újabb események régebbi események további események
09:28
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
09:25
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:55
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
05:54
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:46
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
21:38
SamuelOrals regisztrált a weboldalra
19:56
szhm97 regisztrált a weboldalra
12:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
22:05
Самое надежное онлайн казино, ДЖЕКПОТ КАЖДЫЙ ДЕНЬ ОТ 1500000 РУБЛЕЙ: ...
13:58
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
18:20
72 Legit Ways To Make Money And Passive Income Online - How To Make Money ...
15:14
wadbikaiy új cikket töltött fel

Madárdal és vonatfütty… Játék a szavakkal 2. pályázatra!

2013. január 6. - Látogatók száma: 50

Feltűnsz a tömegben… Hosszú, göndör szőke hajad csapzott, kócos… Alig látszol ki a földből… Észreveszel. Már szaladsz felém, és én futok elébed… Nem érzed mennyire vártalak!? Maszatos, kimerült arcodra ezer puszit nyomok, hogy újra itthon vagy, velem…

Elnyomom magamban a hangot. Csak a megállás nélküli zakatolás hangja lüktet a fejemben, emlékeztetve arra, hol is vagyunk éppen. Korán reggel indultunk el, hogy még időben érkezzünk meg a vasútállomásra. Előtte este már összekészítettem a kis batyudat. Egyetlen hátizsák csupán, melyet így sem fogsz könnyen elbírni. Hosszú volt a lista, mi mindenre gondoltak, hogy szükséged lehet rá ez alatt a három hét alatt? Én tudom, mennyire feleslegesek… és bánom már a döntésem! Máris hiányzol, pedig még el sem indultál… Hozzám tartozol! És most idegenek kezére bízlak. Csak remélni tudom, jó emberek fognak vigyázni rád!... Először hagylak hosszú időre, magadra. Te nem látod rajtam, mennyire aggódok! A te félelmedet pillanatnyilag a gyermeki izgalom elnyomja.

Megérkeztünk. Már nem vagyunk egyedül. Hozzád hasonló, apró gyereksereg, akár mint te olyan csenevészek vesznek körül. Aggódó szülők, akár mint én. Összetartozunk valahol! Nincs idő beszélgetni egymással. Perceink vannak. Még átölellek, puszikat nyomok az arcodra, enyhítem a szorongást, amit az óta is érzek, ha megszólal a hangosbemondó: …„Személyvonat érkezik…” valahonnan. Vonatfütty éles hangja rádöbbent. Elengedtelek! Nyomasztó érzések törnek rám, vajon jól tettem e, hogy a törődésnek ezt a módját választottam? Szükséged van rá, azt tudom. Ezzel nyugtatom magam egészen hazáig. Van időm átgondolni, biztos mindent becsomagoltam, amit előírtak? A lista között nem szerepelt, de kérted a tépőzáras tolltartódat. Ne félj, nem felejtettem el!

*

Az alatt a három hét alatt, amíg távol voltál próbáltam magam meggyőzni, belenyugodva, hogy csak a te érdekedben tettem mindent, de az igazsághoz hozzá tartozott, hogy nekem is szükségem volt már egy kis magányra, kikapcsolódásra… Hogy is gondolhattam viszont arra, hogy a Parádsasváron eltöltött három hét neked bármit is jelenthet azon kívül, hogy haza vágyakozol?... A Mátra északi lábánál fekvő gyönyörű hegyi települést, a Mátra gyöngyszemét a te hat éves gyermeki érzékeiddel hogyan is fedezhetted volna fel?...”A parádi katlan felső végében a 400 méter magas fennsíkon a faluból fantasztikus szép kilátást” jelentő, az őt körbe ölelő hegycsúcsokra „Mogyorós-orom, Nagy- Lipót, Galya-tető, Bagolykő, Csór-hegy, Vadak-orma, Hársas-tető és Vár-hegyekre”… te miért is lettél volna kíváncsi?

A képeslap, amit küldtél nekem nagyon szép volt. Azóta is őrzöm. A naplementét ábrázolta, melyre kesze-kusza betűiddel próbáltad megfogalmazni, én meg kisilabizálni az akkori gyérecske élményeidet. Azt már csak utóbb tudtam meg, amikor vártalak az állomáson, hogy mindez az áldozat, a három hét egymástól távol, mindkettőnk részére, milyen hiábavaló volt…

Megérkeztél. Olyan hirtelen tűntél ki a tömegből!… Hosszú, göndör szőke hajadat láttam kócosan, csapzottan.… Alig látszottál ki a földből, olyan aprócska voltál… Észrevettél. Már szaladtál felém, és én futottam elébed… Maszatos, kimerült arcocskádra ezernyi puszit nyomtam, és boldog voltam, hogy újra magamhoz ölelhetlek. Te a kérdéseimre – miközben beszálltunk apád nem létező meseautójába - tele voltál panasszal. Egyre csak azt hajtogatva, hogy soha többé nem akarsz elmenni ilyen messzire…, Nem voltak barátaid… Nem fürödhettél!... Rosszul érezted magad. – mondogattad.

