Gyógyítás. Gyógyítás ! ???
Látogatók száma: 65
Düh, gyilkos düh, indulat, fájdalom, tehetetlenség.
Fullad, hörög, telefon az ügyeletnek. Hívjunk mentőt. Az jön és mivel idős, már el is viszi a sürgősségire. Mire beér, jobban van. Ott a Standanterführer kinézetű szőke loknis Brünhilda, széle műmosollyal kérdezi.
- Hogy van néni, mije fáj?
Anyám a homlokára mutat.
- Fáj a lábam. Itt.
Már ebből gondolható, hogy zavart. Nővérem már mondaná, hogy agysorvadásban is szenved, de az arrogáns hang a szavába vág.
- Nem magát kérdeztem, tud kommunikálni a néni! Elvégre magával is kommunikál valahogy nem?
Később, amikor már én is odaérek, hallom hogy a néni ki van száradva, adnak neki infúziót, meg egy kis vízhajtót, mert folyadékot látnak a röntgenen a tüdejében is. Nem értem. Az az intelligens vízhajtó képes kiválasztani, hogy melyik vizet kell elhajtania?
Az előttünk levő széksoron népes csalaód, felfedezik a csokoládé automatát, azóta egyfolytában esznek, isznak. A mejjes zilált hajú családanyafő a melltartójából szedi elő a pénzt, úgy ossza a már szintén anyányi lányoknak az édességre, ropogtatni valóra.
Később bemegy az orvosiba. Nem sokkal utána, Brünhilda lép elő az ajtó mögül és széles mosollyal megnyugtatja a családot, hogy a beteg már jól van, semmi komoly, vihetik haza. Abból kiindulva, hogy képes tíz percnél többet magyarázni nekik, nem keveset kaphatott. Mondjuk ahonnan előkerült, lehet hogy nekem nem kéne, de biztos van az a pénz, amiért korpásodna az én fejem is. Indulás előtt kiderül, hogy az egyik gyomrát tömő anyányi volt a beteg valaki.
Hozzánk is kijön egy vékony orvosnő. Elmondja, hogy anyámat bent fogják tartani, mert hallanak valami szívzörejt is nála, na meg hát elég gyenge a szíve is. Kérdezzük, hogy muszáj-e bent maradnia.
- De hát gyenge a szíve! - néz ránk felháborodottan.
Nővérem kínjában szófosást kap, és már ott tart, hogy ecseteli, ő vigyáz rá, félti, hogy ha bent marad, nem jön ki többet a lábán. Elvégre 85 éves!
Sértődött válasz.
- Haza is vihetik, de tudniuk kell, hogy ha valami éri, maguk lesznek a felelősök. ( meg hát mi semmit nem kapunk rá az OEP-től)
Másnap reggel még mindig a sürgősségin fekszik, várnak valami orvosra, aki majd megnézi. Nem tudom , ki lehet az az illető, de úgy látszik, magára az atyaistenre várnak, mert anyámat mozdítani sem mozdítják a helyéről.
Tegnap végre felkerült az osztályra. Nővérem bőgve kiabál a telefonba, hogy fel voltak háborodva, hogy a néni elég zavaros. Hogy ő mondta, de nem hallgatták meg. Leszedálják, így csendesen fekszik az ágyán, nem ismeri meg azt aki meglátogatja. Ma én is bemegyek, mielőtt elindulok külföldre, látni akarom. A fiam velem tart, ő is látni szeretné a mamát.
Az én anyám, kitakarva, meztelenül, egy szál pelenkában fekszik az ágyán és a plafont bámulja. Gyorsan betakarom, hogy legalább a fiam ne lássa így a nagyanyját. A szobában négy, anyám korú nő fekszik, a nővérhívó az ajtó mellett, elérhetetlen távolságban.
- Szia Anyu! Hogy vagy? Itt van velem az Albert is.
Néz rám, nem ismer meg. Simogatom az arcát. Motyog valami, nem értjük. A fiamra néz és elmosolyodik.
- De lefogytál! Milyen vékony a nyakad. Hogy hogy ilyen gyorsan ideértél Egerből?
Összekeveri az öccsével, az egri nagybátyámmal.
A reggelije, tíz órakor érintetlenül ott áll az éjjeli szekrényen, én etetem meg vele. Engedelmesen megeddegéli, amíg ott vagyunk. A gyümölcslé belepimpósodva a pohárba. Talán még a nővérem öntötte ki neki tegnap.
A keze lekötve az ágy széléhez. fordulni nem tud, ha akarna enni, akkor sem érné el a szekrényt.
Dühítő gondolat az agyamban.
Ha nem megyünk be hozzá, meg sem etetik?
Ez a gyógyítás, amire hivatkozva bent fogták?
ETTŐL FOG MEGGYÓGYULNI A GYÖNGE SZÍVE?
Gyilkolni tudnék!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
... de te most utazás előtt állsz. Ne borulj ki. Vigyázz magadra!!!
Veled érzek!!!!
Éva
Sajnos, nekem sincsenek jó benyomásaim a kórházakról és az orvosokról. Mintha nem is a gyógyításról szólna az egész, hanem a pénzről.
És az a szomorú, hogy időnként hiába fizetsz, akkor sem csinálnak semmit.
Apukámnál a második infarktust nem ismerték fel a karcagi kórházban, pedig fizettem nekik. Akkor vitték fel az intenzívre, amikor a szolnoki kórház intenzív osztályán várták.
Nem könnyű helyzet, megértelek.
Sok erőt kívánok, mert arra szükséged lesz.
Puszi: Yolla