek után már nem is kapunk semmit sem Karácsonyra, mert már felnőttünk. Megígérték, be is tartották, s soha sem szegték meg ígéretüket.
Kétségbeestem. Mi az, hogy még ezt az ünnepet és annak hangulatát is elveszik a szüleink? Akkor mi marad?
Az egyik este ezért költöttem egy dalt:
"Kis akácfa, nagy akácfa,
Leégett már minden ága,
Ha leégett minden ága,
Lesz jövőre karácsonyfa!!!"
El is énekeltem vagy nyolcszor, ki tudja mennyiszer! De épp elégszer, hogy anyánk feltépte a szobánk ajtaját, odalépett hozzám, és két nagy büdös pofont lekevert nekem.
Mikor kiment, csak ennyit mondtam:
"Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!"
Másnap kirakta anyánk a pénzt, hogy vegyünk egy fenyőfát.
Megvettük, de már rég nem volt semmi hangulatom a Karácsonyhoz.
Ráadásul minden egyes Karácsony arról szólt, hogy veszekedtek a szüleink. Elmúltam már húsz éves, mikor úgy döntöttem, hogy soha többet nem megyek haza Karácsonykor.
Nem tartottam be.
Egyszer a volt férjemmel házasságunk első évében elindultunk, hogy kellemes Karácsonyt mondjunk szüleinknek. Apánk azt sem tudta, hogy hol van anyánk. Eltűnt, de nem volt meglepődve, mert nem először tette ezt.
Hazatértünk.
Már majdnem elrendezkedtünk, hogy egy jót tévézünk, mikor a sógorom jött, hogy anyám náluk van reggel óta.
Összenéztünk. Elmentünk, elhoztuk hozzánk, ahol ismét csak is a káoszt hagyta rám, ránk.
Kellemes Karácsonyt!!!!!
A kép: http://artofzsolt.freeblog.hu/files/2008/black%20christmas_IMG_7094.JPG
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
:)
:)
:)
:)
együtt vagyunk, közel egymáshoz
:)