Ez a három hét egymástól távol mély nyomot hagyott nem csak bennem, de benned is. Betartottad az akkori ígéretedet. Azóta sem váltunk el egymástól, és én soha többé nem hagytalak magadra.

Egy piros rózsaszállal még mindig adósa maradtam anyám emlékének, hogy megköszönjem milyen anyai szívet kaptam tőle örökül. A legtöbbet, amit egy anya adhat a lányának, mégoly nehéz is volt ez az élet.

A cikket írta: zsoltne.eva

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. január 30. 21:27

megtekintés Válasz erre: - 2013. január 29. 09:15

:-(

Azért nem kell szó szerint venni. Ne szontyolítson el. Nem mindig érzem ilyen súlyosnak a helyzetet. A bezártság hozza felszínre ezeket a gondolatokat. Lassan olyanok vagyunk, mint azok, akik egy rossz házasságba kényszerültek, de egyiknek sincs hová menni. Ez mihelyst kitavaszodik, el fog múlni, mert mindketten egy helyre megyünk. Ki a szabadba! :-)
2013. január 29. 09:15

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. január 29. 09:02

Kedves Donna,....

Köszönöm az idézeteket, valóban szépek és igazak a maguk módján. De az élet olykor ad okot az eltévelyedésre, amikor magad sem tudod, nem vagy vele tisztában, hogy amit teszel az a belső érzésekből fakad, mert összetartoztok, vagy egy tőled független szükséges rossz, amiből soha nincs lehetőséged kiszakadni. És ami erőltetetté válik, abban már nem sok szeretet szorul. A muszáj, a kényszer váltja fel a szeretetet és az már nem egészséges valahol. Mire rájössz erre magadtól is, elmúlik az életed és senki sem lesz boldogabb. :-(

A történet, amit leírtam persze mindazt, amit most gondolok, akkor még nem támasztotta alá. :-)

Pussz,
Éva

:-(
2013. január 29. 09:02

megtekintés Válasz erre: - 2013. január 10. 20:15

A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie.
Ross Campbell

A szerelem gyümölcse a legnemesebb, a legősibb érzés: életet alkot. Senki sem tudja, honnan jön, hogyan jön, csak leszáll az ismeretlenségből az emberek boldogítására, a fiatal évek örömére, az öreg napok vigaszára, édes gond, féltő aggodalom, gyönyör és büszkeség, a gyermek az élet maga.
G. Hajnóczy Rózsa

Nagyon tetszett a cikked!

Kedves Donna,....

Köszönöm az idézeteket, valóban szépek és igazak a maguk módján. De az élet olykor ad okot az eltévelyedésre, amikor magad sem tudod, nem vagy vele tisztában, hogy amit teszel az a belső érzésekből fakad, mert összetartoztok, vagy egy tőled független szükséges rossz, amiből soha nincs lehetőséged kiszakadni. És ami erőltetetté válik, abban már nem sok szeretet szorul. A muszáj, a kényszer váltja fel a szeretetet és az már nem egészséges valahol. Mire rájössz erre magadtól is, elmúlik az életed és senki sem lesz boldogabb. :-(

A történet, amit leírtam persze mindazt, amit most gondolok, akkor még nem támasztotta alá. :-)

Pussz,
Éva
 
2013. január 10. 20:15
A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezi, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükröznie.
Ross Campbell

A szerelem gyümölcse a legnemesebb, a legősibb érzés: életet alkot. Senki sem tudja, honnan jön, hogyan jön, csak leszáll az ismeretlenségből az emberek boldogítására, a fiatal évek örömére, az öreg napok vigaszára, édes gond, féltő aggodalom, gyönyör és büszkeség, a gyermek az élet maga.
G. Hajnóczy Rózsa

Nagyon tetszett a cikked!
2013. január 9. 21:26

megtekintés Válasz erre: - 2013. január 8. 17:59

Kedves Évi!

