Látogatás
Látogatók száma: 59
Tegnapelőtt telefon... anyut fel kell vinni az orvoshoz, fáj az oldala. Azt mondta a doki háromnegyed négyre legyünk ott vele.
Gondolkodom. Kettőig dolgozom, nem tudok hazamenni, mert akkor már nem érek ki.
Mit csinált már megint anyu? Lehet hogy elesett a kertben? Miért kóricál ott, amikor hűsölhetne a diófa alatt is. Eszembe jut amit Vasárnap mondott.
- Nem szeretek ott ülni mert Szerdán apátok is odaült, és majdnem leestem a padról.
Apukám majdnem pontosan három éve ment el. Mondom a húgomnak rossz érzésem van. Nagyapánk is nagyanyánkról beszélt mielőtt elment. Hogy meglátogatta, és megkérdezte meddig várjon rá. Másnap meghalt. Átfutott rajtam a hideg. Mérges voltam anyumra, szidtam, ő meg hallgatott.
Talán a saját félelmemet akartam kibeszélni magamból? Nem tudom, de kényelmetlenül érintenek ezek a dolgok. Fiatalabb koromban csak legyintettem, de amióta közelebb kerültem ahhoz a másik világhoz....
A melegben kiautózom a külvárosba. Anyám már felöltözve üldögél a konyhában.
- Van valami kölnid? - kérdezi, és felém néz.
Pontosan nem látja hol vagyok, csak a körvonalaimat mert már majdnem teljesen vak.
- Minek a kölni anyu, csak az orvoshoz megyünk - szól közbe a nővérem.
Előveszem a hosszúkás úti parfümöt és befújom vele.
- Mmmm de jó illata van! Mi ez? Nem akarod nekem adni? - nyúl érte.
A következő pillanatban már el is felejti és leteszi az asztalra.
- Hol a botom? Mari! Hol a botom?
- Fésülködtem már?
- Melyik ruhámat vegyem fel?
Mintha csak randevúra készülne.
- Anyu már felöltöztél - szól a húgom, de anyám nem hallja.
- A kutyákat be kell zárni, mert ellopják őket.
Itt már nevetek. Mit nevetek, röhögök mint a ló!
- Anyu ilyent még nem hallottam, hogy valakinek a kutyákra fáj a foga.
Meg különben is, kinek kellene ez az örökké megszökő tacskó? Csak a nővérem és a húgom olyan bolond, hogy a fél városrészt beloholja a büdös dög után, az utcán hangosan Bubukázva, izzadva. Goldi az aranyszőrű labi már más, de ő meg nem megy ki az utcára sem.
Végre az autóban ülünk. Két utca és ott vagyunk. Anyám mint a gyerekek, megmakacsolja magát és nem akar kiszállni.
- Nincs már semmi bajom, vigyetek haza! - követeli és az ülés hátulját üti a bot fogantyújával.
Meleg van, fáradt vagyok, reggel négykor keltem, izzadok, már ideges is vagyok. Szemben az óvoda, a gyerekek a kerítésbe kapaszkodva figyelik a műsort. Az ajtó nyitva, az orvos is kinéz, majd odalép az autóhoz.
- Jó napot Magdus néni! Hát ellátogatott hozzánk? Jöjjön be egy pillanatra, ne vigye el az álmunkat.
Anyánk mint a kis angyal szinte kiugrik, ( a beszálláshoz képest meglepően gyorsan) és már édeleg.
- Jó napot doktor úr! Hogy tetszik lenni?
- Milyen jó illata van Magdus néni! Biztos valami drága parfüm igaz? - hízeleg neki az orvos, közben bevezeti a rendelőbe.
- Ó kis semmiség, a leányomtól kaptam - nevetgél anyám.
Felszisszenek. Kis semmiség???
- Melyik leányától Magdus néni?
Anyám egy pillanatra megtorpan.
- A Maritól? Vagy a Babótól.... nem tudom - elpityeredik.
Közben eltűnnek az ajtó mögött a nővéremmel és a dokival. Leülök a korlát szélére és kifújom magam. Gondolkodom.
Én vajon milyen leszek nyolcvanöt évesen?
Megérem egyáltalán?
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon szépet írtál! Nem is hiszed milyen húrokat pendítesz? Milyen közel van és mégis távol, amikor - mit nem adnék érte, hogy még egyszer, sokszor, örökké mondja-mondja nekem, mindegy mit, csak beszéljen - ... Azt hittem ez örökké fog tartani?... Hogy szeretett velem lenni kint a telken? - Emlékek, tudod? Sok minden oda kötötte. Ránk is ez vár, de kivel osztjuk majd meg az összefüggéstelen emlékeinket?
Mindent meg fogunk érteni, ha eljön az ideje... Ha az a pad mesélni tudna? Én már gyakorló üdögélő vagyok. :-)
Puszi,
Éva
Az elme néha furcsa játékot játszik velünk, hát még az idő. Nagyon sok szeretetet és kitartást kívánok neked.
Pussz
Tündér
Nékem még pár év hiányzik a nyolcvanöthöz, de "azon a padon" így is sokszor beszélgetek az én Rozimmal. Sok szeretetet írt meg, gratulálok!
Bokor
Válasz erre: bokorur
Tisztelt Babenkó!
Nékem még pár év hiányzik a nyolcvanöthöz, de "azon a padon" így is sokszor beszélgetek az én Rozimmal. Sok szeretetet írt meg, gratulálok!
Bokor
Válasz erre: Tündér
Kedves Babó!
Az elme néha furcsa játékot játszik velünk, hát még az idő. Nagyon sok szeretetet és kitartást kívánok neked.
Pussz
Tündér