Írásod tetszett. Végig éreztem, hogy nagyon nagy a beleérző képességed. Erős szálak köthetnek a gyerekedhez. A korai elszakadás mindkettőtöket megviselhette, és az is igaz, ezek az agyonreklámozott táborhelyek nem mindig azt adják, ami elvárható lenne, főleg ilyen pici gyerekeknek. Játék, szórakozás, pancsolás... de szerencsére, ez már régen történt. Volt idő kiheverni.

Üdv.

Bandi

Szia Bandi!

Örülök, ha tetszett. Tudod vagy nem, de mi anyák a gyerekünkkel történteket soha nem felejtjük el és a helyén kezeljük bármennyire is alakultak rosszul a dolgok. Soha nem lehet azt tudni előre, melyik az a pillanat, ami visszafordíthatatlan olyan mély nyomot hagy a lélekben, ami kihatással lehet minden továbbira... Értem ez alatt például, hogy egy rosszul sikerült "élménytábor" a későbbiekben pontosan a rossz emlékek miatt blokkolhatja a gyereket és a szülőt egyaránt. Nem beszélve a lehetőségekről, ami nem túl gyakran adódik az életben.
Én ettől a három héttől vártam sokat és nem kaptam semmit... sőt. Nem írtam le mindent a cikkben, de a lányom még ma is emlékszik arra, hogy hiába kérte, hogy pisilnie kell - szó szerint - nem engedték ki... hát a többit már ki tudod következtetni.

Pussz,
Éva
 
2013. január 8. 17:59
Kedves Évi!

Írásod tetszett. Végig éreztem, hogy nagyon nagy a beleérző képességed. Erős szálak köthetnek a gyerekedhez. A korai elszakadás mindkettőtöket megviselhette, és az is igaz, ezek az agyonreklámozott táborhelyek nem mindig azt adják, ami elvárható lenne, főleg ilyen pici gyerekeknek. Játék, szórakozás, pancsolás... de szerencsére, ez már régen történt. Volt idő kiheverni.

Üdv.

Bandi
2013. január 7. 22:24

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. január 7. 11:03

Kedves Ilona!

Nem hinném, mert a "prózáid", a beszélgetéseink, hsz-eid nem ezt mutatják. Én is próbálkozom verssel, de az nekem nem megy. Te meg próbálkozz prózával. Itt az ideje. Már bizonyítottad az első pályázatnál.
Te, Divi Évi és vannak még egy páran, akikkel közel kerültünk egymáshoz.
Olyanok vagytok nekem, mint egy jóbarát. Rokonlelkek vagyunk, így érzem. Sok mindenben hasonlítunk egymásra, ha nem is azonosak a problémáink...
A véleményed nagyrészt megegyezik az enyémmel, egyes gondolataidban a sajátomra ismerek rá.

Örülök, ha tetszett és várom, hogy a tiédet is olvashassam.

Pussz,
Éva

Köszönöm, Éva! Similis simile gaudet- mondja a latin, hasonló a hasonlónak örül és ezt nagyon igaznak tartom. Mert akár hogy is van, a rokon lelkek egymásra találnak, ahogyan Te is irod. Örülök a barátságodnak !:)
Kicsit kevesebbet tudok mostanában itt lenni, de szeretnék majd irni valamit, még van idő.

Pussz,
Ilona
2013. január 7. 11:03

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2013. január 7. 09:56

Kedves Évi!

Nagyon tetszett az irásod, gratulálok hozzá, azt hiszem, fel kell kötnöm a fehérneműt, ha én is akarok valamit irni..:))

Pussz: Ilona

Kedves Ilona!

Nem hinném, mert a "prózáid", a beszélgetéseink, hsz-eid nem ezt mutatják. Én is próbálkozom verssel, de az nekem nem megy. Te meg próbálkozz prózával. Itt az ideje. Már bizonyítottad az első pályázatnál.
Te, Divi Évi és vannak még egy páran, akikkel közel kerültünk egymáshoz.
Olyanok vagytok nekem, mint egy jóbarát. Rokonlelkek vagyunk, így érzem. Sok mindenben hasonlítunk egymásra, ha nem is azonosak a problémáink...
A véleményed nagyrészt megegyezik az enyémmel, egyes gondolataidban a sajátomra ismerek rá.

Örülök, ha tetszett és várom, hogy a tiédet is olvashassam.

Pussz,
Éva
2013. január 7. 09:56
Kedves Évi!

Nagyon tetszett az irásod, gratulálok hozzá, azt hiszem, fel kell kötnöm a fehérneműt, ha én is akarok valamit irni..:))

Pussz: Ilona
2013. január 7. 08:29

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2013. január 6. 22:29

Szia Évi !

Csodálatos, ahogyan bemutatod az egymástól távol lévők érzéseit. A szülői aggódást, és a gyermeki útkeresést. Míg olvastam saját élményeim szakadtak fel a táborokról, ahol megérdemelt jutalomként tartózkodhattam, és bizony voltak jó és rossz élmények is vegyesen, de a távolság mindig meghatározó volt számomra.
Pusszi Éva.

Kedves Évi!

Nagyon sokszor eszembe jut az a három hét. Ma sem értem mi vitt rá, vagy ha értem is, hiszen magamból indultam ki, mert gyerekkoromban nekem nagyon jót tett egy kis környezetváltozás, mondhatnám előnyömre. Igaz, nem ilyen pici korban, amikor még nem tudta értékelni hol is van. Ha elvették tőle azt az élményt, a fürdés örömét, ami viszont nekem milyen sokat jelentett és neki is nyilván jelentett volna, akkor egészen másként, másról mesélt volna.

Soha nem tudtam megvalósítani még egyszer, de ma is vallom, hogy csodákra lenne képes egy kis környezetváltozás. Nem volt benne részem azóta sem. Gyerekkorom két hete számomra a világmegváltás volt. És ezt a szüleimnek köszönhetem. Kiszakadtam a nagy családból és ez izgalmas is volt, egy élmény. A lányomnak ez sem adatott meg. Ebben nyilván én is hibás vagyok. Talán nem az jutott volna neki, ami jelenleg is van, a bezártság, egy üres, semmilyen élet...

Puszillak,

Éva
2013. január 7. 08:14

megtekintés Válasz erre: Sanda - 2013. január 6. 23:08

Hová mész te,kis nyulacska,
ingyom-bingyom táliber,
tutáliber,máliber,
az erdőbe.

Milyen vicces vagy te Sanda! :-)

Olvastam amit a pályázat kiíráshoz írtál tündérnek. Nem rossz az filmforgatókönyvnek. Az a pár sor köré ha egy történetet firkantanál, bármi kijöhet belőle. Lehet, hogy csak a hülyeség. Nem baj, ha giccses, ha vicces. Legalább nevetnénk egy nagyot. Írj egy kabarét! Csak ne nyulacskásat. :-)

Pussz,

Éva
2013. január 6. 23:08
Hová mész te,kis nyulacska,
ingyom-bingyom táliber,
tutáliber,máliber,
az erdőbe.
2013. január 6. 22:29
Szia Évi !

Csodálatos, ahogyan bemutatod az egymástól távol lévők érzéseit. A szülői aggódást, és a gyermeki útkeresést. Míg olvastam saját élményeim szakadtak fel a táborokról, ahol megérdemelt jutalomként tartózkodhattam, és bizony voltak jó és rossz élmények is vegyesen, de a távolság mindig meghatározó volt számomra.
Pusszi Éva.
2013. január 6. 12:37

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2013. január 6. 11:46

Kedves Évi!
Lám-lám, egy húron pendülünk, mintha egy gyékényen árulnánk, mert mindkettőnk írásában a gyermek iránt érzett - semmi mással össze nem vethető - szülői és nagyszülői szeretet szerepel. Nem véletlen, mert ez az érzés a világon a legfontosabb és eltéphetetlen kötelék.
Pussz: Yolla

Kedves Yolla!

Hát, ami azt illeti itt az élő bizonyíték. Úgy néz ki, valóban erős a motiváció bennünk. A gyerek... És hogy ennyi idő után is előkapartam a mélyből ezt az epizódot, mindkettőnk számára az a három hét - ha ő már csak töredékeiben is - nem a legjobb emlékeket idézte fel.
Kárpótoltam is az elkövetkezendő években, mert a legtöbbször, amit felemlegetett és amiért nagyon dühös voltam magam is, hogy nem fürödhettek, valami restaurálás miatt.
Ez után minden évben egy hetet a Balatonon töltöttünk a vállalati üdülőben az ő legnagyobb örömére. :-)

Pussz,
Éva
2013. január 6. 11:46
Kedves Évi!
Lám-lám, egy húron pendülünk, mintha egy gyékényen árulnánk, mert mindkettőnk írásában a gyermek iránt érzett - semmi mással össze nem vethető - szülői és nagyszülői szeretet szerepel. Nem véletlen, mert ez az érzés a világon a legfontosabb és eltéphetetlen kötelék.
Pussz: Yolla
2013. január 6. 10:41
Kedves Éva!

Meseszép történet, jólesett olvasni!
Tőlem pontot is és megosztást is kapsz! Mert megérdemled.

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: